irodalom
![](data/_cache/2020-04-07/kb_2_11509_844x380.jpg)
Torlódás
Versenyzünk a levelekkel az úton
egy nagyon lilás délután, az egyik,
sárga palást, elém vág, átbukik az
elszínezett részen, kék jég, ki-
tör a szín abban az ívben, az ugrás
egy váltó villanás, ott ereszkedik
bennünk a teltség, a telítettség
íze, hogy emelnénk karunkat bár-
hová, ujjunk érjen fel oda, hol
lilává omlik a kék, rögvest kiszállnánk
a lendületből, ahogy nyújtózna
törzsünk; egy doboz, két doboz,
az előbukkanó golyó, rajzoljuk le
az összes változatot, remegő fák
közt az aláírás. A szabályoknak
csak a színét látjuk, az emeleteket,
van egy kanyar a kezemben,
szememben egy rét, foszló
beszélgetés után a szavak mint
kis napok, éppen véget érő
figyelem. Pedig még lett volna szó,
és jön is pár nyújtózkodás, a kar
próbál, emelkedik. Torlódó sor,
levelek pörögnek a fordulóban.
Hátradőlnék egy egészen biztos
ég alatt, az ég egy felfordított
edény, most mélyébe néznék,
mint aki mérkőzést figyel, mint
akinek már osztottak helyet;
úgy hajlik meg a fény, mint a hát.
De most összefüggéstelen
képekként jönnek a jelzőtáblák.
Téglasárga
Fekete házak közt a hold,
alul színes út, egész sáv ível,
remeg, kettőződik a kék,
mintha többször látnánk,
ismétlődő határ, feszülő kötél.
Így több a lépés, vagy
visszaugorhat a láb. A zene
csupa rekesz; sorjázó, kecses
szobák, ajtók egymásban.
Szoros kilincsfény, harmonika,
húz és vissza. Kártya,
tejesdoboz, boltra bolt
következik a dalban, kör-
út. Éjszakai vaj. Egy hosszú,
fehér pálca szünetet alkot.
Kell alá víz, szökésnyi friss
vagy fényes kő? Üres-
állapot, szisszen. Lobog,
és kienged. Mennyire
kemény támlakő, négyzet.
Ismered azt a téglalapot?
Alatta beszélgetünk, itt
a víz, szendvicseste.
Nagy, mélykék tömbök,
szalagban a szobafények.
Mennyi minden lekopott
onnan; az egyik szín
helyén madár alakú rés,
a csőr fölött fehér
horzsolás, kimerevített
moraj. Henger gurul
végig a síkon. Nézd,
a fal, mint az esőszem.
Ferdén esik. A büszke
téglarendek, csevegnek
a kockák, a foltok; egy
naplámpa, ott a barna villan,
melyik sor, hol mondtak
valamit? Itt, ezennel,
tedd le a vonalat mint
asztallapot. A napban
egy piros cikkely;
por kereng a sárga
termek alatt. Láttad ezt
a hullámos gesztust?
Ahogy intéz. És alatta
téglasárga. Órakör.
Mutatóteraszon ülünk;
odalent csillogó padló,
fölöttünk kis felüljáró,
fémhíd süvít el. Koccan
a kehely, velünk repülnek
a szomszéd asztalok,
robog az abrosz.
Holdajtó nehéz világosa,
rendsúly. Zenéből
kinézni? Sárga kéz
penget húrokat,
egymás mellett, mint
utak, rezegnek.
Órabeszéd, pohárrend.
Cseng az üveg,
súrlódnak a gömbök
az átjáróban. Álmos
asztal, emelkedik
egy kar.
A Prae e száma 2020. 04. 04-től megvásárolható a jobb újságárusoknál.