irodalom
2020. 03. 01.
OGM fotónapló – 2020. február
Hip, háp
Állsz egy falnál a város peremén, iszod a 120 forintos kávédat és nem is gondolnád, hogy elégedett pannon szemek fürkészik, ahogy nemzeti glória szürkéll a még mindig álmos elméd körül. Azt pláne nem sejted, hogy egy srác mindezt az ötös buszról fotózza, aki a könyvelőtől jövet magában eddig épp azon bosszankodott, hogy az ő pénzén nemzeti konzultációt fogalmaznak odafönn, amire csak egyféleképp tud majd válaszolni, ha nem akar kimaradni a nagy nemzeti katarzisból.
Apró dolgok, ha összeérnek; rejtett nemzeti dimenziók, pult alól árult nemzeti Prilukik, az olcsó kávén is 60 forintos nemzeti árrések. Milyen nemzet az, akinek meg kell mondani, mi a nemzeti? Miért érzem, hogy gyerekkoromban nemzetibb volt a nemzeti? Pont azért, mert ki sem kellett mondanunk ezt a szót. Most pedig egy sport-ember követi el rajtunk a legnagyobb sportszerűtlenségeket, kettős mércét alkalmazva azon a pályán, aminek vonalait ő maga húzta meg nagy műgonddal. De ne féltsen minket senki, tudunk mi ezen a műgyepen a nemzetinél is nemzetibb gólokat lőni és a játékidő is nekünk dolgozik.