Négy napra egy fedél alá költözött a magyar régiség- és műkereskedelem színe java, második alkalommal rendezték meg az Art & Antique Régiség és Kortárs Művészeti Vásárt Budapesten, a Millenárispark épületeiben. Így belépőjegy ellenében bárki végignézhette az egyébként Budapest belvárosában is egymást érő galériák és régiségkereskedések kínálatát.

A több mint 40 kiállító falakkal elválasztott parcelláin bárki kedvére találhatott nézelődni valót. Az elrendezés koncepciója nagyban hasonlít az ugyanitt évente, minden ősszel megrendezésre kerülő Art Marketra, azonban most magyar és külföldi kiállítók nem vegyültek egymással és nem is csupán a kortárs művészet képviselői mutatkozhattak be ezen a szakmai eseményen, hanem területileg egy jóval szűkebb (Magyarországra korlátozódva), de tematikailag jóval tágabb mezőny szereplőivel (régiség, képzőművészet) ismerkedhettünk meg a kiállítók tekintetében. Az egészen apró, de annál drágább kincsektől kezdve, mint például az „antik” ékszerek, a hatalmas méretű régi bútorokig, a furábbnál furább régi lakáskiegészítőkön keresztül a művészeti vásárok hagyományos formátumú résztvevőjének mondható, keretezett festményekig minden megtalálható volt egy helyen.

A kiállított festmények főleg a 20. századi magyar művészet alkotóinak munkáiból és néhány kivételtől eltekintve magyar kortársak műveiből álltak. Ahogy az várható volt, nincs műtárgyvásár legalább néhány Munkácsy-rajz, kisebb méretű Mednyánszky-festmény nélkül, s ugyanúgy elmaradhatatlan Vaszary is – ők még mindig a műgyűjtők fókuszában állnak. A magyar kortársakon kívül például a Kálmán Makláry Fine Art galéria standján a kortárs Kelet színes szelete is megjelenik a falakon a sík és a tér viszonyainak problematikáját boncolgató alkotásokon (Suh Jeong-Min, Hur Kyung-Ae, Ilhwa Kim). A hagyományos képzőművészeti formák közül a szobrászat is képviseltette magát, már a bejáratnál is egy kedves (hatalmas) drótszőrű puli fogadta az érdeklődőket, Szőke M. Gábor alkotása. Ez leleményes megoldásnak bizonyult a kiállítás szempontjából, mivel sokakat hívhatott be a kiállító térbe a hagyományos és ikonikus magyar kutyafajta, melynek népszerűsége töretlen. Illetve Szőke M. Gábor talán az egyik olyan kortárs szobrászművész, aki nemcsak művészeti berkeken belül, hanem a mindennapi kultúrában is ismert.

A kiállítás elsődleges céljának az tűnt, hogy a kiállító galériák közvetítésével a műtárgyak új otthonra találjanak lelkes, régi vagy akár új műgyűjtők vagy műkedvelők gyűjteményében. Észrevehetően minden kisebb-nagyobb galéria, mű- és régiségkereskedés fontosnak tartotta, hogy részt vegyen ezen a vásáron. Talán azért is, mert kevés olyan alkalom van, amikor saját helyiségeiken kívül bemutatkozhatnak, megmutathatják gyűjtőkörüket, sőt, itt lehet, hogy alkalmuk van új kapcsolatokat, esetenként új gyűjtőket bevonzani. A rendezvény időpontja is szerencsésnek tűnik, mivel megelőzi a hagyományos tavaszi aukciós időszakot (legtöbb helyen idén ez elmarad), így a további műtárgyvásárláshoz is kedvet teremthet.

