Felsejlik az új transzcendencia, mégsem válik a mindennapok valóságává. Gutenberg és a Bauhaus az új áttekinthetetlenség előtti utolsó állomások, holt terek és elmúlt idők reminiszcenciái. A tér-idő nyüzsgő életvilágának lenyomatai. Önmagukká lényegült enigmák. Magával ragad minket a képrejtvények vég nélküli delíriuma! A rejtély nyomába eredünk. A nyom kontextus nélküli jeltárgy, ami további nyomokra enged következtetni. Jelentésösszefüggésre utaló hiányvonatkozás, feltárásához vezető útmutató nélkül. Se szekvencia, se összkép. Az értelemképződést magába elnyelő nélküliség. A jelentésrobbanás után képződő új jelek szintézise. Fénynyom. 

Minyó Szert Károly munkái olyan kísérletek a nyomhagyásra, melyek magukba foglalják azt az eshetőséget, hogy meghiúsulnak. Logocentrikus táblaképei a tiszta negativitás külsővé válásának fázisait írják be a fényérzékenyített felületekre. Keletkeznek, felvillannak, majd ellobbannak, mindezt egyidőben. A kozmikus idő is feloldódni látszik a változékonyság forgatónyomatékában. 

A jelen totális valósága nagyítólencse: az idő törésvonalaiban megörökített pillanatnyiság kiiktatja a hármas tagolású időszerkezetet átható distanciát. A távolság felvétele önmagában még nem hordozza az elidegenedés csíráit, inkább egy mélyreható időtapasztalatot tesz lehetővé, amikor múlt, jelen, jövő pillérei ismét dialektikus kölcsönviszonyban állnak egymással. Az idő átjárhatóvá tett dimenzióit egységként észleljük. Minyó avantgárd impulzusokból táplálkozó fénymunkái a jelen hordalékait múlttá rétegző fantáziadokumentumok. Épített analóg képei nem szokványos fény-/árnyékarchívumok, hanem egy korszak időüledékeinek atmoszférikus intenzitásai. A jelenlét efemer, már-már reprodukálhatatlan technikai előállításával a jelenvalóság aurája felerősödik. 

Minyó munkáinak érzelmi-gondolati feszültsége paradoxonok egymásra rétegződése: 

hogyan rögzíthető a nem-egyidejűségek egyidejűsége?
létezik-e a jelen pillanatnyiságának archeológiája?
        hogyan állítható elő a fotografikus jelenlét egy elmúlt jövőben,
  amit a szemlélő jelenlétével újból aktualizál? 

Minyó épített képeit szemlélve eltávolodunk a nyugati kultúra lineáris, komparatív valóságtapasztalatától. Az alkotó ma már alig használt analóg technikával építi új táblaképeit. Immár nem valamit hasonlítunk valamihez, és nem is azonosulunk, hanem bevonódunk a képek mikrokozmoszába. A múlt eseményei impregnálják a jelent, a jövő elhalványul, a jelen pedig totalitásként feszül szét az idő hálójában. A képek szemlélésekor egy nagy visszarendeződésnek lehetünk tanúi, ahol élő és élettelen, absztrakt és konkrét termékeny szintézisre lép egymással. A képekből új, mágikus realitás sugárzik, amit – életviszonyaink fragmentáltsága révén – sajátosan valóságosnak érzékelhetünk. Minyó a korszakot a pillanatnyiságtól eloldó fotófestményein előtűnnek a jelen rétegzettségének körvonalai. A jelen archeológiájának apokrif jelenléte ez.

Berlin és Bécs után már a Magyar Fotográfiai Múzeumban, Kecskeméten is megtekinthető Minyó Szert Károly Fény-Forma-Fotogram c. kiállítása 2020. június 2 - augusztus 30. között.

http://minyo.hu/

Fotók:
A fejléc baloldalán: 7layer-45, 2018. (20x20 cm, analog fotogram, montázs ezüstbromid zselatin, falemez)
A fejléc jobboldalán: 7layer-37, 2018. (80x80 cm, analog fotogram, montázs ezüstbromid zselatin, falemez)
Profil portré a művészről: Krisztina Turna
Kép a főoldalon és a Facebookon: Gutenberg Galaxy, 2020. (30x30 cm analog fotogram, montázs ezüstbromid zselatin, vászon)