Színlelt archeológia / Daniel Arsham munkássága / PRAE.HU

Daniel Arsham jelenleg a kortárs művészet egyik feltörekvő alkotója, már a világ számos pontján kiállította a munkáit, többek közt Moszkvában, Szöulban, New Yorkban és Amszterdamban is.

Daniel Arsham 1980-ban született az Ohiói Clevelandben. 12 éves korában az Andrew hurrikán majdnem teljesen megsemmisítette a házukat, ekkor látta azt, hogy „mi van a falak belsejében”. A házak biztonságot nyújtó tartószerkezete teljesen felbomlott a szeme láttára, ez az elemi élmény pedig óriási mértékben meghatározta későbbi munkásságát. Arsham később a New York-i Cooper Union-ban végezte el a művészeti képzést, első díját, a Gelman Trust Fellowship Award-ot az addigi tevékenységéért 2003-ban kapta. Munkái 2004 óta szerepelnek kiállításokon, utolsó önálló kiállítása az amszterdami MOCO múzeumban volt látható, 2020. január 18-ig, Connecting time címmel.

Calcified room a Moco kiállításán

Gunner Park, a highsnobiety.com újságírója, így mutatja be az alkotót, a róla szóló biográfiában: „Daniel Arsham a karrierjét a szobrászat, építészet és performansz közötti határok lebontására építette." [1] Az artland.comoldalon pedig így írnak munkásságáról:

„A művész ‘színlelt archeológia’-i szobrairól ismert, amelyek korunk ikonikus kulturális tárgyait ábrázolják ereklyékké alakítva, ezeket olyan geológiai anyagokból önti ki, mint a vulkanikus hamu, rózsakvarc, obszidián vagy a gleccser kőzet. Az alkotások erodált, megkövesedett megjelenésükkel ‘a 21. századi gondolkodás katalizátoraként hivatkoznak a vissza- és előre haladásra egyszerre’ ”.[2]

Daniel Arsham így nyilatkozik művészetéről és annak céljáról: „Évek óta olyan alkotásokat készítek, amelyek megismétlik a jelenünket, de mintha valami jövőbeli régészeti lelőhelyen lennének feltárva. Ezek a tárgyak megtörik az időt, kibővítik és összeomlasztják azáltal, hogy a pillanaton kívülre helyeznek minket”.[3] Egy videóban elmondja, hogy miért hétköznapi tárgyakat választ alkotásaihoz: „A hétköznapi tárgyak anyagának átalakulása révén elmesélhető történet egy olyan mindenütt jelenlévő, globális nyelv, amely a legegyszerűbben jelenti a »most«-ot”.[4] Műveivel egyfajta időtlenség teremtése a célja: „hagyom a munkákat sodródni az időben, hogy ha embereket helyeznék rájuk, már az öltözködésükből, hajviseletükből vagy más ismertetőjegyből el lehessen őket helyezni az időben”. [5] Milou Dijkstal egy egyetemi dolgozatot szentelt Arsham életművének, meglátása szerint alkotásaival „a látogatói élményre fókuszál, kölcsönhatást teremt a rácsodálkozás pillanatában, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy kapcsolatba lépjenek az őket körülvevő környezettel. Az alkotások a váratlant mutatják be, azáltal, hogy átalakítják az ismerőst szokatlanná”.[6] Az előbb idézett írásokból már látszik, milyen sajátos és könnyen azonosítható stílust teremtett Arsham.

eyeSpace előadás

Munkássága kezdetben sokrétű volt, nem korlátozódott a múzeumi közegben bemutatható alkotásokra. 2006-ban Arsham álmodta meg a Merce Cunningham, táncos és koreográfus eyeSpace című előadásához a díszletet, a jelmezeket és a világítást is, együttműködésük Cunningham haláláig tartott. 2007-ben aztán Hedi Slimane felkérése a Dior Los Angeles-i üzletének öltözőjét Arsham elképzelései szerint valósították meg. 2008-ban Alex Mustonen és Arsham megalapították a Snarkitecture nevű designgyakorlatot, melynek célja, hogy vizsgálja a diszciplínák közti határokat. Arsham alkotásaihoz hasonlóan a Snarkitecture alkotásai is a tapasztalat fontosságára összpontosítanak, elvárják, hogy az emberek az alkotások részeivé váljanak, miközben a hétköznapi anyagokat és struktúrákat értelmezik újra.

#Tomorrowpast kiállítás Amszterdamban

Könnyen beazonosítható stílusát a 2010-es évek közepétől datálhatjuk, ekkor jelentek meg legkarakteresebb alkotásai, melyekhez az inspirációforrást egy természeti katasztrófa nyújtotta. Az alkotó korunk tünékenységét kívánja feldolgozni, az elkészült alkotásokból mégis egyfajta megmásíthatatlanság nyugalma sugárzik, mintha a jelen megszűnne, mi pedig múlt és jövő közt lebegnénk súlytalanul. Arsham egy olyan univerzális nyelvet tud alkotni, amely mintha a múlton szólna át hozzánk mindannyiunk által ma ismert formák, tárgyak révén. Mindig is foglalkoztatta az időmúlása, műveivel már a kezdetektől ezt fejezte ki. Korai munkáiban, a 2010-es években ezt a mozgás érzékeltetésével próbálta elérni, kiállításain ekkor felismerhetetlen emberi alakokat láthattunk, akik mintha egy időutazáson vennének éppen részt. 2013-tól talált arra a formanyelvre, amely nagy sikert hozott számára, ugyanis ebben az évben mutatta be egy amszterdami galéria először a „színlelt archeológiai” műveiből egy önálló tárlatot. Azóta is az ilyen művek létrehozása állnak alkotótevékenységének fókuszában, ezeket lehetett látni a MOCO múzeumban is.

Daniel Arsham igazán egyedülálló stílust képvisel, holott a művész még csak pályája elején jár, ezért érdemes nyomon követni alkotásait és kiállításait a közeljövőben.

3018 című kiállítás a Perrotin Galériában New Yorkban, 2018