2. rész:

Follárd Barbara:
Nem fogadnám el.

Kelemen Zénó:
Úgy vélem a szándék és az elképzelés nagyon ígéretes. Remélem, a célok valóban a leírtak szerint fognak megvalósulni a teljes nyilvánosság előtt (kitől, mennyiért, szakmai indoklás, fotó a megvásárolt műről stb.) és nem módosulnak útközben. Természetesen megfelelő áron, és nem győzöm hangsúlyozni, ha a nyilvánosság előtt (elkerülendő a kis magyar valóságot) zajlik minden, örömmel adom el a munkámat. Azért kiváncsi lennék honnan lesz minden évben 100 kortás művész, akik azon a színvonalom alkotnak, hogy érdemes legyen a magyar művészet reprezentálása okán gyűjteni.

Kristóf Krisztián:
ha per pillanat egy kanyim sem volna, nem érdekelne az egész történet, és elfogadnám az ajánlatot. még jó hogy :) viszont általában mindig pont egy kanyim van, most is. nem fogadom el. szerintem támogatásra az impexhez hasonló helyeknek van (lett volna) szüksége. az valódi táptalaj, nem pedig luxusvitrin. na mindegy. röhögjünk.

László Dániel:
A megfelelő össszegért történő vásárlási szándék egy természetes dolog, az, hogy hova kerül az alkotás, az nem befolásolja sem az árat, sem az üzlet megkötésének tényét. A minisztériumi pénz a KOGARTon keresztül az alkotókhoz kerül, és ezzel gyakorlatilag a művészek vannak támogatva - ami elég ritka hazánkban!

Lengyel Péter:
A válaszom természetesen igen.

Lóránt Anikó:
NEM

Mátrai Erik:
Tartózkodom a válaszadástól.

Tóth Zsuzsa:
Igen!


3. rész:

Batykó Róbert:
Ebben a formában nem. Ha egy ilyen kaliberű üzletember (2007-ben becsült vagyona 21 milliárd forint!) fiatal művészektől akar vásárolni, akkor elmehet bármelyik kortárs galériába és kiröhögheti az árakat. Magánemberi minőségében szívesen látom, mert ebből élek, de nem kívánok asszisztálni a közpénzek ilyen jellegű felhasználásához.

Borsos Róbert:
Első gondolat:
végre örülhetnénk, hogy valakinek eszébe jutott a derkósoktól vásárolni, de nem is a "derkósság" a lényeg, hanem hogy olyan fiatal művészek munkái kerülhetnek gyűjteménybe, akiknek még nincs nevük, még nem futottak be - nagy segítség ez anyagilag.

Második:
sokkal jobban tennék, ha odafigyelnének, hogy a derkó havi juttatásából mennyi marad. reklámozzák itt magukat, hogy megemelték a havi ösztöndíjat 70ezerről 80ezerre. ebből az összegből nekem kézhez jött a tavalyi évben nettó 45ezer. pontosan egy gázszámlányi. ez ma Magyarországon a "legjobb" fiatal művészek elismerése??????????? adnának inkább erre pénzt. külföldön egy ilyen rangú ösztöndíjnál biztosítanak annyi jövedelmet, hogy a művésznek nem kell az ösztöndíj ideje alatt melóba járnia, eltarthatja úgy magát és a családját, hogy az összeg fele v. harmada biztosan megmarad munkák készítésére.

Harmadik:
gyorsan végezzünk egy gyors számítást. a kogart ad 2 rész pénzt, az állam ad 1 részt még hozzá. így van? 2:1-hez, százalékban 66% : 33%. mivel én az éves jövedelmem alapján várhatóan a 36%-os adókulcs alá esek majd a szja-bevallásnál, így egy esetleges vásárlásnál a kapott összeg 36%-át kell befizetnem adóba, magyarán 3%-kal többet vesz vissza az állam, mint amennyit hozzáadott a kogart pénzéhez, ez az igazi business, nem???

Cseh Lili:
A Kogarttal való eddigi tapasztalataim és a kialakult helyzet ismeretében valószínűleg nem fogadnám el.

