A könyv alcíme nem véletlenül „posztmodern mese”. Rákóczi István egyenesen sci-fi-re áthangszerelt, „ufósított teremtéstörténet”-nek nevezte Cristovam Buarque regényét, mely a teremtéstől az atombomba ledobásán át a környezeti katasztrófa formájában bekövetkező apokalipszisig kíséri végig – az isteneket? Vagy mégis inkább az embereket?

A Földalatti istenek a mitológiai múltat újraírja, a jövőről pedig próféciaként szól. Mivel a regény Brazíliában portugál nyelven először 20 éve jelent meg, a szerző büszkén számolhatott be arról, hogy jóslatai időközben részben beteljesedtek: alighogy véget ért a hidegháború, elkezdődött globális felmelegedés. De vajon közel jár-e az igazsághoz a teremtéstörténettel kapcsolatban is?

Az emberek és antropomorfizált isteneik közötti viszálykodást már a görögök és a zsidók is megírták, Buarquénél azonban a posztmodern kolorit jegyében droidok játsszák a főszerepet. (Ne feledjük, harminc éve jött ki a Star Wars!) A brazil író története azonban befejezetlen marad – mint elmondta, arra gyanakszik, talán a földalatti istenek nem engedik, hogy elvarrja a regény szálait.

A borítón olvasható kísérőszöveg szerint a könyv „olvasható politikai krimiként, a Szovjetúnió és az USA közti rivalizálás egyik kalandos lenyomataként, de akár teológiai nyomozásként” is. Másfélszáz oldal nem elég ennyi szál kibogozásához, vagy tényleg közbeszólt valamelyik felsőbb (illetve alsóbb, hiszen földalatti!) instancia – döntse el a regény olvasója, elvégre posztmodern mesének szánta a szerző könyvét!

A bemutató végén Pál Dániel Levente olvasta fel a regény utolsó, de nem befejező szakaszát – a szerző legnagyobb megelégedésére. Buarque szenátor úr ugyanis a magyar szöveg hangzása alapján úgy találta, Ladányi-Turóczy Csilla fordítása csakis kiváló lehet. Apropó hangzás: a szerző a könyvbemutató zenei aláfestéséről gondoskodó Budapest Bossanova Kvintettet is biztosította arról, hogy autentikusabb brazil muzsikát hazájában sem játszanak.

Hála (a földalatti) isten(ek)nek, van remény, hogy mi magyarok az új teremtéstörténetben is megtaláljuk a helyünket: a divatjamúlt sumér-magyar helyett a jelek szerint minimum reménykedhetünk a brazil-magyar ősrokonság bizonyíthatóságában. Még akkor is, ha valójában csak droid-rokonságról lehet szó...

Fotó: Balogh Endre