PRAE.HU: Az Örkény Színháznál találkozunk, próbáról jön. Befolyásolja a munkát, hogy hol dolgozik, hol él?

Engem befolyásol, mert minden csapat, szereposztás más, illetve a színházak is más-más attribútumokkal rendelkeznek. Ha nemzetközileg nézzük, a különböző habitusok, szokások, közegek is számítanak, automatikusan hatnak, akarva-akaratlanul. A kérdés az, hogy foglalkozunk-e velük, vagy nem.

PRAE.HU: Lehet nem foglalkozni velük?

Vannak emberek, akik úgy gondolják, csinálják a maguk dolgát, táncolnak vagy énekelnek a maguk által felállított mércének megfelelően. Persze náluk is van hatás, de ezeken a területeken jobban megengedhető az olyan hozzáállás, hogy jöttem, láttam, aztán vagy győztem, vagy nem.

PRAE.HU: Mennyiben más a munkafolyamat egy Térey-szövegnél, mint egy klasszikus operarendezésénél?

Ezt így nem tudom különválasztani. Ez egy olyan szöveg, amelynek a kitalálásban és megoldásában én is részt vettem. Egy ötlettel, történettel álltam elő, amivel megkerestem Jánost, aki ebből kiindulva írt egy szöveget. Ehhez nem úgy állok hozzá, mint egy olyan szöveghez, amit valaki 1780-ban megírt, és nekem meg kell próbálnom megfejtenem, hogy mitől hatott, mert itt a gondolatok egy részét én szolgáltattam. Az volt a legizgalmasabb, ahogy ezek aztán a másikban transzformálódtak. Én úgy fogom fel a feladatomat, mint egy mesemondó, aki elmesél egy történetet. Nyilván a mesemondó azt emeli ki a történetből, ami neki fontos.

PRAE.HU: Hogyan gondol a hatásra? Számít, hogy különböző kultúrájú emberekre is hat-e, amit csinál?

A mesélő mesél, de bele is néz néha a hallgatóság szemébe, megnézi, hogy ébren vannak-e még. Sokan úgy látják, a rendezőnek az lenne a dolga, hogy azt csinálja, amit a szerző ír. De senki nem tudja, mire gondolt a szerző, sokszor ő maga sem. Mindenkinek a saját szubjektív döntése, hogy mit tart a szerző szándékának. Az is ide tartozik, hogy mire fogékony az adott közönség, mit tart hitelesnek. Illetve mire tud asszociálni. Ugyanazt érezné az eszkimó közönség, ha eljátszanánk nekik a Bánk bánt, mint a magyar? Bele kell gondolni abba, hogy az, ami nekünk valamit mond, lehet, hogy a másiknak nem mond semmit.

PRAE.HU: Az utóbbi időben leginkább külföldön dolgozik. Mik voltak azok az utak, amelyek külföldi lehetőségeket, csatornákat nyitottak meg?

Én Németországban tanultam, de nem az ottani kapcsolataim révén kerültem végül Németországba dolgozni. A diploma megszerzése után öt vagy hat évvel volt az első ottani munkám. Addig Magyarországon dolgoztam, és az itteni munkáimra figyelt fel egy német színházigazgató. Hozzá kell tenni, hogy az opera egy nemzetközi műfaj, az igazgatók járnak külföldre előadásokat nézni. Bár azt látom, hogy Magyarországra kevesebben jönnek dolgozni külföldről.

Fontos volt, hogy Németországban megtanultam ennek a művészeti ágnak a szaknyelvét, és mindenkivel tudok beszélni tolmács nélkül. Sokat számít a kommunikáció is, nemcsak a művészek közt, hanem a műszakkal is. Minden nyelvi áttételesség számít, és úgy tűnik, az itthoni színházak kevésbé vannak erre felkészülve.

PRAE.HU: Münchenben tanult, ma már az egyetem opera tanszékének vezetője. Emellett tanít Lipcsében, Berlinben, illetve tanított Magyarországon is. Fontosnak tartja az intézményes képzést az opera esetében?

