Antje Damm már tavaly megérezhetett valamit, mert új könyvének a címe Jeden Tag ist Ida-Tag (Minden nap Ida napja). A böngésző jellegű könyvben jól el lehet veszni a részletekben. A szerző egyébként autodidakta, képzett építész, aki úgy állt a dologhoz, hogy kipróbál mindent, amit talál. Kicsit olyan, mint Michael Roher. (Aki régebb óta követi ezeket a beszámolókat, tudja, hogy nagy kedvencem az osztrák illusztrátor-író.)

Eoin Colfer Der Hund, der sein Bellen verlor (A kutya, aki elveszette az ugatását) című könyve volt az első a kutyás történetek sorában. A gyerekirodalomban nagy hagyománya van a kutya-gyerek történeteknek (pl. Lassie, Belle és Sebastian, Bogáncs). Amikor a főhős, Patrik elhozhatja az állatmenhelyről, még nem tudjuk, hogy a kutya szemszögéből elbeszélt történet dupla veszteség-feldolgozás. Az eddig kizárólag rossz tapasztalatokat gyűjtő kiskutya meg kell hogy bízzon új gazdájában, Patrikban, aki órákig ül a doboza mellett, és hegedül neki. A muzsikus család hamar észreveszi, hogy a kutyus a zenét nyüszögi nagyon halkan. Aztán az is kiderül, hogy a kutyaszőrre allergiás apa nem jelent problémát, mert nem turnézni ment Ausztráliába, hanem meglépett az új asszonnyal, csak gyáva volt bevallani a saját fiának. Az Artemis Fowl és a Fletcher Moon szerzője újra nagyot alkotott.

A 2016-os ALMA-díjas Meg Rosoff, aki egyébként egy állatmenhelynek adományozta a díjjal járó pénzt, szintén kutyás történetet írt. Glück für alle Felle (Szőrszálnyi boldogság) című kötete nem kevés humorral íródott. Mr. Travich (a kutya) úgy dönt, adoptálja a Peachey családot, noha tudja, hogy ez korántsem a legjobb döntés életében. Így kezdődik a könyv. Hogy a Peachey-knek miért kell kutya? Nos, a három gyerek anyja hátat fordított a családnak, és visszavonult a saját szobája sarkába jógázni. És ott is marad a könyv végéig. Az amerikai akciófilmes gegekkel és angol humorral elbeszélt történet kifejezetten emlékeztetett Bálint Ágnes Szeleburdi családjára. És azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam, amit a könyvről tudni kell.

Horst Klein & Monika Osberghaus Alle behindert (Mindenki fogyatékos) című könyvét legszívesebben azzal intézném el, hogy itt van kérem, a polcon. Ám ez kitolás lenne, szóval, lássuk, ki mindenki fogyatékos:  pl. aki ezt olvassa, igen, te is! A túl félős, a válogatós, a kiemelkedően tehetséges, a képernyőfüggő, a dadogós, az áruló. A könyv oldalai egyébként a Freundebuch, vagyis barátságkönyvek mintájára készültek. Középen a kép, a név és a szokásos kérdések: Szeretem, Nem szeretem, Kedvenc mondat, Fogyatékosság, Csúfnév, Hogy kell veled bánni, Amit jobb, ha nem piszkálsz, Amit játszhatok vele, Ahonnan ered, Hátránya, Előnye, Milyen gyakori?

Lássuk, ki akar válaszolni a kérdésekre?

Jason Reynolds Long way down című kötete szabadvers arról az egy percről, amíg egy kerekesszék lifttel leér a nyolcadikról. Kétszáz oldalnyi szabadvers egy liftről, amibe szellemek, holtak szellemei szállnak be és kérdéseket tesznek fel. Szabadvers egy fiúról, aki fegyvert tart az ölében és bosszúra készül. Szabadvers egy anya egyetlen megmaradt gyerekéről.

Elisabeth Acevedo Poet X című könyve nagyjából a Long way down-nal egyidőben jelent meg. Egy, a vakhitbe merült anya mélyen hallgatag lánya írja a kötet szövegét alkotó verseket, melyekben az első szerelemmel és a bántalmazó szülő iránti érzésekkel foglalkozik. Az érzelmileg bántalmazott lány a tanárától kap segítséget egy slam poetry klub formájában. Így ébred rá, hogy a szavai, tehát ő maga is rendben van.

A szünet után szerencsére jóval izgalmasabb könyvek következtek, de még előtte, a felvezetőben az a roppant vicces (és igaz) megállapítás hangzott el, hogy kalandregényt csak szülőmentes övezetben lehet írni. A szülő az olyan, akit valahogy el kell rámolni az útból, ezért olyan gyakori főhős a kalandregényekben az árva gyerek.

Lotte Bräuning Annie und die Bärenjäger című könyve Annie Oakley alakját idézi meg. A párbeszédben írt sztoriban Annie szépen leszámol a medvevadászokkal, mindezt olyan rajzos humorral és elképesztő impulzivitással, hogy keresés nélkül is emlékszem a könyvre, sőt Annie alakjára is.

Az Erebos második részét mindenki elolvassa, aki ismeri Ursula Poznanski sorozatának első részét. Az én nem igazán könyvmoly lányom két nap alatt kiolvasta. Azon mellékesen roppant jól szórakoztam, hogy az irodalomtanár írásos engedélyt kért, az Erebos ugyanis 14 éven felülieknek ajánlott olvasmány. A lapra ráírtam, az összes jövőbeli könyvre érvényes a meghatalmazás.

