Nevettető, groteszk és abszurd elemeket egyaránt tartalmaz Tapasztó rendezése, amely zenés komédiaként hirdeti magát, kis tragédiával. Bizarr hangulatot teremt a zenekar balkáni dallamfoszlányokat is tartalmazó zenéje, amely Éder Enikő és Borsos Pál munkáját dicséri. Az előadás erejét fokozták a megfelelő pontokon megszólaló, hatásos hangszereléssel komponált dalbetétek is. Ebben az esetben a zenés komédia műfaja nemcsak a közkedveltség, hanem a szürrealizmus faktorát is növeli. A színház társulata énekben és táncban is kellően felkészült.

Fekete Anna több szintes látványvilága tökéletesen passzol a zenei alaphangulathoz. A szintek alól itt-ott előbukkanó színészek, a több funkciós házikó, a mikrofonként is használható zuhanyrózsa – mind-mind főhősünk, Švejk látásmódjára, az élethez való hozzáállására erősítenek rá. Már lassan mi sem tudjuk eldönteni, mi a valós, és mi a hamis, miben lehet hinni, és miféle jelentéstartalmakat lehet kiforgatni. A groteszk díszletet ellenpontozzák Papp Janó jelmezei, amelyek a társadalmi rangot, valamint az adott személyiséget is kifejezik. Vizuálisan ütközik a valós a szürreálissal, ezért is alkot Fekete Anna és Papp Janó remek párost. Nem véletlen, hogy a zsűri díjjal jutalmazta munkájukat a fesztiválon.

Hašek regényének és az ez alapján készült Spiró György-féle adaptációnak lételeme a csattanó, a nyelvi humorhoz illő, gyors reakciójú játékmód. Noha az első felvonás kicsit vontatott, a másodikra érezhetően lendületesebb a Jászai Mari Színház színészeinek összjátéka. Crespo Rodrigóra mintha ráöntötték volna a naiv, a háború szörnyűségében és az ember rossz természetében is a jót, az ártatlant felfedezni vágyó, szerethetően együgyű közkatona szerepét. Crespo Švejkje annyira őszinte és annyira finoman adagolt, hogy csakis szeretni lehet, csakis megértően és segítőn lehet mosolyogni rajta. A színház igazgatójaként is ismert színész gyermeki játékmódjának pontossága és arányossága miatt nem válik nevetségessé vagy ironikussá, sőt, olykor inkább irigykedünk: bárcsak mi is így tudnánk bízni ebben a szörnyű világban!

Pontosság és arányosság jellemzi a többi színész játékát is. Végh Péter nemcsak testtartásban, hanem hangszínben is elkülöníti az egyszeri kocsmárost az agyafúrt, iszákos paptól. A lebuj lányai – Danis Lídia, Bakonyi Csilla, Pilnay Sára – koreográfiában és színpadi jelenlétben is erős hármast alkotnak. A katonák parodisztikus megmozdulásaiban egyszerre van jelen a hatalmat gyakorló és a kiszolgáltatott ember állapota. A frappáns összjátéknak köszönhetően tűnik ki élesen az egyetlen befestett arcú szereplő, ebbe a kialakult állapotba beilleszkedni képtelen, pedig igazán igyekvő Švejk. Švejk mindenkiért, mindenki Švejk ellen.

Tapasztó Ernő hiteles Hašek-adaptációt állított színpadra, bár a zenés komédiából hiányzott az alcímben ígért kis, minket, mai nézőket is érintő tragédia. Amitől megérthetném, miben érinthet ma engem is az író groteszk története. Élvezetes volt, szerethető, csak nem vált zsigerileg a mi részünkké is. Végig néztük nevetve a történetet, csak nem biztos, hogy mindenki át is élte azt.

Jaroslav Hašek - Spiró György: Švejk. Zenés komédia, egy kis tragédiával. 
Játsszák: Crespo Rodrigo, Mikola Gergő, Bakonyi Csilla, Danis Lídia, Dévai Balázs, Honti György, Kardos Róbert, Király Attila, Maróti Attila, Mihály Csaba, Pilnay Sára, Végh Péter
Zenészek: Borsos Pál, Geier Attila, Jung Norbert és Tatabánya Város Szimfonikus Zenekarának tagjai
Dramaturg: Fekete Réka / Tapasztó Ernő. Díszlet: Fekete Anna. Jelmez: Papp Janó. Zeneszerző: Borsos Pál / Éder Enikő. Mozgás: Király Attila. Rendező: Tapasztó Ernő.
2019. szeptember 11. Thália Színház. Vidéki Színházak Fesztiválja. Bemutató: 2019. március 2. Jászai Mari Színház, Tatabánya. Fotó: Tatabányai Jászai Mari Színház