Mindig is voltak olyan tehetséges alkotók, akik nem iskolában tanulták a szakmát, hanem szülőktől, külső mesterektől vagy adott esetben magában a színházban. Azonban az egyetemi képzés ad egy teret, ahol kipróbálhatják magukat. Ezenkívül rengeteg dolgot lehet tanulni, aminek akkor is hasznát veheti az ember, ha végül nem színházban fog dolgozni.

PRAE.HU: Nehezebben érvényesülnek, akik kívülről jönnek?

Nem hiszem, akiben tehetség van, és szenvedélyesen űzi a szakmát, érvényesülni fog. Nem biztos, hogy sokra megy valaki önmagában a diplomával, rengeteg pályaelhagyó is van. Az egyetemnek annyi előnye van, hogy kipróbálhatod magadat, és a végén felteheted a kérdést, hogy tényleg azt akarod-e csinálni.

PRAE.HU: Létezik mester-tanítvány viszony az operában? Önnek volt mestere, vagy akire mesterként tekint?

Igen, volt, viszont sokan félreértik ezt a viszonyt. Sokszor a mester léte elnyomja a tanítványt, vagy egyfajta kopírozásba megy át ez a folyamat. Én nagyon figyelek arra, hogy ne akarjon valaki úgy rendezni, mint én, ne legyen ugyanolyan az ízlése, mint az enyém. Erre figyelni kell, mert közben a mester hajlamos kicsit elvárni, hogy azt az irányt, amit ő jónak tart, a tanítványok is jónak tartsák. A jó mester arra figyel, hogy a tanítvány tagadja meg őt. A keleti bölcselet szerint a tanítvány választja a mestert, és nem fordítva. Például az éneklésnél a rossz énektanár választása az énekes karrierjébe kerül. Számít a kémia is, lehet, hogy az adott énektanár engem remekül tud tanítani, de mással nem biztos, hogy működik a dolog.

PRAE.HU: Része a képzésnek például ilyen praktikus kérdések megvitatása? Szóba kerül a szakma, a lehetséges helyzetek működése, illetve az önérvényesítés?

Münchenben, ahol a tanszéket vezetem, része a képzésnek. Én beletettem az órarendbe egy kötelező témasorozatot arról, hogy hogyan válhat valaki professzionálissá a pályáján, hogyan lehet megismerni a pályának a kihívásait, hogyan lehet ezekre felkészülni. Ebbe sok minden beletartozik, például gyakorolják, hogyan kell beszélni egy igazgatóval, hogyan adjanak interjút. Ide tartozik a színházi jog is: milyen jogaim és milyen kötelezettségeim vannak, ha aláírok egy szerződést, illetve eleve milyen szerződések vannak. Az előéneklés tréningje, az önprezentáció is része a képzésnek, illetve a jelentkezési mappa összeállítása, vagy hogy hogyan kell önéletrajzot írni, honlapot csinálni, milyen outfit illik adott szituációhoz, hogy kell megjelenni.

PRAE.HU: Hogyan definiálható a siker ebben a szakmában?   

Akkor sikeres valaki, ha boldog. Ha valaki attól boldog, hogy negyvenezer ember előtt énekel és mindenki tombol neki, akkor neki az a siker. Ha valakit az tesz boldoggá, hogy egy nyugdíjas klubban mesét mond embereknek, akkor neki pedig az.

PRAE.HU: Mi a különböző játszóhelyeknek, intézményeknek, fesztiváloknak, versenyeknek a szerepe egy alkotó életében? Fontos ezeket a lépcsőket folyamatosan járni?

Itt összekapcsolódik a munka és az üzlet. Kialakul egy brand, ami mögött nemcsak minőség és szolgáltatás van, hanem marketing és különböző üzleti szempontok is. Persze nem jó, ha eltolódnak a hangsúlyok és csak a csillogás számít. Ezzel lehet tudatosan karriert építeni, de mondhatja azt is valaki, hogy ezzel nem foglalkozik, majd jön, ami jön.

PRAE.HU: Hogyan helyezné el az opera műfaját a magyarországi kulturális térben?

