A Barabás Villa egyik mellékszárnya két szinten ad otthont a festő műveinek. Az alagsori kiállítótérben fogadnak Varga Eszter társadalmi és szociális problémákat bemutató művei. A képek mellett kifüggesztett rövid írások nemcsak a művekről, hanem Varga Eszter alkotói fejlődéséről is vallanak, hiszen ő valójában biológus, aki 2018-tól állítja ki festményeit. Kiolvasható belőlük saját életének hullámzó, egyszer fellendülő, máskor pedig megtorpanó íve, ahogy valószínűleg az ábrázolt emberek élete is hullámzott. Az írásokból az is kiderül, hogy számára az alkotó munka jelentette szorongásai feloldását. Egyben tanúsítják érdeklődésének elmélyülését a festés és rajzolás technikájában, azzal való küzdelmeit. A kronologikus sorrendben elhelyezett alkotások jól mutatják, hogyan tökéletesíti és alakítja ki saját stílusát a grafikáktól az akril festményekig.

A kiállítás egyszerre szól Varga Eszter alkotói útjáról és az utcán élő emberek sorsa iránti érzékenységéről. Az emeleten kaptak helyet első munkái. Nő díszekkel 2014.04.22. című kezdetleges grafikája egy hippiszerű, női alakot ábrázol, amelyet még a gimnáziumban készített portréfotó alapján, gyakorlásképpen. Dohányos 2015 című műve témájában és kivitelezésében is még hanyagabb, kidolgozatlanabb mű, mint a későbbiek. A puha grafittal készített rajzon ugyanakkor már hangsúlyos a két ujjal cigarettázó alak csontos keze, míg korábban kerülte a kezek megrajzolását. Az Egy jobb élet reményében 2016.11.08. alkotás ironikus címét eredetileg egy címke hirdette angolul: „Hoping for a better life”. A mű figurájának kezei még itt is kidolgozatlanok, ám Varga egyre több időt szentelt arra, hogy az erek, inak vagy éppen az ujjak anatómiailag pontosak legyenek, az ábrázolás hitelesebb legyen. Ez volt az első grafikája, amelynek elkészülését dokumentálta és a keretet is jobban megválasztotta. A művészt elmondása szerint mindig is vonzották a régi korok királyokról, császárokról, főurakról készített portréi. A 19. században a művészek festményeiken a méltóságokat díszes keretbe foglalták, kiemelve nagyságukat. Éppen ezért innentől ő is díszes, aranyozott keretbe helyezte alakjait.

A technikai, realisztikusságra törekvő megvalósításban minél jobb szeretett volna lenni, ezért 2016 után érdeklődése egyre inkább a festészet felé fordult. Első festménye Az öregúr 2017-2019  indította el biológus szakmája mellett a festőit. A mintegy két év alatt készült alkotás a már említett nehéz időszakban született. A kép melletti leírás arról vall, hogy az egyetemi tanulmányok miatti kihagyás nyomot  hagyott a művész lelki világán is: stressz és aggodalom, szorongás és útkeresés időszaka volt ez. Második évfolyamosként egy sikeres vizsga után tért ismét vissza a festéshez. A szürke háttér előtt leejtett vállal ábrázolt öregúr tekintete üres, a semmibe réved. Alakjából pesszimista hangulat árad, behúzott sapkája, barázdált arca olyan emberre vall, aki már közönyös a külvilág iránt. Az alkotót talán éppen ez emelte ki a „gödörből”, hogy szembesült a nála rosszabb sorsúak valóságával.

Festményeinek alakjairól elmondható, hogy már nem portréfotók alakjai, hanem a környezetéből választja ki őket: a főváros VII. kerületének lakói. Trón 2019 című munkája a Dózsa György úti idősek otthonának fogyatékkal élő lakóját, egy idősebb urat ábrázol, akit Varga kutyasétáltatás alkalmával sokszor megfigyelt. A tolószékben ülő, cigarettát szívó úr egykedvűen tekint ki az útra gondozóit várva, akik majd visszatolják őt. A keserűen ironikus címmel ellentétben nem lesik a parancsait, nem egy királyról van szó, hanem egy kiszolgáltatott, székéhez szegezett emberről. Körülötte nincsen senki – magányosan vár. Olyan, mint a kép bokrai.

Mária 2019 című festménye egy  kéregető hajléktalan asszonyt ábrázol, akivel a Hajós utcában találkozott. Az asszony nyakában eredetileg egy régi medál függött, amelyet a festő később „cserélt le” egy kereszt alakú aranymedálra. Egy olyanra, amelytől szentként lehet tisztelni, sugallja a néző számára.

Az Üvegek 2019 című munkájának főszereplője a 4-es és 6-os vonalán megfigyelt bohókás figura, aki az utcán élők jellegzetes testtartásával kuporog egy széken: inog, hadonászó kézmozdulata egy marionett bábura hasonlít, minden ingóságát egy zsákban az ülés alá rejti, tolvajoktól féltve.

A Családi összejövetel 2019 című munkáján is három hajléktalan férfi figyelhető meg, egyikük lábát amputálták, a fedél nélküliek gyakran elkerülhetetlen sorsát tükrözi. A klasszikus háromszögbe rendezett kompozíció összetartozásukat fejezi ki.  A Tanács című kép nem véletlenül került mellé a rendezés során: ezen is az utca társadalmát, csoportba verődését látjuk, ahol egyaránt jelen van a szolidaritás és az erőszak, a „kenyér és a kés”. Az előző képpel ellentétben a rajta látható alakok hevesen gesztikulálnak. Talán vitatkoznak, egyikük az ülő figura arca előtt hadonászik.

A kirekesztettek világának egy újabb oldalát, az intimitást mutatja be a Pár 2019 című utolsó alkotás, egy villamoson megfigyelt, összebújó pár megindító képe.

Varga Eszter képei szembesítenek azzal a világgal, amelynek kirekesztett lakóiban nem szeretünk magunkra ismerni. Ugyanolyan emberek, mint mi magunk, de ezzel nem szívesen szembesülünk, inkább elfordítjuk tekintetünket, hogy ne támadhassanak bennünk felkavaró érzések. Bárhol beléjük botolhatunk, szinte hozzá tartoznak az utca és aluljáró képéhez, mégis elsietünk mellettük. Az alkotó viszont  képei középpontjába helyezi őket, hogy emlékeztessen minket, hogy az emberi élet minden körülmények között tiszteletet érdemlő. Ők is embertársaink, akik megfestésre méltóak.  A realista igénnyel megfestett alakok nem valós térben láthatók, hanem a szürke szín dominanciájában, tipikus szituációkban és öltözetben mutatja meg őket szokásos gesztusaikkal, mozdulatlanságukban. A civilizáció, az épített környezet, a város lenne nekik is úgy az életterük, mint nekünk. Onnan viszont kiszorultak, ezért kénytelenek a peremén élni, a szürke zónában. Csak egy alkotáson (Trón 2019)  jelenik meg a természet zöld fákkal és bokrokkal. Azzal, hogy díszes, klasszikus keretbe foglalva művészi magasságba emeli ezt a világot, Varga Eszter emberi méltóságukat adja vissza.   

A kiállítás a Barabás Villában tekinthető meg március 1-ig.
Fotók: Zsoldos Luca és Málnai Máté