Az este az Ők is boldogan éltek című antológia bemutatásával kezdődött. A könyv az – először női szerzők női mesehősökről írott novelláit tartalmazó – És boldogan éltek? „folytatása”: az antológiában ezúttal férfi szerzők férfi mesehősökről szóló írásai kaptak helyet. A jelenlévők közül Karafiáth Orsolya Pöttyös Panniról, Darvasi László Piroska nagyapjáról(!), Kerékgyártó István János vitézről írt a kötetekbe szöveget. A felolvasottak közös jellemzője volt, hogy mindegyik író a modernség kondíciói közé eresztette be főhősét; külön kiemelkedőnek éreztem ebből a tekintetből Kerékgyártó novelláját, amelyben János vitéz a magyar honvédség kötelékében jelenik meg, rengeteg humoros – és néhol tragikus – jelenetet hozva játékba. Szó volt még a mese kortárs szerepéről is: Darvasi kifejtette, hogy szerinte nem a mesék, hanem a mítoszok korát éljük, s hogy szerinte a mítoszteremtés a férfiakhoz, a meseirodalom a nőkhöz kapcsolódik. Ez persze komoly vitát váltott ki a nemi szerepekről, illetve a magyar irodalom – legalábbis Karafiáth szerint – macsó működéséről.

Az est második eseménye Spiró György Egyéni javaslat című kötetének bemutatója volt. Valójában rossz előérzetekkel ültem be a kávémmal a sarokba – nem önmagával a Spiró-életművel van bajom, inkább csak a humoreszkkel mint műfajjal –, de kellemeset csalódtam. Mondjuk, hozzá kell tenni, hogy az élvezeti faktoron nagyot dobott Józsa Márta és természetesen Spiró penetráns iróniája, valamint Németh Csaba dobkísérete. Kis érzékeltetés: mikor Józsa megkérdezte az írót, nem fél-e attól, hogy a szövegek érvényessége a politikai klíma megváltozásával elmúlik – mert hogy főleg a közéletiség dominál bennük –, Spiró csak annyit reagált, „hát múljon el”. Utóbbiak miatt természetesen egy kis közéleti reflexió sem maradhatott el. Elég pontosnak hatott a szerző diagnózisa a kormányzati – és ellenzéki (!) – retorikáról: ennek regiszterét a szerző szerint az '50-es évek és a késő Horthy-korszak nyelve adja – ezt próbálta írásaiban is parodizálni. Külön aggasztóan abszurd volt annak a tényállásnak a vázolása, ami szerint lényegében megszűnt a magyar államiság. Spiró ezt azzal magyarázta, hogy a – sokszor önellentmondó – folyamatos alkotmánymódosítások, törvénytervezetek etc. megingatták az államiság struktúráját – senki nem tudja, mit és hogyan is kéne csinálni. Eszerint Magyarországon tulajdonképpen már nem az államiság, hanem a szokásjog uralkodik. Ennek okát a szerző azzal magyarázta, hogy egyszerűen nem értékeljük az államiságot: a szuverén magyar államért több generáció adta vérét; mi pedig az ölünkbe hullva elherdáltuk. Szomorú, szomorú látlelet.

Az estet végül a Szépírók Társaságának tematikus felolvasása zárta: Bajtai András, Csutak Gabi, Hartay Csaba, Kiss Noémi és Garaczi László szövegeit hallhattuk Ujj Zsuzsi ének- és Darvas Kristóf zongorakíséretével.

Fotó: Bach Máté