Például azt, hogy… nem emlékszem, nézd el, munka után jobban üt a Jéger, mint Rocky az utolsó menetben. De jönnek holnap a tápi srácok, igaz, nincs más oka, csak a lányok, a munkatársok, kiknek keze alatt ég a dolog: fűben fekve, mellettük „Isztok” vodka, vagy a bioborba könyökölnek, csak dolgozni ne kelljen. Ezért nagy a lemaradás, mint kutyaugatás, ha a főutcán sétálsz létrával a kezedben éjnek idején. De holnap jönnek a srácok, Horváth, a vadász, Koszos, aki hazahozott, és a harmadik, aki egy felesre meghívott.

A főúton, ha mész, hamar odaérsz, ahová indultál, miután reggel a hálózsákodból kibújtál. Nappal a kocsmában kinevetnek vagy a traktorokról beszélgetnek. A kevés nyitott ember – Judit néni, a workshop győztes vagy Gyenei bácsi, aki csavarkulcsokat és pálinkát adott – viszont tárva-nyitva van (mert nem az a paraszt, aki traktorral megy a diszkóba, hanem aki nem veszi le a fordítóekét), mint Jézus vagy Jeszenszky Pista, és a Nagyfater a B58-at megitta, ahogy a felest szokta, és a kert végébe elsétált, kalapját a földre, rája cigijét tette, és tehetetlen elaludt.

Attila 51 fokos körtét kínál, Szita Miklós producer tovább piál és mesél a Romban, hol a lányokkal lakunk. A pelvax-i srácok viccesek, a tegnapiak a kocsmából, lehet, hogy lejöttek. Gyomromig érzem az utat, és az út akár a végtelenbe is mutathat. Hideg van egyedül a konyhában, Szitáék már alszanak a Paplakban. Ujjam bütykös, nem Zsuzsi, Attilának tilos a husi, helyette bajsza pödört – úgy maradt, mikor Don Quijoté-t játszotta egy darabban –, és gólyalába egy éve pihen, néha előveszi, de nem komolyan, fiatalokat tanít, hogyan kell lépkedni vele.

Elhúzzuk az ebédet a csárdában. Mire visszaérünk, Attila a konyhában húzza a lóbőrt, a mesenéző padon, min csemetéi, Iringó és Bese szokták igazságos Mátyást figyelni, hogyan járja az országot, mint paraszt, magyar paraszt. Persze a végén profilt áll egy érmével, és minden kiderül, és nem tetszik a gyerekeknek, hogy vége a mesének, még egyet akarnak, sírják anyjuknak, bár az is a sokadik utolsó volt.

A második nap katasztrófája után, miután a maradék pelvax-i srác közönséghiányra hivatkozva lemondta az estét, „Isztok” lett a mottó, és eszembe jutott Ottó, a cigány Ottó és a farkastörvények, de nem szóltam, csak kérdezősködtem, hogy isztok, isztok, isztok? A baj csak az volt, hogy ki lett adva másnapra, a reggeli gyógyító varázshangokra, Jeszenszky hangszeres meditációjára a szoba befűtése és előkészítése a Paplakban pontosan 8:00-ra. Így hát, miután Anna munkatárs mindenkit lefektetett, és Attiláéknak is besegítettünk a ballagási erszénykészítésbe, átcuccoltam egy bioborral, hogy könnyebb lesz ott ébredni, és a helyem is meglesz a meditáció alatt, hol zavartalan tudok majd aludni. Befűteni nem sikerült ugyan, de a nadrágomat gyorsan felhúztam, mikor Jeszenszky 8:00 előtt a hangszereit behordta. Aztán a sarokban rögtön vissza is vánkosodtam, hiába énekelte: kelj fel, gyönyörű népem, kelj fel, gyönyörű népem, kelj fel… te is ott a sarokban!!!44

