A fesztivál három főhelyszínén egymástól távolinak tűnő személyek, csoportok és területek találkozhattak: fiatal szerzőket és nagy mestereket, írókat és fordítókat, különböző művészeti ágakat, intézményeket és önszerveződő projekteket kötött össze az első Pestext fesztivál.

A három fő helyszín az A38 hajó, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Lumen volt, de a programsorozat nem maradt a négy fal között, számos pop-up produkcióval találkozhattunk a város különböző pontjain. A programkavalkád színes hálózatot írt a város térképére, amelyben kényelmesen bolyonghatott az olvasó. A fesztivál az irodalom kereteit is tágította, a szépirodalomtól a hálózatelméletig sokféle téma teret kapott.

A vendégek fontos csoportját alkotta a nem magyarul író, magyar származású írók. A PIM-ben Pál Dániel Levente beszélgetett Tibor Fischerrel, Benedek Márton Dávid Szalayval és Lanczkor Gábor Agi Mishollal. Agi Mishol Izraelben él, szülei erdélyi holokauszttúlélők, így egyik anyanyelve a magyar, szüleivel mindvégig magyar nyelven beszélt, verseit azonban ivritül írja. Lehet az embernek több anyanyelve? Agi Mishol több verse is az anyával való kapcsolat és az anyanyelv kérdésén keresztül kérdez rá az identitás definiálásának nehézségeire. A beszélgetés során ezekből a verseiből olvasott fel a szerző magyarul és héberül is.

A fesztivál vendégeinek másik köre a magyarul író, külföldön élő szerzőkből állt. Ferdinándy György és Sárközi Mátyás 1956 után emigrált. Az emigráns lét kalandjairól, az írói nyelv megtalálásáról és az emigráns irodalom szellemi műhelyeiről Erős Kinga irodalomtörténész beszélgetett az írókkal. Ferdinándy György először Franciaországban, francia nyelven kezdte írói karrierjét, majd Puerto Ricoba költözött, ahol spanyolul kezdett tanulni. Az újabb nyelv elsajátításakor egyszer csak úgy érezte, hogy „nyelvtelenné vált”, elvesztette azt a nyelvet, amin írni tudna. Ekkor döntött úgy, hogy visszatér anyanyelvéhez, a magyarhoz. Sárközy Mátyás arról mesélt, hogy az emigráns magyar irodalmat olyan hatások érték – például a francia vagy az angol próza – amelytől a magyarországi írók el voltak zárva, ebben a speciális műveltségben az emigráns irodalom különbözött magyarországi kortársaitól. Szó esett arról is, hogy generációjuk magyar írói tökéletesen megőrizték a magyar nyelvet, több évtized külföldi tartózkodás után is. Mindkét író megemlítette, hogy ehhez tudatosan kellett időről időre foglalkozni az anyanyelvvel, keresni a magyar nyelvű szellemi műhelyeket és találkozási alkalmakat, akár a világ különböző pontjain is. Szintén sokat segített az állandó levelezés, Határ Győző például több száz levelet küldött a fiatal magyar emigránsoknak, rengeteg munkát fektetett abba, hogy tartsa a fiatal generációban a lelket. Sárközi Mátyás mesélt a BBC-ről és a Szabad Európa Rádióról, ahol számos más íróval ismerkedett meg, ez a közeg szintén nagy hatással volt rá és szövegeire is. Ferdinándy György saját szövegei mellett mindig is sokat fordított, emigráns íróként fordítói figyelme is az emigráns költészet felé fordult. Az Amerikában élő kubai kisebbség spanyol nyelvű irodalmát fordította magyarra, a nyolcvanas években pedig magyar költőket spanyolra, így történhetett meg, hogy az itthon mellőzött költők verse spanyol nyelven jelent meg először.

Csütörtök este a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében beszélgetett Mészáros Márton irodalomtörténész Barabási Albert László fizikussal, a hálózatelmélet atyjával. Mészáros Márton a bevezetőjében elmondta, Barabási elméletének tudományterületeken átívelő alkalmazhatóságát bizonyítja az is, hogy ő most irodalomtörténészként beszélget a fizikussal. A beszélgetés tanulságos pontja volt a tudományos ismeretterjesztés kérdése. Mészáros elmondása szerint a bölcsésztudományokban kevésbé elfogadott ez a műfaj, egyelőre hiányterület. Barabási a tudományos ismeretterjesztő művek írását az erdélyi intellektuel hagyományából származtatta. Édesapja történész, muzeológus, édesanyja magyartanár volt, így számára az írás mindig is magától értetődő tevékenység volt. Amikor tudományos ismeretterjesztő munkáit írja, olyankor nem a szakmájához szól, nem mint tudós, hanem mint intellektuel írja ezeket, elmondása szerint nem kell, hogy átfedés legyen a szakmai cikkek és ismeretterjesztő könyvei közönsége között, hiszen nem is azzal a céllal írja ezeket.

Péntek este a PIM kertjében adták át idén negyedik alkalommal a Csáth Géza-díjat, a fél disznót ebben az évben Terék Anna vihette haza, azaz nem haza, hanem az iskolájában tanuló diákoknak. A díjat Zoran Gasi, Szerbiában élő költő, a Csáth-díj szellemi atyja „nyújtotta” át. A fél malac mellé Terék Anna egy névre szóló hentesbárdot is átvehetett.

A PIM záróprogramja is jól mutatja a fesztivál sokszínűségét, a Csáth-díj egy kizárólag adományokból alapított, a FISZ által életben tartott díj, amelyet most egy nagy múltú intézményben adhattak át. A PIM mellett, az Egyetem téren megrendezett pop up-jellegű performanszok, felolvasások, jammelések is jól mutatták, hogy milyen jól megfér, sőt erősíti egymást az önszerveződő és az intézményes lét. Az első Pestext fesztivál egyik legfontosabb eredménye ez, hogy „tető alá hozott” egymástól elsőre nagyon távolinak tűnő nyelveket, korosztályokat és tudomány- és művészeti területeket.

Fotó: Birtalan Zsolt / PIM