Ha már fantasy meg kaland, a cetliről eszembe jutott, hogy a fiamnak viszont Chris Rylander Die Legende von Greg (Greg legendája) című sorozatának kezdő kötetét akartam beszerezni. A kissé kelttésztaszerű Greg, aki az apjával Chicagóban egy gyógynövény- és teabolt tulajdonosa és üzemeltetője, teljesen gyanútlan. A Bux Barnabás Boldizsárra hasonlító fiúcskának azonban nem kell Fantáziáig menekülnie, az iskolában ott van neki Edwin, aki időről időre kihúzza puhány barátját a csávából, akinek az apja túl gyakran utazgat. Aztán egy ilyen utazás során jól el is tűnik. Szülő tehát elrámolva, indulhat a kaland, ami persze egy csontváz kipottyanásával indul, bár itt nem egy szekrényből, hanem egy csatornából esik ki. Tolkien óta mindenki tudja, hogy a törpök szívesen utaznak, élnek rejtett járatokban, és remek kovácsok. És nem kifejezetten kedvelik az elfeket. Nos, Edwin elf, sőt, jól meg is vádolják, hogy köze van Greg apjának eltűnéséhez, aki a legutolsó útjáról két értékes ereklyével tért vissza. Merthogy Greg törp. És innen kezdetét veszi a kaland.

Ide illeszkedik Christelle Dabos Die Spiegelreisende című sorozata is, ami A tükörjáró címmel jelent meg magyarul.  A történet stílusát tekintve steampunk, de végre nem a viktoriánus fajtából, ami persze egy franciától nem annyira meglepő. „Christelle Dabos fantasyregény-sorozatának első része elnyerte a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard elsőkönyves íróknak kiírt pályázatának első díját, 2016-ban pedig az év legjobb fantasyregényévé választották Franciaországban. Dabos inspirációja a Harry Potter-történetek, az Alice Csodaországban és a Miyazaki-filmek világa mellett a belga tél és saját sálgyűjteménye volt.“ (Bookline)

Az új Astrid Lindgrenként emlegetett Frida Nilsson Sasja und das Reich jenseits des Meeres című kötetében Sasja anyukáját egy éjjel elrabolják, s a tolvaj nem más, mint maga a Halál. A kislány természetesen útra kel. Hogy kerül a tenger túlfelére és mi történik ott? Milyen a Halál háza és mi is az a halálmentes zóna? Egyáltalán hogy a fenébe lehet valakinek maga a Halál a nevelőapja? A könyv, ahogy az összes többi Frida Nilsson regény, fordításért kiált!

Dave Cousins Tod. Ernst (Live Fast Die Young) (Halálkomoly – Élj gyorsan, halj meg fiatalon!) (Van bátorságod az élethez?) a német cím roppant félrevezető, ami azért is meglepő, mert a könyvet a Freise Geistesleben adta ki, ami remek kiadó. Mindenesetre a 16 éves Alexnek szintén a halállal gyűlik meg a baja, konkrétan még egyszer megkapja élete utolsó 24 óráját, és ha meg tudja változtatni, akkor nem kell meghalnia. Valaki másnak viszont igen. Alex egyébként is egy introvertált, paranoid fiú, akinek most meg kell küzdenie a pánikrohamaival, a félelmeivel, és kockáztatnia kell. Mindezt igazi ifjúsági nyelven, és fekete humorral teszi. A kibomló pszichológiai dráma a szabadság és sorszerűség között igazi modern haláltánccá válik, és az élet halk diadalával végződik.

Az 1963-ban született francia-kínai illusztrátor, Chen Jianghong egyedi könyvei soráról ismert, nagy érzékenységgel és tudással dolgozza fel, szövi a képeibe a kínai kultúra elemeit. Nincs ez másként legújabb könyvében, a Sohn des Himmels (Az ég fia) címűben sem. Xian-Zi, a Jade-császár lánya, az Égpalota hercegnője egy napon megvalósítja álmát, a Földre szökik, és ahogy ez már lenni szokott, szerelmes lesz, gyereket szül, aztán az apja hazaviteti. A kisfiú pedig természetesen a megfelelő életkorban megkeresi az anyját. Mindezt varázslatos képi világgal írja le a szerző, beleszőve a történetbe az őszi kínai holdünnep legendáját.

Mark Janssen Ich bin eine Insel (Sziget vagyok) és Juan Muñoz-Tébar & Ramón Paris Reise in den Schlummerdschungel című könyve egyaránt négy éves kortól ajánlott, a sziget, belső kert, a biztonság, a belső szabadság témájára reflektálnak. Megidézik Maurice Sendak könyvét és Peter Sis-től a Robinsont.

„Persze az élet mindig közbeszól“, legalábbis ez volt a következő és egyben utolsó etap címe.

Lawrence David és Delphine Durand Hilfe, Gregor ist plötzlich ein Käfer! (Segítség, Gregor bogár lett!) című könyvét nem kell túlmagyarázni: Kafka gyerekeknek, elképesztően jó humorral. A gyerekeknek persze Kafka nélkül is vicces, pont mint A per, amit egyébként szinte mindenki az Asterixből ismer - az A38 nyomtatvány esetére gondolok.

Reinhard Kleist Knock Out! című könyvével zárom a sort. A szerző néhány éve a katolikus ifjúsági könyvdíjat hozta el a Samia Omar életéről szóló  Der Traum von Olympia című könyvvel és azóta is számos sikeres képregényt azaz graphic novelt jegyez. A mostani a híres amerikai bokszolóról, Emile Griffith-ről szól, aki 1962-ben úgy ütötte ki kubai ellenfelét, hogy az kómába esett, majd néhány nap múlva meghalt. Kleist erőteljes vonásaival rendkívül érzékenyen mutatja be a fekete homoszexuális sportoló életét.

Németh Eszter korábbi tudósításai Franz Lettner és Klaus Nowak előadásairól:

Szőny és a többiek
Jó kilátások?
Hősök, mint mi