Ezt is szépen körbenyalja az Északi-tenger, menekülni csak tutajon lehet, de nem menekülni jöttem. Első nap egy ide nem illő fenyőerdőn át közelítem meg a vizet, útközben 30 kiló gombát, 10 kiló fácánt és 150 kiló turistát látok. Az erdő tetejére érve már hallom a zúgást, nem akarok egyből odanézni, ha még párat lépek a meredek homokdűnén, így szebb lesz az első emlék. Szebb is lett. Gyorsan megkerülök egy meggondolatlanul idehajított lakókocsiparkot, és már ott is vagyok, lábam alatt ropog a sok kagylóhéj, integetnek az apró tengeri csillagok, felszedem és beljebb hajítom őket, fel ne zabálják az arra cirkáló kutyák. Indulhat a fotózás, mindenáron szeretnék egy nagy képet készíteni, míg itt vagyok. Nem kettőt, nem hármat, és nem giccset. Egyelőre csak giccs van, például már másnap feltűnik egy kopasz fickó, két szép svájci pásztorkutyát vezet, elengedi őket és a dögök máris szügyig állnak a tengerben. Váratlanul megjelenik egy szelídebb harmadik svájci, Texelig kell jönni egy ilyen véletlenig, három farkassziluett mögött bukik a Nap a vízbe, szép fotó, de nem nagy.

A sziget keleti oldala unalmas, oda ki se nézek, de a homokos partot alaposan bejárom, fotózom a hajlongó fűtengert, ami a helyén tartja a dűnéket. A szűz homokon járva mintha egy másik bolygón lennék. Ezek tervezett képek, már indulás előtt láttam őket magam előtt falitapétaként, most el is készültek. Direkt alul exponálok, hogy majd fekete-fehérben felhúzva jobban üssön. Üt. De ez is csak szép. Utolsó napomon szélvihar, rajtam három réteg ruha és esőkabát, a holland gyerekek meg mezítláb rohangálnak körülöttem. Sárkányt eregetnek, kutyát sétáltatnak, osztrigahéjat gyűjtenek, fémkeresőznek vagy homokvárat építenek. Egyesek még gátat is terveznek köré, olvad a jég, ez benne lehet a vérükben. Ennek a srácnak biztosan. Övé a sziget legnagyobb vára. Ez nagy szó, mert ez egy 22 kilométeres partszakasz. Most megpihen, de pont erősödik a szél és a dagály is besegít, a gát átszakad. Nem adja fel, átázott zokniban áll neki az új gátnak, de már a negyedik hullám áttöri, feladja. Kimerülten áll fel a várra, nézi a szürke horizontot, a távolban egy tankerhajónak csak a teteje látszik, mégsem lapos a Föld, fázok, amikor kattintok. Azt hiszem, nem nagy kép, de szép.