A széles választék, a nézelődés öröme és a nagy galériák hívónevei sok mindenkit vonzottak a rendezvényre, s mint ilyen alkalmakkor sokszor, nem feltétlenül az ragadta meg a figyelmünket és nyerte el tetszésünket, ami miatt pont ellátogattunk a helyszínre. Ez velem is hasonlóképp esett meg, mert elsősorban engem is a festmények érdekeltek, illetve az, hogy jobban megismerjem az egyes galériák profilját. Ennek ellenére izgalmas volt a régiségek közt is nézelődni, főleg, hogy ott ugyancsak színvonalas, gyönyörűen megmunkált darabokat láthattunk. Személyes kedvencem volt az egyik régiségkereskedésnél kiállított sétapálca gyűjtemény, melyek mindegyike egyedien megmunkált darab volt, illetve többnek a gombján is mókás, faragott, öntött figurák táncoltak. (Érdekes elképzelni, hogy egykor ezekkel parádéztak az urak az utcán… talán ma is jópofa lenne.)

Kimondottan érdekeltek az esetlegesen a kortárs művészetben felfedezhető irányvonalak, melyekre ma még ha pontosan rámutatni nem is tudunk, de intuitív módon ráérezhetünk egy ilyen művészeti vásáron. Számomra az is izgalmas volt Art and Antique-on, hogy felfedezhetjük a magyar festészet első, igazán virágzó időszakának (20. század eleje) újabban előkerült darabjait, hiszen először a műkereskedelemben találkozhatunk velük testközelből. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert sok esetben ezután újra, akár évekig csupán a magánygyűjtemények falait ékesítik.

A szervezőket biztosan az a gondolat is vezérelte, hogy bemutassák a gyűjtőkört, azon belül is a legszebb darabokat, legalábbis ez látszódott abból, hogy minden standon igazán színvonalas repertoárt láthattunk. A galériák profiljukat tekintve hűek voltak önmagukhoz, mindegyiküknél olyasmi volt kiállítva, amelyet hagyományosan is megszokhattunk náluk.

Az elfoglalt terület méretéből kifolyólag a leghangsúlyosabb kiállítóknak a Virág Judit Galéria, a Nemes Galéria, a BÁV, a Kálmán Makláry Fine Art, és az abc Galéria tűntek, de valószínűleg ez valamennyire tükrözi is a piaci viszonyokat. A terem bejáratával szemben rögtön a régi ismerős, a BÁV köszönt ránk – itt megtudhattuk, hogy idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. A standot nagyrészt erre a tematikára építették fel, mivel a történetüket képekkel illusztrált plakátokon mutatták be, a nagyobb fordulópontok kiemelésével. Ez egyfajta ráhangolódásként jó felvezető volt a vásár elején, mivel történetileg átfogja azt az időszakot, amikor a most kiállított tárgyak nagy hányada született, egyfajta időutazó kortársként van jelen. A kiállított műtárgyak terén igyekeztek minden érdekeltségükhöz fűződő szegmenst bemutatni. Megcsodálhatók voltak náluk a csili-vili ékszerek (amiket nagyon szívesen vittünk is volna haza…), festmények, szobrok, lakáskiegészítők, bútorok.

Virág Judit Galéria és Aukciósház - Mattis Teutsch Jánosnak ez a festményét eddig még egyszer sem állították ki Magyarországon. Fotó forrása: Art and Antique facebook oldala

Nemes Galéria. Fotó forrása: Art and Antique facebook oldala

BÁV - Árverések 100 éve. Fotó forrása: Art and Antique facebook oldala

BÁV. Fotó forrása: Art and Antique facebook oldala

Kálmán Makláry Fine Art. Fotó forrása: Art and Antique facebook oldala

acb Gallery. Fotó forrása: Art and Antique facebook oldala

A kiállító galériák sokszínűsége, különböző felfogása érzékelhető volt saját enteriőrjükben is, például a Virág Judit Galéria sokakkal ellentétben fekete háttéren szép megvilágítással, fehér orchideákkal, valódi luxus környezetet sugalló kiállítótérben mutatta be festményeit, vagy az abc Galéria fehér falakkal övezett kiállítótere, melyben a kortárs és neoavantgard magyar művészek alkotásai kaptak helyet. Itt a nagy színfoltokból, geometrikus formákból álló műalkotások szerelmesei is találhattak maguknak kedvenceket.