Reggel megint jönnek a Táposok Vajdai Vili vezetésével. Sajnos a másnapok tönkretesznek, így nem kezelek le velük, csak biccentek nekik, erőmből ennyi telik. Nappal vetítések régebbi előadásaikból, párhuzamosan vele készülődés az esti műsorra, délután Silló Sándor mutatja a zenéket ’68-ból, aztán jön a második Tápos beavató műhely bogárevéssel, hónalj- és talpnyalással, duci lány szűk lyukon átbújásával, kiskorú meztelenkedéssel, és Bandi „bá” fogmutogatásával… Aztán Bodriszatva énekel egy szál gitárosan. Kérek is tőle egy számot, de azt pont nem tudja. Mit tudsz, öreg? – kezdek paraszt lenni, mint Matyi a mesében, és eszembe jut, hogy be kéne fűteni, és elindulok befűteni, de beszorul a fa a kályha szájába, de már nem számít, nevetek rajta, és szólok a lányoknak is, hadd nevessenek ők is.

A fesztivál közepén, Nóri munkatárssal hajnalig tartó világfejtés, VZV üvöltés, búcsúzkodás és két óra alvás után hazamegyek, hogy Öcsém ballagásán ott legyek, de dugó miatt elkések. Otthon lefürdök, nem iszok sokat, tisztulok, a BL meccset megnézzük, a félidőben H. P. e-mail-ben lebasz, hogy elfecsérlem életem, és mindent leszarok, hogy többet nála nem alszok, hogy minek iszok, ha attól őszinte vagyok. Kezdődik a második félidő. Lefekvés előtt még Pátkai Tivadar válogatott verseit olvasom, de hamar elalszom szellemi székrekedés miatt, mint DILETT ANTI.

Az irányt másnap Tápnak veszem. 17-kor találka a Gödörben a fiúkkal - Ágit már levitte az Éva hegysor.gportal.hu/gindex.php - Attila 120-szal repeszt robbanás közeli állapotba hozva a 20 éves kisbuszt, de dugó miatt megint késik. A fiúkkal addig várunk. A gitárosnak zsír az inge, a másiknak nincsen cigije, a dobosnak nem esik majd jól, hogy tegezi a GPS, és a bőgős akár 10 évet is letagadhatna. A városban még jópofa, aztán az országúton félni kezdenek a fiúk, mikor lejtőn lefelé eléri 120-as végsebességét a szekér – kicsit azért fosok én is –, ezért viccel próbálom oldani a feszültséget. Bejön. Naná, hisz halál bika vicc. Kár, hogy csak ezt az egyet ismerem, így két perc után megint mindenki erősen kapaszkodik és vedel, hogy minél kevesebbet érezzen, ha esetleg menet közben darabokra szakad a járgány. Végül, a Tisza Kata új könyvét, a Hogyan hagytam magam megerőszakolni címűt lapozgató rendőröket is kikerülve, megérkezünk, és a sátor mellé befarolunk. Üdvözlöm a megmaradt és újonnan érkezett arcokat, és a fiúk Ági után néznek. Határozott kézfogás, szigorú tekintet, valahonnét dugóhúzót kerítek. A koncert nagyjából feszkómentesen lemegy. Utána dapasba megy a cigi a konyhában, de túl sokan vagyunk rá, nem jön a tehén. Mintha szilveszter lenne, a rádióból a Himnusz szól. Kinga munkatárs ereszd el a hajamat játszik, Judit munkatárson semmi sem látszik, és a másik Nóri már megint engem cikiz. Nekem levegőre lenne szükségem, de áramszünetet kapok. A következő képkocka, hogy a magán- és mássalhangzó manók visszahozzák szavaim, raccsom is visszajön, és megtetszik a gitáros inge, és megkérdezem, honnét szerezte. Ajándékba kaptam nyolc-tíz éve. Nagyon szeretem, mindig ezt hordom, mondja, és cserét ajánlok, mire a válasz: persze, és koccintunk az üzletre.

A Hegysorra, bár sok fejetlenséget görgetett fel a stáb, úgy voltunk, mint ki először baszik és sejti csak, hová tegye, ha áll. Mégis jó volt és megvolt, legközelebb tudjuk már leszűrve a tanulságot. Meséljek addig egy viccet?