Az előadás címe Transzparenciától a körkörösségig – csomóponttól a városig és azon túl, amelyből már kiderül, hogy az előadó igyekezett igen átfogó képet adni a belsőépítészet és a városi látkép viszonyának jövőjéről. Leszögezte, az építészet új hullámát az a fajta egyensúly kell, hogy jelentse, amely az energiatakarékosság és az esztétika között keresendő. Az ezekhez társuló módszerek felvezetéséhez először a közönség (mely egyébként megtöltötte a termet) érzelmeire igyekezett hatni. A klímaváltozás elleni teendőkre helyezte a hangsúlyt, láthattunk vicces, grimaszoló fotót Donald Trumpról (a klímaváltozás nem hit kérdése!), olvadó gleccserekről (amelyeket maga az előadó készített, mikor egyik kedvenc hobbijának, a jégmászásnak hódolt), valamint egy felvételt a Föld bolygóról, mely megmutatta mennyire egyedül van ez a golyóbis a galaxisban azzal, hogy élhető környezetet teremt az egyetlen ismert emberiség számára.

Város – épület – alkotó, láttuk a képernyőn sokáig. De mi hiányzik a felsorolásból? Leginkább az ezt működtető, használó és összefogó: ember. Az ember, mint a társadalom tagja változtatja (rombolja és/vagy fejleszti) a környezetét, amelyre az építészetnek, az ember lakóterét megalkotó művészeti ágnak reflektálnia kell. Ezt többször is nyomatékosította Reith András. A városokat, amelyeket a társadalmi mobilizáció hozott létre a mai napra már az emberiség több mint 50%-a lakja, ezért is ennyire meghatározó, hogyan alakítjuk ki. Az emberi tényezővel való számolással kapcsolatban, szerinte több kérdés is felmerül, hiszen a legtöbb építésztől elvárják, hogy gyors és költséghatékony legyen, de az új hullám szerint már harmadikként számolnunk kell a megrendelő utolsó igényével: zöldnek is kell lenni. Fontos, hogy az építész lássa, milyen anyagokat használ, annak milyen káros kibocsátásai lehetnek. Ezekhez nagy segítséget nyújtanak a mesterséges intelligencia szoftverek, valamint a modern technológia, ahol már mozgó modellezésben is láthatjuk, hogyan változik az épület a különböző kivitelezések sablonjaiban.

Az előadás második részében ízelítőt kaphattunk a smart city fogalmi meghatározásának tudományos problémáiból, és visszatértünk a leglényegibb gondolathoz: a holisztikus, stratégiai szemlélet fontosságához. Reith András szerint az átfogó, integrált kép megközelítéséhez elsősorban azt kell látnunk, hogy a kitűzött cél csak több léptékben valósulhat meg, mégis rendszerként kell értelmeznünk. Az építész ekkor már nemcsak az időtállóság kategóriájában kell, hogy gondolkodjon, hanem a jövő emberének fejébe kell belelátnia. A tervezéskor az épületelemekből egy olyan rendszert kell létrehozni, amely optimalizált és költséghatékony. Ehhez a struktúrához kell tudni hozzákapcsolni azokat a komponenseket, amelyek a zöld gondolat és a megújuló energiaforrások bevonásával a tudatos város alkotórészévé teszik az épületet. 

Végezetül az előadó kiemelte, mennyire meghatározó a város képét alakító intézmények együttműködése, a lakosság és az önkormányzat közös véleménye és közös munkájukból születő metropolisz, mely minden bizonnyal a húsz vagy akár ötven év múlva élő emberek környezetbarátabb otthonává fejlődik. Ez az átgondolt megközelítés és rendszerszemlélet igazi célja csakis egy lehet: a környezeti és társadalmi igény arányos kielégítése. 

Fotó: www.metropolitan.hu