Az est felépítése az elmúlt évekhez hasonló rendszerben működik. A nézők útikalauzt kapnak kézhez, melyben más-más kezdőjelenethez irányítják őket. „Utána a sorrend szabadon választható!” Idén nyolc helyszín között bolyonghattak az érdeklődők, négy különböző emeleten. Az egész Textúra legizgalmasabb része talán pont az, hogy kikényszeríti a nézői önállóságot és aktivitást, hiszen a kezdő lépés után magunkra hagynak bennünket, azaz magunknak határozzuk meg a bejárandó útvonalat. Akár becsatlakozhatunk már zajló jelenetekbe, és egy jelenetből repetázhatunk is. A műtárgyak megelevenednek, a múzeum egy nyüzsgő labirintussá válik, melyben a nézők szinte gyermekké válnak, hangos kiáltásokkal és hosszas tapsokkal találkozunk. Különös atmoszféra ez, melyre a pezsgés és a felfűtött hangulat jellemző. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne találnánk olyan termet, melyben megfagy a levegő, és elakad a szó.

Olyasfaja biztató értelmezést kínál az egész estés program, ami nemcsak egyszeri, hanem a további hasonló szituációkban is hasznosítható tudást ad. Tíz percben, egy festmény vagy szobor mellett egy kortárs magyar irodalmi mű „színpadi” interpretációját szemléljük, ez pedig szinte kézzel foghatóvá teszi az alkotásokat. Megnyit egy olyan dimenziót, melybe ritkán tekinthetünk be, melyet ritkán látunk ilyen elevennek. A műtárgyaknak története lesz, ismerőssé válnak. Ezek között a történetek között némelyik végtelenül szórakoztató (Térey János: Perszephoné levele, Totth Benedek: A képtolvaj, Tóth Krisztina: Szertartás, Durica Katarina: Kairó tours), míg az első emeleten található jelenetekre inkább a szívfacsaró, megdöbbentő vagy megható jelzőket használnám.

Kifejezetten érdekes a Textúrák azon jellemzője, hogy a különböző és gyakran akár széttartó jelenetek az est végére egy kompakt egésszé állnak össze, gondoljunk itt akár a művészeti ágakra vagy a történetek mondandójára. Az idei évben is figyelemreméltó, hogy a régi műtárgyak köré írt jelenetek húsba vájó őszinteséggel mutatják be korunk égető kérdéseit. A korok közötti szakadék harmóniává alakul, ahogy Trokán Anna Perszephonéja egy fekete terepjárós Hádészba bolondul bele. Hegyi Barbara egyiptomi nyaralásán Rudzs-ahau és Ipepi sztéléje hűtőmágnessé válik, mely az első ajándék fiatal animátor szeretőjétől. Dragomán György Zebracsont című novellájába gyermeki száj szembesít bennünket a globális felmelegedés következményeivel, miközben az Alzheimer-kóros nagymama és magába forduló nagypapa is megjelenik. Totth Benedek A képtolvaj című, hírnévről szóló írása Olasz Renátó tolmácsolásában rendkívül szellemes és komikus. Mind közül leginkább mégis Sodró Eliza előadása tűnik ki. Szabó T. Anna Visszafogott című írása hihetetlen érzékletesen ábrázolja a női test tárgyiasításának problémakörét. A szexuális zaklatás középkorban még ismeretlen fogalma a mából szemlélve (és az elmúlt évek történéseivel a háttérben) roppant feszültté teszi a jelenetet. A meggyalázott, megrontott és elítélt feleség történetét Sodró Eliza gyomorszorító energiával viszi színre.

A felújított Szépművészeti Múzeum ismét jó házigazdájává vált a már szinte hagyományosnak tekinthető Textúrának. A korábbi évektől eltérően, idén a fókusz nem kifejezetten magyar művekre irányult, így nemzetközi alkotások is helyt kaptak, ezáltal az esemény szinte az egész állandó gyűjteményt körbefonja.

Textúra

Rendező: Valló Péter

Írók/képzőművészeti alkotások / előadók:
Dragomán György / Szent Jeromos a cellájában / Bagi Marcell / Dénes Ábel / Kócsó Bertin
Durica Katarina / Rudzs-ahau és Ipepi sztéléje / Hegyi Barbara
Szabó T. Anna / id. Lucas Cranach: Krisztus és a házasságtörő asszony / Sodró Eliza / Józsa Bettina / Hartai Petra
Szilasi László / Fra Angelico: Jelenetek szent remeték életéből / Bán János
Térey János / Trónuson ülő nőalak Medmából / Trokán Anna / Borbély Alexandra​
Totth Benedek / Mányoki Ádám: Önarckép / Olasz Renátó
Tóth Krisztina / Etruszk hamvurna fedelén fekvő nőalakkal / Schell Judit

Zenei közreműködők:
Nyitány: A Magyar Rádió Gyermekkórusának kamaraegyüttesei
A Térey János Perszephoné levele című jelenetében: Clemente Gábor (nov. 5., 12.) és Keönch László (nov. 19., 26., dec. 3.)

Román Csarnok / Farkas Ferenc: Csángó Sonatina / Venti Chiavi Gitártrió

Fotók: Szépművészeti Múzeum