Miért fontos, hogy bevonjuk a társadalmat az épített környezet kialakításának folyamatába? Miért fontos, hogy már gyerekkorban felismerjük: a tér, amelyben élünk meghatározza léttudatunkat? Ezek a kérdések azért is fontosak, mert egy olyan szemlélet mutatkozik meg általuk, amely az egyik leginkább társadalomformáló hatalommal bír. A gyerekek oktatáson keresztüli bevonása, tudatossá nevelése is fókuszba került az előadás alatt, és nemcsak hangzatos pedagógiai elveket kaptunk, hanem megvalósításra alkalmas módszereket vázolt fel az előadó, és azt egy reprezentatív példán keresztül mutatta be. 

A Miénk ez a tér! című projekt gyermekek számára készült program, amelyben a saját képzelőerejükkel, csoportos tevékenységükkel és csoportjuk döntésképességének erejével jutnak el a kitűzött cél felé. A módszer megmutatta a gyermekeknek, mennyire mérvadó milyen az az iskolai környezet, ahová nap mint nap járnak, mennyire fontos, hogy a térben hol helyezünk el olyan elemeket, amelyek aztán nem mozgathatók, mik azok az épített téralkotórészek, amelyek megkönnyítik mindennapjaikat. És ha már bizonyos módszerekkel elérhetjük, hogy a gyerekek elgondolkozzanak, milyen legyen a mikrokörnyezetük, akkor ezt később városi szintű tudatossággal is felruházhatjuk.

Ha az ember észreveszi, hogy környezete nem az ő javát szolgálja kizárólagosan, hanem összetett funkciókat tölt be az ökoszisztéma életében, akkor törekszik az ezzel harmonikus változásra. Az iskolában a gyermek minimális segítséggel átlátja az aula berendezésének leghatékonyabb módját, akkor idealisztikusan egyszerűnek tűnik a városi struktúra megtervezése, és átalakítása ezen igények mentén. Természetesen rengeteg tényező közbeszól, de Beleznay Éva legtöbbször ezt az elvet hangsúlyozta ki a bemutatott tervek kapcsán. De mitől lehet ilyen egy városi tér? Hogyan kell ezt pontosan elképzelni? 

A budapesti belváros fejlesztésére kiírt program az előadó főépítészi tevékenysége alatt jött létre - Budapest Szíve névre hallgat. A Palotanegyed, a régi Zsidónegyed, a Váci utca és Ráday utca fejlesztése és összekötése egy pezsgő városi lét alapjait igyekezett letenni. A városi terekkel kapcsolatos előfeltevéseink egyszerűek: transzparens. közösségi. Ilyennek készült a Bálna Budapest dunaparti épülete is, amely konferenciák, színházak, éttermek otthonaként funkcionált a tervekben, a mellette kialakított park pedig a zöld terület nagyságát igyekezett növelni. Itt találkozhatunk az idealizmus háttérbe szorulásával: hiába a tervek, a tulajdonosi struktúra megkérdőjelezése megakadályozta a működést. 

Vegyünk egy példát a másik oldalról is. Van-e Budának főtere? És melyik lehetne? Egy emberként válaszolhatnánk: Széll Kálmán tér. A mostani állapotában már számos átalakításon ment át ez a terület. A kerületi és a fővárosi önkormányzat tucatnyi vita és egyeztetés után írt ki pályázatot a tér újjáépítését illetően. A környező zöld területek háromszögét, a Városmajort, a Vérmezőt és a Millenárist bizonyos közlekedési strukturális átalakításokkal összeköthetné ez a tér. A 4-6-os villamos meghosszabításával rengeteg felesleges, a Széll Kálmán téren áthaladó buszjárat szűnhetne meg és felszabadíthatna olyan területeket, amelyeket most a beton borít, így kialakulhatna egy olyan zöldövezet, amely Buda - valóban társadalmi célokat szolgáló - központjává válhatott volna. 

Mantrázhatjuk az üzeneteket: nem elég a károsanyag-kibocsátást csökkenteni, missziónak kell tekintenünk, hogy visszatápláló szereppel ruházzuk fel az épített környezetünket, látnunk kell a funkciókban rejlő szinergiákat, az adottságokat, az emberi viselkedésben rejlő indikátorokat és ezekre leginkább egyszerű megoldásokat kell találnunk. Bíznunk kell a gyermekekben, a jövő generációjában. S ha mindez nem lenne elég, van egy politikusokat is meggyőző érv a zöld területek fejlesztésére - az ezen elvek mentén épülő városi terek hosszútávon bizony gazdaságilag is kifizetődőek. 

Fotó: www.metropolitan.hu