Magyarországra az opera később jött be, mint máshol Európába. Az 1630-as években felépült Velencében az első nyilvános színház a népnek, a középréteg számára. Ide az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején került csak be a műfaj. Van egy lemaradás, és nem is gyökeresedett meg annyira. Azt se felejtsük el, hogy például a török hódoltság alatt a keresztény alapokra helyezett keresztény európai kultúra nem tudott úgy virágzani, mint Franciaországban. És az sem tett jót, amikor a szocializmusban kötelezővé tették az operába járást. Szóval nem várhatjuk el ugyanazt, mint más országoktól.

PRAE.HU: Megfelelő módon bánik a média az operával?

Nem, de egyáltalán a kultúrával sem. Teljesen háttérbe szorult a médiában a kultúra, nincs hírértéke, senkit nem érdekel. A kapitalista médiatulajdonosok nem látják fontosnak, hogy legyen kulturális újságírói stábjuk, rovatuk. Miközben például Németország két legfontosabb napilapjának külön betétje van, ami csak ezzel foglalkozik. Itt nincs erre igény, ezért is szűnnek meg, vagy térnek át online felületre. De lássuk be, mi sem vesszük már meg őket, akik érdeklődünk és csináljuk! A magyar lakosság számára a kultúra nem játszik akkora szerepet, nincs benne annyira az életének a központjában, mint egy francia vagy német ember tudatában. Nem temetem a kultúrát, mindig van egy hullámzás, de most pillanatnyilag nem felfelé tart.

PRAE.HU: Generációs kérdés is lehet az érdeklődés?

Felnő egy generáció az internet és a Facebook ernyője alatt, ami teljesen más világképet, más tempót, más gondolkodásmódot kap. Nekik már nem feltétlenül annyira érdekes Shakespeare, de ha mégis nézik, akkor is rövid előadásban, újrafordítva, egyszerűsítve.

PRAE.HU: Még nem látszódnak az új generáció irányai?

Én még csak azt látom, hogy mit nem akarnak, és azt nem, hogy mit igen. Nagy előretörése van a számítógépnek, a játékoknak, a kötetlen létezésnek. Felvételi jelentkezési lapokban rengetegszer látni, hogy hobbinak írják a „chillezést”, a lazulást, akik egyébként operaénekesi pályára jelentkeznek. Nincs szenvedély abban, amit csinálnak. Nehéz erre mit mondani. Az előadások is efelé tolódnak, hogy meglegyen ez az „ellevés”. A szórakoztatás lesz elsődleges. Igényük van rá, hogy egyszerre több dolog történjen, legyen minden, mert ha nincs, akkor az nyomasztó, rideg. Ez a szimultán létforma tagadhatatlanul egy készség, de ne felejtsük el, hogy a koncentráció nem tud párhuzamosan száz százalékos lenni.

PRAE.HU: Az opera művészeti igazgatója volt 2010-ig. Arra van rálátása, hogy külföldi igazgatók milyen szempont vagy ízlés mentén hívnak meg magyar alkotókat?

Szerintem ez egy ízlés és tematika mentén szerveződő kiválasztódás. Illetve különböző arculatú intézmények léteznek, és nyilván ez egy keretet jelent, és azt hívják meg, ami ebbe belefér. Nem kell mindent játszania egy színháznak. Egy musicalt játszó színházba nyilván olyanokat hívnak, akiknek ahhoz van érzékük. Ez itthon és külföldön is így van. Sokszor számít a minőség, de nem mindig az az egyetlen szempont. 

Fotó: Bodnár Patrícia, prae.hu művészeti portál

A prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek kutatási projektje szempontjából különösen fontos, hogy Kovalik Balázs a müncheni egyetemen beletett az órarendbe egy kötelező témasorozatot arról, hogyan válhat valaki professzionálissá a pályáján, hogyan lehet megismerni kihívásait, hogyan lehet ezekre felkészülni. Gyakorolják, hogyan kell beszélni egy igazgatóval, hogyan adjanak interjút, milyen jogaik és milyen kötelezettségeik vannak, ha aláírnak egy szerződést, illetve eleve milyen szerződések vannak. Az előéneklés tréningje, az önprezentáció is része a képzésnek, illetve a jelentkezési mappa összeállítása, vagy hogy hogyan kell önéletrajzot írni, honlapot csinálni, milyen outfit illik adott szituációhoz, hogy kell megjelenni.