A Kassák Múzeum több szempontból is találó helyszínnek bizonyul a tárlat számára, egyrészt az állandó kiállítás fizikai közelsége megteremti azt az élő kapcsolatot, mely Kassák Lajos és Mattis Teutsch között volt, azaz hogy Kassák rendezte első önálló kiállítását a művésznek (meg több ezt követőt is), illetve hogy Mattis a Kassák által szerkesztett MA folyóirat illusztrálásban aktívan részt vett. Ezt a kapcsolati szálat erősítheti meg az időszaki kiállításon az a néhány kiemelt oldal Mattis Teutsch Kunstideologie című írásából is, amely a művész saját fametszeteinek illusztrációjával betekintést enged a konstruktivista képépítés logikájába.

Másrészt pedig (nomen est omen), a kiállítóhelyre már több előző kiállítás során is jellemző volt szöveg és kép hasonló hangsúlyú egymás  mellé helyezése (ahogy most is) és az így keletkező mozaikokból ezáltal összeáll az az egész, amelyet a kiállítás rendezői kívántak megjeleníteni. A szöveg nem közvetlen magyarázója a képnek, és nem a látogató egyértelmű útbaigazítására, vezetésére szolgál, nem határozza meg, hogy mit „kell” vagy „illik” pontosan tudnia a befogadónak, hanem sokkal nagyobb gondolati szabadságot hagy. Inkább egy lehetséges nézőpontot emel ki, azáltal, hogy jelzi azt a kontextust, azt a gondolati közeget, melynek vizuális összefoglalója a műalkotásokon megjelenik. Jelen esetben Lukász Irén, Mattis Teutsch barátja, tanítványa kiadatlan feljegyzéseiből vett idézetek jelenítik meg Mattis gondolatait, melyek az 1940-es évektől erőteljesen meghatározták világképét, így művészetét is.

A kiállított festmények főként 1945 után készültek. Ebben az időszakban Mattis már a figurális művészet felé fordult, a konstruktivizmus tanulságait azonban nem hagyta maga mögött, hanem beépítette ebbe az „Új művészetbe”. Tematikai szempontból fontos változás, hogy képein megjelenik a narratíva, festészete a világ magyarázatául szolgál, melynek középpontjában az ember, legfőképpen a dolgozó ember áll. Mattis korábban is a baloldali politikai mozgalmak résztvevője, a kommunista ideológia támogatója volt, élete utolsó nagy alkotószakaszában pedig elköteleződött amellett, hogy műveivel közérthető módon jutassa el az embereknek azt az eszmét, melyet maga is képviselt, az „Új időknek” megfelelő „Új művészetet”. A korábban említett Lukász Iréntől származó idézetrészletek is erre hívják fel a figyelmet.

Azt mindenesetre nem mondhatjuk, hogy művészeti alkotásai egy az egyben megfeleltethetők annak, a „realizmusnak”, amelynek fő vonalait a nagypolitika jelölte ki, inkább ennek egy sajátos változata az, ami megvalósult ezeken a kései képeken. A képek szerkezete, szerkesztettsége erősen előtérbe kerül, a színek visszafogottak. Minden esetben fontos a téma, melynek valamilyen jelentős világnézeti üzenete van (Tudósok, 1946; A múlt, jelen, jövő, 1947; Élet és halál, 1947).  Ha a festmény nem narratív, akkor általában allegorikus jelentésű, például a kiállítás első termének egyik legmeghatározóbb képe Az Erő (1945), mely egy egészalakos meztelen férfit ábrázol profilból, amint felemelt kezében egy kalapáccsal készül lesújtani. Az erőteljesen narancssárga tónusokkal és éles kontúrokkal megfogalmazott férfialak egy párás, pasztelles színekkel megfestett mezőn áll, háttérként pedig gyárépületek kubusai sorakoznak mögötte. A férfi, mint az „Új idő” nagyszerű „Új embere” jelenik meg, aki kemény munkával formálja az utópikus jövő ígéretét. A további képeken, mint ahogy ezen a festményen is, Mattis realizmusa inkább egy általános sematizmust képvisel (jellemzően az alakok hasonló formai megoldásai, ismétlődése), mely egy általa elképzelt új ember archetípusát jeleníti meg a művein, mind hozzáállásában, mind festésmódjában.

Már ebből a szűk válogatásból is feltűnik bizonyos témák gyakorisága: mint a világ korszakai, a múlt-jelen és a dicső jövő kapcsolata, a munka és az építkezés szerepe, a gyárak és tudósok újra meg újra előkerülő figurái. Képei ugyan tematikailag emberközpontúak, hiszen mindegyiken emberalakok sokasága jelenik meg, akik aktívan tesznek-vesznek, azonban mégis valami rideg távolság, emberen túli jelenik meg rajtuk, mint egy elképzelt, ideális világ távoli képeslapjai, melyek távolról élők, de közelről hiányzik belőlük pont az, ami élővé tenné őket.

Néhány korai kép is látható, melyek telített és élénk színvilágukkal egyértelműen kitűnnek, ezek kiváló alkalmat adnak arra, hogy a szemlélő megvizsgálhassa az elkülönülő időszakok művészeti produktumait, azok festői eredményeit és nem csak a különbségeket, hanem azonosságokat is felfedezzen.

A kiállítás egyik nagyon izgalmas, interaktív része az első teremben található fiókos szekrényke, mely fotódokumentációt tartalmaz a művész festményeiről.  Ugyanis Mattis több fiatalkori alkotását átfestette, a kiállítás által is bemutatott kései korszakában. Röntgenvizsgálatok segítségével feltárták ezeket az átfestéseket és az a döntés született 2013-ban (a magánygyűjtemény tulajdonosai által), hogy bár dokumentálva legyen ez a jelenlegi, átfestett állapot, de az újonnan felfedezett fiatalkori festmények teljes feltárására (restaurálására) kerüljön mégis sor. Ennek a munkának a folyamatát mutatják be a kis kihúzható fiókok. Egy digitális kijelzőn pedig a szekrényke mögött a falra kifüggesztett képek röntgenfelvételei is láthatóak, így kiderül, hogy az itt kiállított kései képek is rejtenek más korai alkotásokat.

Fotó: Simon Zsuzsanna

Fotó: Simon Zsuzsanna

Fotó: Simon Zsuzsanna

Azért tartom fontosnak és szerencsésnek, hogy ez a fotódokumentáció a kiállítás szerves részét képezi, mert Mattis munkásságán kívül a művészeti élet általános tendenciáiba is betekintést nyújt. Az, hogy egy ilyen esetben mely kép megőrzését tartja elengedhetetlennek a gyűjtő (vagy a „szakma”), rámutat arra, hogy mit tartunk értékes(ebb)nek, hiszen egy vásznon, azaz egymáson van a két alkotás. Mattis esetében köztudott, hogy a korábbi festmények értéke a műtárgypiacon régóta előkelő helyet foglal el, azonban kései alkotásai kevésbé ismertek, keresettek és népszerűek.

A Kassák Múzeum jelenlegi kiállítása bekapcsolódik a művészeti szcénában már egy ideje megjelenő átrendeződésbe, melynek során újra tematizálódnak korábban inkább tabusított alkotók, alkotói korszakok, mint például a kommunizmus jelszava alatt született művek is, mert ezek között  ̶  annak ellenére, hogy egy ideológia esetlegesen nagyban meghatározta tartalmukat, formájukat  ̶  kvalitásos műalkotások is találhatók. Mattis esetében a kiállítás és a hamarosan megjelenő katalógus segítségével is van alkalmunk megismerni a művész életművének ezen (egyáltalán nem elhanyagolható) felét, és talán az idő távlatából sikerül helyén kezelni az ilyen és ehhez hasonló műveket, hogy újraértékelhessük őket a maguk nemében.

A kiállítás a koronavírus-járvány lecsengése esetén 2020. május 3-ig tekinthető meg a Kassák múzeumban.

Enteriőrfotók: Simon Zsuzsanna