Ezen a héten, vagyis az év 3. hetében volt egy nap, már nem is tudom melyik nap, talán hétfő, vagy talán péntek, tényleg nem jut eszembe, hogy pontosan melyik nap történt, merthogy igen, egy dolog történt, egy komoly dolog ezen a napon, ami most az istenért sem akar beugrani, de arra emlékszem, hogy elég hűvös nap volt, gondoltam is, hogy hát ezt a napot most igazán elcserélném július 28-ra, ezt a napot, ami tehát nem is hétfő és nem is péntek volt, hanem így akkor valószínű, hogy kedd, szerda, vagy csütörtök, igen, kellemes hétközepi hangulat kellemetlen télközepi hideggel, némi csapadékkal és enyhe délnyugati széllel, igen, erre emlékszem, a szélre, fújt a szél ezen a napon, és vettem is fel atlétát, igen, és folyton be kellett tűrnöm a szennyesszürke atlétám a villamoson, néztek is az emberek, hogy tűrjem már be rendesen az atlétám, ne ficánkoljak már annyit, vagy ha nem tudom betűrni, akkor meg ne vegyek atlétát, oldjam meg máshogy, vagy tanuljak meg atlétát hordani rendesen vagy védekezzek más módszerekkel a hideg ellen, mindenesetre erre a problémás atlétára egyébként kedvenc csikóbarna pólómat húztam, barátaim ismerik ezt az agyonmosott pólót, amiben többször is együttműködtem velük mindenféle ügyekben, és amit minden olyan helyzetben felvettem, amikor éppen imponálni akartam mindenféle helyiségekben, mindenféle nőknek, de jó is, hogy ez most eszembe jutott, mármint az atléta, ugyanis csütörtökön taxival indultam a helyre, ahova mennem kellett, nem bajlódtam tehát az atlétával, így akkor a csütörtök kiesik, maradt a kedd és a szerda, amikoris ugye ez a komoly dolog történt velem, de ne gondolj semmi komolyra, mert igazából csak felismertem valamit utazás közben belebambulva a leszállásjelző almazöld fényébe, miközben mellettem egy férfi arról beszélt, hogy a hazai szabadtéri spinning rekord megdöntésére készül, hogy most erre tette fel az életét, rekorddöntögetésre, meg fogja dönteni, valószínű valamikor május végén, akkor fog majd tudni döntögetni rekordokat, ez lett mondva mellettem, miközben én továbbra is szorítva a villamos hattyúnyak-forma kapaszkodóját, a leszállásjelző almazöld fényébe merengtem, kedden vagy szerdán, még mindig nem tudom, kedd vagy szerda, ahogy mondtam, esős és szeles idő volt, kedd vagy szerda, és merengtem, és szorítottam a jéghideg, zsíros kapaszkodót, és felismertem, kedden vagy szerdán, felismertem, hogy mennyire igaza volt Camus-nek mikor ezt írta: „Az embert leginkább az teszi emberré, amit elhallgat, s nem az, amit kimond.”

Kép forrása: Baltic Art