bezár
 

irodalom

2019. 10. 01.
Ha lehet, akkor éljen és mozogjon
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 1. nap
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Dunabogdányban ezen az őszön különleges rendezvényen veszünk részt. Ugyanis egy több mint 35 éves múlttal rendelkező szakmai táborról van szó, és mégis idén valósul meg legelőször – a Prae Műfordító Tábor. Ebben a formában folytatódik az egykori JAK műfordító táborának szép és hosszú története, nem sok változással. A helyszín megmaradt, az érdeklődés szintén, és az ígéretes programot nézve bizonyos, hogy a szakmai színvonal is.

Vasárnap délben csodálatos napsütésre érkeznek a résztvevők a mesés dunabogdányi panzióba, amely már ötödjére a tábor helyszíneként szolgál. Ahogy tavaly is, most is a Balassi Intézet műfordító képzésének összes idei hallgatója vesz részt, a csapat egyik felét Rácz Péter fuvarozza ki hozzánk, aki az első négy napon ismét a műfordítói szemináriumot vezeti. A balassis csoport teszi ki az idei lengyel frakció háromnegyedét, továbbá van még köztük egy amerikai, egy török, egy francia, egy egyiptomi, egy dél-koreai és egy orosz fordító. Rajtuk kívül érkezett három további angolra fordító, egy horvát, és egy-egy további lengyel és egyiptomi. Németre idén csak Buda György fordít, aki már régóta a tábor állandó résztvevője, illetve én, amikor az időm engedi a naplóírás mellett. Miután mindenki itt van és elfoglalta a szobáját, sok idő nem is marad már pihenni és körbenézni, ugyanis a későbbi kezdés ellenére is egy teljes napi program áll előttünk.

prae.hu

Az érkezés napja

Ahogy majdnem mindig, a tábor szakmai részét Rácz Péter műfordító szemináriuma indítja. Ezúttal egy olyan novellával kezdünk, ami valójában vers – Petri György Novella című szövegét osztja ki nekünk a szemináriumvezető. A tartalom megfejtése meglehetősen gyorsan megy. Már az első olvasás után kiszűrjük, hogy itt három szereplővel van dolgunk: a narrátorral, a volt barátnőjével és annak új partnerével, aki a narrátor régi barátja lehetett. Ezután viszont marad még bőven megfejteni való a nyelvi szinten. A félreértések megelőzése érdekében Rácz Péter biztosra megy, hogy a „lakatlan levegőt“ senki ne értelmezze lakat nélküli levegőnek, és azt is tisztázza, hogy a „légyott“, ami a szövegben leírt szituáció előzménye lehetett, nem azt indikálja, hogy van ott egy légy. De azért ne veszítsük el a nyelvbe fektetett bizalmat. Lukasz rákérdez a „kéjleső“ szóra, és bizony, ez olyasvalaki, aki lesi a kéjt. Így szedjük szét a szöveget majdnem három órán át, többek között tárgyaljuk a benne rejlő Rilke-idézetet, a francia eredetű szavak stilisztikai értékét és a bélszín mivoltát. Itt már érződik, hogy ezen a napon ebéd nélkül kellett átvészelni a szemináriumot: Péter kérdésére, hogy mi jellemző a bélszínre, egyetlen halk válasz hangzik el: „Hogy finom?“

Folyik a fordítói munka

A szeminárium után szerencsére marad egy kis szünet hidegtálazásra, hogy öt órától koncentráltabban tudjuk befogadni a következő előadást. Adamik Lajos műfordítóval beszélget a Kalligram kiadó szerkesztője, Tóth-Czifra Júlia, aki szerkesztette Adamik legutóbbi fordítását is, Christoph Ransmayr Cox vagy az idő múlása című regényét. A beszélgetésben főleg erre a szövegre koncentrálnak, de a fordító tartalmas életművét tekintve természetes, hogy más fordítási tapasztalatokról is esik szó. A „Cox“ már a tartalmánál fogva egy csomó kihívás elé állítja a fordítót, ugyanis a 18. századi császári Kínában játszódik, és egészen különleges óraszerkezetek készítéséről szól. A fordítónak tehát alapból is rengeteg tárgyi tudást kell megszereznie, hogy hitelesen vissza tudja adni a regény világát.

