Felesleges Delphoi

A romok keltik a legtöbb

kíváncsiságot. Szemlélőjükkel

nem lehetnek egyidősek.

A jóslatok nyelve zilált és telített,

bizonyíték arra, hogy a szem,

ha nézik, fémes ízű vizet nyel.

A gnóthi seauton parancsa a kiürült

jósda felett, összekuszált vonalak

a tenyéren. Ahová leástál, gnózis.

A g és az n találkozásakor

izzani kezd a föld.

Az érzékletekben olvasók

mind képesek felismerni

a hangok nélküli beszédet,

értik a tükör nélküli képet,

mely a jóslat maga. Látnak

a verőfényben, szétválasztják

egymástól a külön időben

pusztuló romokat.

Arisztophanész mítosza

Kettéhasadt ágyról vitáznak,

androgün arcok vonásairól.

A konténerekbe egy egész utca

levert vakolata gyűlik, néhány

össze- és szétköltözés. A szemét

a helyekről szól, ahol a szükségletek

hétköznap történnek. Szakadások

kibeszélése az út kellős közepén.

A mítoszba egyesen hajtanak be,

frontális ütközés. Nem tud vért mosni

a történet, erős vegyszerek kellenek.

Testvéri kéz mocskát le a mellről.

A vér az emberi test meleg

folyadéka. Minden más definíció

érvénytelen. Az égi szerelem felé

vezet egy sugárút, átszúrja

a bordák közötti szent teret.

Egyre rosszabb a várakozás

a megvetett ágyon, az új paplan

feslett virágain, ahol az érzékiség

intelligenciának álcázza magát.