A kiállításon különösen nagy hangsúlyt fektettek a fotó műfajára, és nemcsak a kiállító térben, hanem a kiállítást kísérő eseményeken, beszélgetéseken is. Az emeleti galérián, ahol főként a bútorokkal foglalkozó régiségkereskedők mutatkoztak be, egy kis előadótermet is berendeztek, ahol a négy nap folyamán a műgyűjtést, a műkereskedelem különböző aspektusait járták körül. Itt is több ízben téma volt a fotó és a fotógyűjtés, mely új tendenciaként már Magyarországon is megjelent. Mindez érzékelteti a műtárgypiac elmozdulását, a gyűjtők érdeklődésének növekedését eziránt az „újabb” műfaj iránt. A fotógyűjtés népszerűsége köszönhető többek között annak is, hogy kisebb tőkebefektetéssel el lehet kezdeni egy színvonalas gyűjtemény építését. Mivel a fotózás főleg a 20. század második felében a művészek által is kedvelt technikává vált, így jelentős alkotások kerültek a fotópapírra. Így azok, akiknek érdeklődése erre az időszakra irányul, elkerülhetetlenül találkoznak ilyen típusú művekkel is.

Az utolsó nap délutánján, amikor nekem is volt szerencsém meglátogatni a kiállítást, az előadások közül a „A hamis műtárgyaktól a szerzői jog átlépésig, A  képzőművészeti élet jogszabályi környezete a mai Magyarországon” című beszélgetést hallgattam meg, mely annak ellenére, hogy ilyen komoly és nehéz, esetleg száraznak, avagy unalmasnak gondolható témát boncolgat, korántsem volt az. Sőt! Talán az esemény egyik legizgalmasabb kísérőrendezvénye volt, mivel magyar eseteket mutatott be nemzetközi kitekintésékkel, és releváns problémákat vetett fel, illetve két szakkönyvet is bemutattak a témában. A műtárgyhamisítás és a szerzői jog területén a képzőművészetek szempontjából sok még a megválaszolatlan kérdés, nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is. A képzőművészet újabb és újabb hordozót, formát, műfajt talál magának, s ez a változékonyság az, amely egyben egyik legelemibb része, mondhatnánk a kortárs művészet esszenciája (már ha van ilyen egyáltalán?), mely tulajdonsága viszont így a jogszabályi keretek létrehozását nagyban megnehezíti ezen az amúgy sem egyszerű s egyértelmű terepen. A művészetben az adott keretek szétfeszítése a modernség óta tematikaként jelen van, mely működésmód teljesen ellentétes a jogszabályok bonyolult, de mindenképp egyértelmű, átláthatóságra és szabályozásra irányuló környezetével. Így a művészet részéről egyszerre van jelen az igény a jogi védelemre és a működésmódjából adódó szabadságra. Ez a két aspektus egy folytonos küzdelemben áll egymással és ezért csak lassan képes előrehaladni. Ez főként azért baj, mert így sok mű esik el a védelemtől, az alkotó nem tudja érvényesíteni a jogait, hátrányos helyzetbe kerül, s anyagi kár is érheti.

A kiállítás célja semmiképpen sem az volt, hogy sokkoljon, hogy kihívó legyen, annak ellenére, hogy kortárs művészettel is foglalkozik. Sokkal inkább azt a benyomást keltette, hogy a látogatók hosszasan bolyongjanak az épített és műtárgyakkal telezsúfolt labirintusrendszerben, hogy kedvet kapjanak műgyűjtésre, egy kis lakberendezésre. Ebben a bolyongásban egyszerre érezhette magát az ember a titokzatos kincseket rejtő labirintus vad felfedezőjének, vagy egy útvesztőben veszteglő, eltévelyedett léleknek, aki fáradtan rója a kilométereket. Ki-ki „edzettségétől” s vérmérsékletétől függően választhatta e szerepeket. Mindenesetre elmondható hogy mindenképp arra inspirálták a látogatókat, hogy tébolyukban vagy kalandvágyukban valamilyen műtárggyal a hónuk alatt térjenek haza, vagy ha ez most nem is sikerült, a látottak hatására (remélhetőleg) mihamarabb betérjenek egy számukra szimpatikus galériába.