Február 27-én a B32 Galéria és Kultúrtér adott helyet a Révész Emese művészettörténész vezette beszélgetésnek. Az est vendégei voltak: Vass Dorottea, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának oktatója, Varga Emőke az illusztrációelmélet és gyerekirodalom szakértője, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának tanszékvezető habilitált tanára és Márffy János, nemzetközileg elismert grafikusművész, a Mozaik Kiadó grafikusa. 

Varga Emőke rögtön a beszélgetés elején tisztázta hogy a tankönyv-illusztráció sajátos, köztes terület, amelynek köze van a gyermekkönyv-illusztrációhoz, ám attól mégis különbözik.  Műfajilag nem lehet kategorizálni, gondoljunk csak bele, mennyire eltérő egy elsősöknek szóló ábécéskönyv és egy 12. osztályos biológia tankönyv képi anyaga.

Márffy János leszögezte, hogy óriási különbség van az irodalmi vagy természettudományos, ismeretterjesztő grafikai munka és a tankönyv-illusztráció között. Hozzátette, a tantárgytól nagyon sok függ: a történelemnél és a biológiánál nagyon pontos, precíz rajzokat kell készíteni, egy középkori lovag páncélzatát nem lehet egy lírai illusztrációval ábrázolni úgy, mint egy versnél. 

A részletgazdag illusztrációkkal az a célom, hogy a gyerekek kénytelenek legyenek böngészni. Annyira aprólékosak legyenek, hogy muszáj legyen képzeletben végigsétálniuk  az utcákon, végignézni a korabeli viseleteket, szokásokat, minden apró részletet össze akarok zsúfolni egy jelenetben úgy, hogy az arra korra, arra a hangulatra jellemző legyen.

Felmérések alapján a gyerekek tízszer annyi időt töltöttek ezekkel az ábrákkal, mint az egyszerűbbekkel. Türelem kell hozzá.” – tette hozzá a grafikus. 

„Amikor egy elsős tanuló a tankönyvet a kezébe veszi, az első dolog, ami hatni fog rá, az a kép, az alapján fogja eldönteni, hogy szereti-e a könyvet vagy sem" – fejtette ki Vass Dorottea. Azzal folytatta, hogy az olvasás közbeni szemmozgást vizsgáló kutatások kimutatták, hogy azok a tanulók, akiknek erősebb a szövegértési készsége, kevesebb időt töltenek az illusztrációval, csak a szövegre fókuszálnak, viszont a gyengébb olvasási képességgel rendelkező tanulók sokkal több segítséget várnak az illusztrációtól, ugyanis sokkal gyakrabban néznek a grafikákra.

Azokra a kérdésekre, hogy fontos-e, milyen képeket, grafikákat mutatunk a gyerekeknek, valamint a tankönyv-illusztrációnak feladata-e a vizuális nevelés, illetve a képi megformáltság segíti-e a pedagógiai célokat, a beszélgetés résztvevői egyöntetűen igennel feleltek. Pár tankönyvi példa alapján kifejtették, hogy a pedagógiai eredményt az illusztrációk színvonala mindenképp befolyásolja, például ha egy képen már kompozíciós okokból nem tudja a tanuló egymásra vonatkoztatni a figurát és a hozzá tartozó szövegblokkot, akkor az az értelmi összefüggések létrejöttét akadályozza. Varga Emőke hozzátette, kutatásaik azt mutatják, ha a kisgyerekek általánosságban olyan képeket látnak, amelyek a történetmesélést nem inspirálják, csak a hétköznapi tevékenységeket reprodukálják, akkor számukra se a kép, se a szöveg nem ad többlettudást, és mivel többségében ilyen megjelenítéssel találkoznak, a gyerekek azt a típusú könyvet fogják a későbbiekben kérni és azt fogják újból és újból kézbe venni. Ebből kifolyólag a  tankönyveknek mindenképp feladata lenne a vizuális nevelés, aminek olyan dimenziói vannak, mint például a vizuális kommunikáció, az esztétikai értékítélet vagy a vizuális kontextusba való ágyazás. Meg kell mutatni a fiataloknak többek között, hogy mi hiteles például anatómiai tekintetben, a perspektívaviszonyok legyenek egy illusztráción rendezettek, a képi kompozíció legyen helyén: ezek mind olyan dolgok, melyek a későbbi ízlést nagymértékben formálják.