Horváth Dániel:
Nem örülök annak, hogy egy magángyűjtemény állami pénzből gyarapszik, mikor valószinűleg nincs is erre akkora szüksége, mint esetleg az állami múzeumoknak lenne. Sokkal jobban örülnék annak, ha mondjuk a Nemzeti galéria vagy a Ludwig Múzeum vásárolna a Derkovits ösztöndijasoktól műalkotásokat.

Horváth Tibor:
Az Arts and Businessben az Arts felismeri önnön maga piacosítható potenciálját, és a Business megágyaz neki. A Hiller and Kogartban a Hiller nem ismeri fel önnön maga potenciálját, ezért megágyaz a Kogartnak.
Nem fogadnám el a KOGART Kortárs Művészeti Gyűjtemény vásárlási ajánlatát.

Kis Róka Csaba
- nem érkezett válasz

Pintér Balázs:
Természetesen mindig hízelgő egy művésznek,ha alkotásaihoz vételi szándékkal közelednek.Az ego minél fényesebbre és kövérebbre való hízlalásához szükség is van erre mindenképp. Nekem azonban sajnos egyáltalán nincs eladandó művem.Azért a kényeztetés jól esik! Köszönöm mindenkinek!

Szász György:
Sok minden elkerülhette a figyelmemet, de a rendelkezésre álló információk alapján azt látom, hogy nagyon rosszul előkészített döntéshelyzet alakult ki ahelyett, hogy az ösztöndíjasokra is vonatkozó, átgondolt programmal rendelkező gyűjtés kezdeményezését üdvözölhetnénk. A kialakult véleménykülönbségek mutatják, hogy a megvalósítás koncepciója nem tartható. A hivatalos, Ernst Múzeumban bemutatott beszámoló kiállítás alkalmi áttekintést ad. Az ösztöndíjasokat is magában foglaló kortárs gyűjtemény egy külön intézetet kell, hogy létrehozzon, ha az elképzelést komolyan akarjuk venni. Sasvári Edit tökéletesen látja, hogy olyan tételhalmaz alakulhat ki, amely már külön épület igényel, gyűjteménykezelő szakemberekkel együtt. A KOGART megoldhatja az ezzel járó követelményeket és kötelezettségeket, azonban úgy gondolom, hogy egy ilyen rendű gyűjtemény kialakítása intézmények kooperációjában képzelhető el. Van, akinek lényegtelen, hogy kinek ad el műveket, másoknak nem. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az érzelmi aspektust, amely felborítja a koncepciót és egy résztvevőhiányos, köztes megoldást hoz. Nagy tisztelettel az ügyben eljárók és fáradozók irányában, ilyen helyzetben nem kívánok művet eladni a gyűjteménynek.

A támogatói elképzelés eredménye nem látható át teljesen. A megvalósulás, vagy megvalósítás hiányosságainak első jelentkezésekor vissza kellene menni egy fokot, és újból tájékozódni. Józanul, sértődések nélkül kell a művészek, művészettörténészek, kurátorok véleményeit áttekinteni, akik feje felett kezdett az egész kialakulni. A mormogás jogával élő ellenzők észlelései lényeges kellemetlenséget okoznak.

A kommentárok után sem világos minden. Elképzelhető, hogy a minisztérium olyan pénzeket mozgósít, vagy kap, amelyek nem okoznak elvonásokat más kulturális intézmények támogatásában. Az is lehet, hogy olyan összegről van szó, amelynek teljes elköltése, felhasználása később lehetővé teszi hasonló nagyságú pénzek igénylését. Abból, ami észrevehető, az látszik azonban, hogy jogos a felháborodás, amely arról szól, hogy egy közhasznú alapítvány a kivételezett. Más alapítványok helyzetükből, gyűjtési profiljukból adódóan képtelenek ilyen versenyt diktálni. Az összeg olyan méretű, hogy az állami támogatást kereső kulturális jogi személy-társak elé repíti a KOGART-ot. A minisztériumi, és alapítványi kezdeményezésre született állami adományozás sorsáról, megoszthatóságáról szakmai szempontoknak kell döntenie. A vérszegény hazai művészeti reprezentáción csakis együttes szakmai, kultúrastratégiai fellépés segíthet.

Varga Rita
- nem érkezett válasz