Rozit hatodik születésnapján a szülei nem köszöntik fel, sőt még mesét sem olvasnak neki, túlságosan elfoglaltak, csak a telefonjukkal törődnek. A kislány hatalmas lelkesedése tovaszáll, nem talál más magyarázatot, minthogy a szülinap szőrén-szálán eltűnt. Minthogy a szülei szerint az űrben nem találni semmit – a forró gázokat és a nagy űrt leszámítva –, az óvodában kapott ajándéklufija segítségével, valamint a cicája társaságában álmában felrepül az égbe, hogy megkeresse az elveszett szülinapját, hátha oda bújt el.

Az a csillagjegyed, akinek a házában a Nap vendégeskedett, amikor megszülettél.

Rozi az űrbe érkezve először a Nyilas csillagképpel találkozik, javaslatára a kislány felfedezőtúrára indul, melynek első állomása a Nagy Kaprikornusszal való találkozás. Rozi megtudja, hogy a születésnapját minden bizonnyal a borzalmas fekete lyuk nyelte el, így a csillagképeket érintve folytatnia kell intergalaktikus túráját. A zenés űrséta során találkozik az ürgéket a korsójával elkergető, hisztérikus Vízöntővel, a tejtó – Rozi szerint "álbölcs" – halacskáival (hiszen gyerekszemmel mennyire nevetséges és megmagyarázhatatlan, hogy "jól csak a szívével lát az ember"), az egymással párbajozó Kosfiúval és Bikalánnyal, majd pedig, mivel a csillagjegyek önzőnek, rosszindulatúnak és haszontalannak bizonyulnak, Rozi végső elkeseredettségében, a Bika figyelmeztetése ellenére sírva fakad, könnyeiből létrejönnek az éneklő és táncoló Krokorigó ikrek, akik felvidítják, így adva erőt az expedíció folytatásához. A Ráknál ugyan megtalálja a félelmetes fekete lyukat, de ott is hiába kutat a születésnapja után. Ezt követően már csak hazatalálni szeretne, viszont útja a gúnyolódó, pökhendi Oroszlánhoz vezet, aki szülinapi lakomát szervez Rozinak, ő viszont nem eszik a tortájából és megsérti vendéglátóját, aki emiatt tárgyalást kezdeményez Dr. Virgo, azaz a Szűz irányításával, aki Rozit bűnösnek kiáltja, azonban a döntőbíró, vagyis a Mérleg igazságot szolgáltat. 

A kislány a sikertelen és fárasztó út végén megérkezik utolsó állomására, azaz a saját csillagjegyéhez, a Skorpióhoz, míg végül hullócsillag-stoppal száguld haza, a védelmet nyújtó ágyába. Reggel azonban kiderül: szó sincs arról, hogy szülei elfelejtették a szülinapját, csupán az óvodában a hétvége miatt egy nappal korábban ünnepelték meg őt. 

A bábjáték elsősorban a gyerekekhez szól, ám szórakoztató lehet hattól kilencvenkilenc éves korig bárkinek. A folyton mozgó és változó színpadkép miatt egy idő után kissé nehéz volt követni a történetet, ám a szellemes, sokszor felnőttekhez intézett kiszólások fenntartották a figyelmet.

Az előadás képi világa egyfelől hűen tükrözte mindazt a monumentális, sejtelmes elképzelést, amelyet az űrhöz társítunk, másrészt viszont közel hozta azt a gyerekekhez. Külön kiemelném az Oroszlán jelenetét, aki – saját bevallása szerint – a világegyetem ura, így egy hatalmas dézsában fürdőzik, és szolgák nyüzsögnek körülötte, hogy minél hamarabb teljesíteni tudják kívánságait, a lakoma során pedig a Disney filmeket megidéző koreográfia és látvány tárult a nézőközönség elé. 

A bábelőadás egyszerre volt informatív, bájos, könnyedén vicces, és olyan, mindannyiunkat érintő problémákat boncolgatott többek közt, hogy mennyire fontos az összetartás, nem kell mindig csak magunkra hagyatkoznunk, ne féljünk segítséget kérni másoktól, hiszen együttes erővel könnyebben boldogulunk. Pontos, határozott válaszokat persze nem adott a bevezetőben feltett kérdésekre, viszont emberközelibbé, könnyebben értelmezhetővé vált mindaz, amit a kíváncsi kisgyereknek egy munkával teli, sűrű nap után nem igazán tudnánk kielégítően elmagyarázni. 

Jeli Viktória-Tasnádi István: Rozi az égen (2010)
zenés űrséta bábokkal
Szereplők:
Rozi: Ellinger Edina
Cica: Kovács Marianna
Apa: Ács Norbert
Anya: Kovács Judit
Meteoritok, csillagporszemek, napsugarak: Hárai Ágnes, Juhász Ibolya, Kovács Katalin, Pethő Gergő, Radics Rita, Rusz Judit
Zene: Szemenyei János
Zenei munkatárs: Mészáros László
Tervező: Boráros Szilárd
Koreográfus: Nemes Zsófia
A rendező munkatársa: Bánky Eszter
Rendező: Tengely Gábor

Fotók: Szkárossy Zsuzsa