Líra, dráma és komikum hármasa viszi előre a történetet és tartja fenn az előadás izgalmát. A mese az egymással örök ellentétben lévő Fekete és Fehér sámán gyermekeinek tiltott szerelméről, és minden akadályt legyőző egymásra találásáról szól.

Az első rész leglíraibb és legartisztikusabb számát a szerelem ereje ihlette: Praskovia Illarionova és Vladimir Kuprilianov levegőszámában az orosz iskola klasszikus balett alapokon nyugvó kecses mozdulatai varázsolják elénk az egymásba iránti feltétlen bizalmat. Itt valóban nincs más, csak egy biztosan tartó kéz, összehangolt mozdulatok, egymásba fonódó tekintet és lebegés. A varázslat éppen abban áll, hogy mindez valóság, és nem a képzeletünk szüleménye.

A szintén az első részben helyett kapó hulahopp szám (melyben megszámlálhatatlan karikát forgat egyszerre testén a művésznő, miközben akár a fel is emelkedik a magasba) és a kaucsukszám, ahol az emberi test határait feszegetik az előadóművészek, elképesztő kecsességükkel azt a látszatot keltik, mintha mindez természetes és könnyű lenne. A cirkuszművészet eszközeivel üzenik a mese hőseinek és persze nekünk, hogy semmi se lehetetlen.

Drámáról és virtuozitásról a harcosok próbatétele kínai rúd szám akrobatái, majd a labdák urai (zsonglőrök) gondoskodnak, miközben ősi energiákat idéznek a dobok, és minden pörög-forog, ugrik a színpadon.

Hőseinket az Idő királya és fiai, a hónapok segítik útjukon és ők gondoskodnak a nevetésről is. Hol klasszikusan ügyetlenkedő és okvetetlenkedő passzázs bohócként (Észak nevettetői) fakasztják mosolyra a gyerekeket, biztosítva arról őket, hogy néha a legkisebb adhatja a legnagyobb pofont, hol önálló jelentekkel, pantomim elemekkel, tánccal, magas szintű artisztikai tudással, hol a közönségből kiválasztott felnőttek komoly és újszerű bevonásával szórakoztatják a közönséget (Equivokke).

Az előadás második részét a Virtuoso 5 csoport lélegzetelállító lengőpiedesztál száma nyitja. A teljesen egyedi, ehhez a számhoz tervezett rekvizittel előadott produkcióban egymás vállán – de néha fején!!! – állva lendülnek át az egyik piedesztálról a másikra az artisták. Összpontosítás, technikai tudás és erő nélkül nyilvánvalóan ez a szám nem jöhetett volna létre, mégis ezek figyelembevételével is szinte felfoghatatlan: miként lehet az egyensúlyt ilyen tökéletesen megtalálni és megtartani egy állandóan mozgó szerkezeten. Gépszerű precizitás és maximális alkalmazkodás ejti ámulatba a közönséget. Róluk igazán elmondható, hogy minden este megkísértik a lehetetlent.

Ember és állat meghitt viszonya, két faj, ember és kutya közötti tökéletes kommunikáció jelenik meg a Rubtsov család kutyaszámában, ahol a vidám bundások mindenre hajlandók a gazdi – és persze egy jó falat kedvéért. A finálé felé közeledve a jégvirág akrobaták látványos jelmezekben előadott, dinamikus szaltóival és a sok-sok nehéz trükkel tűzdelt lengőkarika szám álomszerű hóhullása varázsolja elénk a hófödte tájat és zárja le a Pál Dániel Levente dramaturg által elgondolt, Murad Abdullaev által rendezett, természetesen happy enddel végződő mesét.

Fotó: Fővárosi Nagycirkusz