Adamik Lajos és Tóth-Czifra Júlia

Adamik Lajosnak itt az volt a szerencséje, hogy élő szerzőt fordított, akitől végső esetben, ha a kutatásai nem vezettek sehova, meg tudta kérdezni, hogy mit takarnak egyes fogalmak. Így történt például a „Regenkraut“ növénynév esetében. Itt megfejtette a szerző, hogy nem egy konkrét növényről van szó, hanem szimplán olyan füvekről, amik eső után nőnek ki. És habár ez az információ nem volt hatással a magyar szóválasztásra, Adamik Lajos akkor is értékesnek véli: „Így is esőfű lett belőle, amúgy is esőfű lett volna, de fontos volt tudni, mi az az esőfű“, hiszen alapfeltétel, hogy a fordító fejében világos legyen, hogy néz ki a leírt szituáció. Máshol természetesen akadtak helyzetek, ahol a magyar szinonimák közötti választás fejtörést okozott, például rögtön a regény alcíménél, amely németül úgy hangzik, hogy „Der Lauf der Zeit“. A Lauf szó egyrészt futást, menetelést jelent, másrészt múlást is, ha időről van szó, és felvetődött a kérdés, hogy inkább a regényben szereplő óraszerkezetekre, azok működésére irányul az alcím, vagy az életidő elmúlására. Itt is Christoph Ransmayr segítségét kérve abba a különleges helyzetbe került a fordító, hogy a szerző ráhagyta a döntést, megbízva a képességeiben, és ő végül, miután kigyűjtette és analizálta a „Lauf“ összes előfordulását a szövegben, a melankolikusabb „múlás“ mellett döntött.

Christoph Ransmayr műveinek fordításánál Adamik szerint viszont alapvetően nem a lexikális szinten vannak a legnagyobb kihívások, hanem a ritmus megtalálása a legnehezebb feladat. Ransmayrnek ugyanis jellegzetesen hosszú, összetett, „feltérképezhetetlen“ mondatai vannak, amelyek maximálisan kihasználják a német nyelvtan lehetőségeit – ezeknek egy része a magyar nyelvben persze nem adott. Ilyen például a nyelvtani nem hiánya, ami problémát okoz, ha a szerző egy hosszú mondaton belül csak névelőkkel utal vissza a különböző szereplőkre, de a magyarban egyértelműsítenie kell a fordítónak, kiről van szó. A magyar mondatstruktúra Adamik szerint alapvetően rugalmasabb, hajlékonyabb a németnél, viszont emiatt nehéz visszaadni a szerkezeti feszességet, ami Ransmayr ehelyütt óraszerkezethez hasonlított mondataiban megvan.

Beszélgetés Csehy Zoltánnal

Ezután a tartalmas, fordítócentrikus beszélgetés után éppen marad egy másfél órás vacsora- és lélegzetvételi szünet, azután már fel is baktatunk újra az előadások helyszínére, ahova Csehy Zoltán és Pintér Dóra érkezett, hogy beszélgessenek Csehy szerteágazó munkásságáról. A vendégünk többféle minőségben van jelen ma este: szó esik a saját költészetéről, az irodalomkritikus szerepéről, de természetesen a fordítási tapasztalatain van a hangsúly. Csehy Zoltán mint az ókori irodalom kutatója ókori irodalmat fordít magyarra – ebben viszont az az igénye, hogy a keletkező szövegek ne csak antik szövegekként legyenek érdekesek, hanem úgy próbálja őket válogatni, hogy a kortárs irodalmon belül is érvényesek legyenek, és a kortárs szövegekkel párbeszédbe lépjenek. Így jött létre például a latin és görög erotikus költészetből válogatott versantológiája – a 90-es években, miután sokáig prűdnek számított a magyar irodalom, több író is igyekezett bebizonyítani, hogy nem az (többek között Nádas Péter és Esterházy Péter), és Csehy a fordításával becsatlakozott ebbe a diszkurzusba.

Csehy Zoltán és Pintér Dóra

Amikor Csehy Zoltán az ókori szövegek fordításáról beszél, feltűnik, hogy a mondanivalója összecseng a délután meghallgatott előadással. Az időmértekben írt antik szövegekben ugyanis szintén fontos megtalálni a szöveg ritmusát, és betartani az ugyanolyan vagy hasonló ritmust a fordításban. Csehy Zoltán ki is fejti, hogy ez a szempont miért ennyire kulcsfontosságú: „Ha egyszer ott van egy zenei struktúra, akkor az nem véletlen. [...] Ez nem puszta technika, hanem ez a szöveg lüktetése. Ha a szöveg tényleg a korpusz, akkor ennek a korpusznak ez a vérkeringése. Ettől, ha van rá mód, ne fosszuk meg. Nem kellene rögtön a műtőasztalon kipreparált hullával kezdeni, hanem, ha lehet, akkor még éljen és mozogjon egy picit.“

Bármennyire is hasznos tanács ez a fordítást tekintve, a mai estén sajnos nem tudják már önmagukra alkalmazni a tábor résztvevői: mindenkit lefárasztott ez a sűrű első nap, mindenkit aggaszt a még be nem fejezett Petri-fordítás gondolata, úgyhogy korán és csendesen ér véget ez a vasárnap. Néha fel kell venni egy lassabb ritmust is.

nyomtat

Szerzők

-- Sophia Matteikat --

Német műfordító


További írások a rovatból

Avanti va il mondo – Megjelent Krasznahorkai László kötetének olasz fordítása
Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött gyerekversei

Más művészeti ágakról

Krajcsovcis Éva és Zséger Olivia „Leképezés” című kiállításának megnyitóbeszéde
Megnyitószöveg blanche the vidiot és Palik Eszter "Norma" című kiállításához


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés