Aki szinesztéziában „szenved” – amely korántsem egy betegség, hanem a neuropszichológia szerint az észlelésnek egy külön alternatívája – az színeket és mintákat vizionál „lelki szemeivel” zenehallgatás közben, képes ízlelni vagy megszagolni a neveket és összekötni a hétköznapokat egy-egy geometriai formával. Az emberiség négy százaléka teszi ki a szintetétek 73 típusból álló csoportját, amely akár örökletes is lehet. A szinesztézia nem olyan, mint a stimulált reakciómintázat – az érzékszervi benyomások mindig egyszerre fordulnak elő, és a párokat képtelenség szétválasztani, tehát aki sárga köröket vizionál egy trombitaszó hallatán, az egész életében képtelen lesz ettől elvonatkoztatni.

Kandinsky festészete is abból ered, hogy hallja a színeket

A különféle érzékek kapcsolatának tanulmányozása a 19. században érte el első csúcspontját, mind a tényalapú tudomány, mind a művészi romantika szempontjából, amelyet rengeteg író, zenész és képzőművész inspirált. Száz évvel később megújult érdeklődés mutatkozik a szinesztézia iránt: Konferenciákat tartanak a tudomány és a művészet közötti határterületről, és a pszichológusok, illetve neurológusok megkísérelnek belelátni a szintetétek fejébe.

Időközben a művészek nem hagytak fel az érzékek összekapcsolásával, a leghíresebb példa erre Wassily Kandinsky és a képi kompozíciói. Az ismert művész is beletartozott azok körébe, akik hallották a színeket. Az absztrakt formái és mintái remekül hozhatóak párhuzamba a zenével. Ugyanígy volt ezzel Joan Mitchell, akinek elvont expresszionista műveit szintén pár melódia keltette életre. Fordított felállásban viszont a zeneszerző Giselher Klebe alkotott, aki 1949-50-ben megkomponálta Paul Klee Zwitscher-Maschine (Csiripelő gép, 1922) című képét.

Milyen színe lehet a pokolnak?

A technológia fejlődésével könnyebben tudták érzékeltetni, milyen is lehet egy szintetétnek. Egy 1963-ban megrendezett wuppertali kiállításon, Nam June Paik, a fluxus mozgalom tagja és a videóművészet úttörője kiállította a Kuba TV-re keresztelt – két televízióból álló installációját, amik új megvilágításba helyezték a képet és a hangot. Az egyik képernyő képes volt egy mikrofonon átszűrődő hangot mintává alakítani, míg a másikhoz egy rádiót kapcsoltak és annak a hangját képezte le úgy, hogy a generált hangok láthatók voltak, ám hallani nem lehetett őket. Még ötven évvel később is a mozgókép volt a legmegfelelőbb eszköz a neurológiai jelenség kutatására és kreatív feldolgozására. A tíz éves Miért zöld a piros szó című kutatómunka során Ditte Lyngkær Pedersen dán művész több szintetéttel dolgozott együtt. A What the Hell Does Purga­tory Look Like? (Hogy a pokolba néz ki a purgatórium?) című videójában egy fehér felületet látunk, amin a purgatórium szó feketével van szedve. Egy hangfájlban felolvas pár értelmezést azoktól, akiknél graféma-szín szinesztéziát mutattak ki: a betűket és számokat mindig színekben tobzódva érzékelik. A „purgatórium” betűsorozat tehát ezáltal átvált egy többrétegű színátmenetté – amely a karaktereket megpillantva – puszta asszociációkon alapul. Valami hasonló mutatkozik meg a Név tanulmányozása című munkájában is, amelyben a művész arra kérte a szintetéteket, hogy saját keresztnevükre asszociáljanak.

Az nem lehet szeptember, hiszen olyan az illata, mint 1985 augusztusának! – Barbara Ryan

Mivel a szinesztéziában több érzékszerv működik, ezáltal (feltehetően) könnyebben sajátítják el a kreatív megközelítések kidolgozását, és máshogy tájékozódnak a minket körülvevő világban. Ezzel a témával foglalkozik Barbara Ryan Az nem lehet szeptember, hiszen olyan az illata, mint 1985 augusztusának! című munkája. Az 1990-es években Berlinben töltött ideje alatt készített egy installációt, ahol az ő szemével ismerhetjük meg a várost, színeken, fotókon, ízeken, illatokon és érzéseken keresztül. Hasonlóan interaktív megközelítés figyelhető meg Carl Rowe és Simon Daven­port duójánál, akik 2013-ban alkották meg A bankett az ultracsődért című kísérletet. Hat vendég vehetett részt a hat fogásból álló közös vacsorán, ahol az ételeket különböző hangokkal és illatokkal egészítették ki, ezzel multiszenzoros élménnyé varázsolva az étkezést.

A szintetétek képességének érzékeltetése a kívülállóknak még mindig nagy feladat

A sok kutatásnak és technikai fejlődésnek köszönhetően sokkal jobban demonstrálhatók az érzékkapcsolások audiovizuálisan, vagy egyéb eszközökkel, ám még mindig nagy feladat a szinesztéziát a nem érintetteknek szemléltetni, a művészet viszont egy tökéletes kapocs a kétféle látásmód között.

Julia Shmitz eredeti angol nyelvű cikke

Fotók:
Wassily Kandinsky, Circles in a circle, 1923, image via wikicommons
Wassily Kandinsky, Komposition Vlll, 1923, image via wikicommons
Joan Mitchell, Chicago, 1966-67 © estate of Joan Mitchell, image via www.joanmitchellfoundation.org
Paul Klee, Zwitscher-maschine, 1922 image via wikimedia.org
Barbara Ryan, that can't be september – it smells like the august of 1985! Installation-sansicht, 2012, image via www.artlaboratory-berlin.org
Carl Rowe & Simon Davenport, A banquet for ultra bankruptcy, 2013, Foto © Tim Deussen, image via www.artlaboratory-berlin.com