A Loiusa May Alcott világhírű lányregényéből készült mozi óhatatlanul egykorvolt fiatalkorunk iránt érzett, sajgó nosztalgiával lephet meg bennünket, amennyiben valaha olvastuk a regényt, de mostanra már elmúltunk huszonöt évesek. A March-nővérek polgárháború alatt játszódó, kissé naiv, ám szeretetteljes és mélyen életigenlő felnövekedéstörténete különböző női sorsokat rajzol elénk a kor szellemisége és társadalmi szokásai által kijelölt kereteken belül. Íme, ez volt az 1800-as évek Amerikájában egy fiatal nő mozgástere.

A narrátor, Jo (Saoirse Ronan) karakterén keresztül felvillan egy vadóc, az elvárásokkal szembemenő, írói ambíciókat dédelgető, a házasságot mint kizárólagos női életcélt elutasító személyiség. Az ő karakterét árnyalja finoman az ellenpontokként feltűnő három húg: Megben (Emma Watson) bár ég a vágy, hogy színésznő lehessen, amikor az idő eljön, könnyedén lemond róla a szerelem és a családi béke érdekében. Nem így Amy (Florence Pugh), aki egyszerre nagyvilági és végtelenül romantikus alkat, emellett egészen a végsőkig elmegy annak érdekében, hogy híres festő válhassék belőle. Mindannyiuk kishúga, Beth (Eliza Scanlen) ehhez képest maga a jóság és a szelídség: csodásan zongorázik ugyan, de talentumával csak a családot örvendezteti meg. Nem vágyik színpadra, sem arra, hogy mások csodálatukkal övezzék, öröme abban teljesedik ki, hogy édesanyjuknak mindig engedelmes, adakozó szívű lánya legyen. Ezt a négy életteli fiatal lányt neveli-terelgeti anyjuk (Laura Dern) nagy szeretetben és meglepően modern nézetek szerint, míg az édesapjuk (Bob Odenkirk) a polgárháborúban önkénteskedik. Kis kompániájukhoz csatlakozik a hasonlóan szertelen szomszéd ifjú, Laurie (Timothée Chalamet) is, aki kicsit mintha mindőjükbe egyszerre volna szerelmes.

Gerwig munkája a szó minden értelmében szép dolgozat – nélkülözi ugyan azt a friss és egyedi hangot, ami a Ladybirdöt olyan szerethetővé tette, de a részletgazdagon és esztétikusan megrendezett anyag tagadhatatlanul kiemelkedik a számos Kisasszonyok-adaptáció közül.

A történet önmagában nem különösebben izgalmas, a váratlan fordulatokat szinten teljesen nélkülözi – ennyiben azonban mindenképpen életszerű és hihető a négy lánytestvér története. A rendező jó érzékkel csavar egyet a regény lineáris elbeszélésén, hogy a hű, ám lehangolóan unalmas, szolgai kronológia helyett az elbeszélés a felnőtt nővé válás egy-egy kiemelkedően fontos kérdésére, meghatározó gócpontjára fókuszáljon. Bizonyos kiemelt események körül sűrűsödik a cselekmény, összegyűjtve a múlt minden hozzátartozó, fontos emlékét. Ezzel a fogással Gerwig egyszerre mutatja fel a történetben megbújó általános érvényt és futtatja a lányok egyéni sorsát a maguk elkerülhetetlen végkifejlete felé.

Talán egy kicsit még sajnálhatjuk is a szívünk mélyén, hogy a mai, felnőtt és jóval cinikusabb énünk a gyermeki naivitás romantikavágyain túl pontosan látja, hogy a vélt beteljesülést elhozó házasságok egytől egyig a csendes egymás mellett szenvedés kalitkái lesznek a March-lányok életében. Kis kárpótlást csak az a jelenet jelenthet – és ez ismét Gerwig zsenije! –, amelyben Jo, immár kezében a nagy művel, bátran szembeszáll a kiadójával, hogy saját helyzetét kristálytisztán átlátva, okosan és öntudatosan érvelve harcolja ki magának a reálisan elérhető legjobb alkut – úgy a könyvkiadásban, mint a saját életében.

Kisasszonyok, színes, magyarul beszélő, amerikai romantikus dráma, 2019. Rendező: Greta Gerwig. Forgatókönyvíró: Greta Gerwig. Producer: Denise Di Novi, Robin Swicord. Operatőr: Yorick Le Saux. Szereplők: Saoirse Ronan, Emma Watson, Laura Dern, Timothée Chalamet, Meryl Streep, Florence Pugh. Bemutató: 2020. január 30. Forgalmazza az InterCom. 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Képek: InterCom