PRAE.HU: Ha beléphetnél egy könyvbe, melyiket választanád és miért? Milyen szereplő lennél benne?

Nem kell ahhoz tündér, hogy belépjek egy könyvbe. Régebben csak akkor léptem bele, amikor olvastam, most már sokkal inkább akkor, ha írok. Ha tényleg létezne ez a tündér, akkor azt kérném tőle, hogy tágítsa ki az estéket. Mondjuk este 10 és 11 között, ami amúgy is bűvös óra, hadd lépjek bele a fejemben lévő történetbe, amelyet évek óta dédelgetek, de nem merek nekikezdeni, mert nincs összefüggő időm rá. De ha ez a tündér azt a bizonyos órát 10 és 11 között mondjuk napi 3-4 órára nyújtaná, hopp, azonnal beleugorhatnék a fejembe.

PRAE.HU: Ha a fenti könyves tündér elrepítene oda, ahol a legszívesebben eltöltenél most egy hetet, melyik könyvvel mennél, és hova?

Ha ez a tündér kötné az ebet a karóhoz, hogy pihenjek már, és nem lenne hajlandó kitágítani nekem a időt, akkor a kedvenc tengeremhez repülnék, és magammal vinném Miklya Luzsányi Mónika: Az ecsedi boszorkány című könyvét. Elkezdtem olvasni, és beszippantott, aztán a munka- meg iskolakezdés kiszippantott. Nem lehet, hogy egészen másfajta erők vannak itt jelen, mint a könyves tündérek, és ezért kell folyton kijönni a könyvekből?!

PRAE.HU: Ha ülhetnél estébe nyúlóan egy presszó teraszán egy szerzővel (bármelyik korból), ki lenne az és miről beszélnél vele?

Elkezdtek szánkázni a gondolataim különböző korok nagy, kedvenc írói között, aztán rájöttem, hogy legszívesebben az Író Cimborákkal teraszozgatnék hajnalig, mert annyi közös témánk és közös tündérünk van. Ebben az álomban pedig az a legjobb, hogy tündér sem kell a megvalósításához.

Fotó: Tóth Gábor