1.

Szörnyen kezdődik a hét. Nagyon kivagyok. Azt hittem, hogy a befektetett energia meghozza gyümölcsét. De fenéket! Kimondom: nem hívtak meg a magyar nemzeti bobválogatottba. Még a bő keretbe sem! Nem fogok bobozni. Most elmegyek egy zuglói cukrászdába, és elrákóczitúrósozom a pénzem.

2.

2009 nyaráig nem tudtam lefogni a d-mollt. Szomorú d-moll nélküli élet. Aztán jött a nyári szünet. Elhatároztam a d-moll hiányának megszüntetését. Jöttek a d-moll gyakorlással teli órák, napok, hetek. Sok sikertelen és sikeres d-moll. Ennyi. Aztán már tudtam a d-mollt. Nem semmi.

3.

Laptop lejoghurtozása után nem dühösnek lenni. Semmi düh. Pedig a hosszú ü és az á betű közé becsordogáló eperjoghurt biztosan alkalmatlanná teszi a hosszú ü használatát. Így aztán egész évben kizárok minden hossszú ü-s szót. Űrhajó, űrdongó, űrvihar. Ezektől búcsúzom az idei évre. 

4.

Képzeljük el az életet konyharuha nélkül. Hogy mondjuk kolbászzsíros lesz a kezed, aztán reflexből valami citrusos mosogatóbalzsammal lemosod, de konyharuha hiányában ott állsz tiszta, mégis nedves kézzel. Kellemetlen. Mert ugye gondolod, hogy a nehezén túl vagy, tiszta a kéz, már csak fel kellene itatni a nedvességet a mancsodról, de sehol valami tuti anyag, amivel ezt megtehetnéd. Senkinek nem kívánom ezt.

Vagy a tej kilöttyen egy picit. Nem sok, tényleg csak egy kevéske tejről van szó. Mégis, konyharuha nélkül ez is ördögien soknak tűnik. Mert hova, mibe, mivel törölje fel az ember! Jön a stressz, az idegeskedés, meg persze a sprint a mosdóba, hogy hátha van még 3 rétegű toalettpapír, amivel tökéletesen tamponálható a konyhapulton pihenő tej.

5.

Metró, busz, troli, villamos épp nem elérése. Elérései! Hogy mindig csak egy picivel. Mondjuk egy fogmosásnyival. Vagy hogyha 5 perccel hamarabb kelsz, ugye. Istenem, az a sok felesleges sprint, amit egy-egy járat eléréséért megtettem! Vannak ilyenek. És akkor az ember kedve elrontódik. Mondjuk a Blahán. Oda a kedv. A nagy része. Ennyi volt. Kész. Vége. Akár már reggel. Szomorú.

6.

Régen volt diófánk. Ma már nincs diófánk. Nagy volt az árnyéka. El lehetett benne bújni. És én el akartam bújni. Hogy miért? Mert nem lőttem gólt. Céltalan, gólnélküli csatár voltam. Ezért bújtam el. Hogy mit csináltam ott? Semmi komolyat. Néztem a lombhulladékot, meg a szomszéd tűzpiros Swiftjét.

7.

Mit ad isten, jó a kenyerem renoméja. Veszem a kenyerem, amit mindig is szoktam, puha, jó tápértékű, finom veknit. És akkor azt hallom, hogy valaki odasúgja a fülembe, hogy ez jó választás. Mert ez egy jó kenyér, a kenyerek kenyere. Mondom, oké, szerintem is rendben van. Ennyi. Jó a kenyerem.

8.

Női hát. Ez a téma. Vagyis az, hogy mennyire nem téma. Más téma. Ez nem. Emlékszem az évszakra, mikor először jártam be, tapogattam le, fedeztem fel női hátat. És igen, egy évszak kellett, mire belaktam azt a női hátat, egészen a lapockáktól a tompor ívéig. Melós volt, nem tagadom. De megérte.

9.

Tanácsokat kapok. Rám néznek, és máris adják a tanácsokat. Nem gond ez, adják csak nyugodtan. Ma például lángosokkal és lakáshitellel kapcsolatban kaptam tanácsot. A lángososat fel is használtam, és őrületes töltött lángost ettem az Ecseri úton. Szóval jók a tanácsok, remélem, adnak majd még.

10.

Üres, elhagyatott cukrászda. Kétnapos, elcukrozott minyon. Műanyag villa. Műanyag szék. Magányos eladó. Hűvös tekintetű, utcakövér galamb. Gyenge, szűrt napfény. És az italhűtő kitartó zúgása.

Tökéletesen hibás minden momentum.

Viszont az erős zárástól most eltekintek. Máskorra marad.

11.

Pénteken követtem az álmaimat. Látszott rajtam, ahogy ettem a reggeli dióspatkóm, hogy én innen már csak az álmaim felé indulhatok. Tisztára izgultam. De nem volt nálam víz, ezért haza kellett menjek vízért. Az álmaim felé víz nélkül soha! Én ezt mondom. A víz a minimum, ha már álom.

12.

A héten 5 zöldalmás terméket láttam: WC-illatosító, ajakápoló, szappan, üdítő, vodka. A vodkánál állt össze a kép. Hogy a világ zöldalmásodik. Bezzeg erről nem szólnak a hírek. Kurvára titokban megy ez a zöldalmásodás. Választások, persze. A zöldalmásodásról meg csönd van. Dühöngi a lírai én.

13.

Nők néznek. Bizonyos nőket én is nézek. Nézzük egymást. Kellemes elfoglaltság. És ingyen van. És hobbiszerűen űzhető, mint a horgászás. Tehát akkor hobbistaként nézünk bele egymás arcába? Szemébe, na. Hát úgy tűnik, igen. Most is meg vagyok nézve. És ő is. És elsétálunk. Az ellenkező irányba.

14.

Hihetetlen felfedezéseket tettünk Bével, mikor a tejtermékekhez fűződő viszonyunkat próbáltuk felfedni. Szóval arra lett rájőve, hogy a parenyica sajt a felnőttek Kinder tojása. Ugyanis miközben eszel, a sajt letekerése tisztára élménnyé teszi az egészet. Hogy nemcsak sajtot majszolsz, hanem játszol is.