A békéscsabai Jókai Színház vendégelőadását a Thália Arizona Stúdiójában mutatták be a Vidéki Színházak Fesztiválja keretében, egy szűkös színpadon. Bár a stúdió illő helyszín egy kamaradrámához, éles a kontraszt a Vénusz nercben amerikai Broadway-előadásával, melynek premierje a hatszáz nézőt is befogadni képes Samuel J. Friedman Színházban volt 2011-ben Walter Bobbie rendezésében. Majd 2012-ben a West End Lyceum Színházban mutatták be újra a produkciót kétezer néző előtt.

Tege Antal rendezése a Broadway-előadáson alapul. Bravúrosan adaptálta a masszív produkciót kis térre, magyar közönségnek. Földesi Ágnes Villő és Czitor Attila színészek intenzív játéka betölti a színpadot, ahol két szék, egy heverő, egy íróasztal és egy szőnyeg kolosszeummá növi ki magát, melyben egy férfi és nő vérre menő szerelmi párbaja zajlik. 

David Ives drámaíró műve Leopold von Sacher-Masoch 1870-es Bundás Vénusz című erotikus regényén alapul. A történet szerint Tamás (Czitor Attila), egy ifjú és moderáltan sikeres kortárs író-rendező szeretné színre vinni a regényből készült átiratát, de nem talál megfelelő színésznőt, aki eljátszhatná az elegáns, nőies, domináns Wanda von Dunajewet. A katasztrofális castingról menyasszonyának panaszkodik telefonon, felróva, hogy a mai nőkben nem létezik a Wanda által képviselt eszményi nőiség. Ekkor toppan be villámlással kísérve Vanda (Földesi Ágnes Villő), egy nagyhangú, vulgáris színésznő, aki félórás késéssel esett be a meghallgatásra. Bár elsőre lehetetlennek tűnik, hogy egy ilyen szétszórt és trampli amatőr szerezhetné meg Wanda szerepét, Vanda rábírja Tamást egy privát meghallgatásra, és kiderül, hogy a tehetsége elsöprő. 

Vanda és Wanda nevének összecsengése nem véletlen: a Vénusz nercben központi témája a határátlépés valóság és fikció között. Meta-dráma, melyben a színház magáról beszél, szándékosan feltárja titkait, feszültséget keltve a színpadi történet és a színházi valóság között. Egy színésznőt látunk színésznőt játszani, és a rendező-író Tamás is színész-szerepbe lép, amikor ő adja elő Wanda szeretője, Severin von Kusiemski sorait a nő unszolására. A fiktív próbát állandóan megszakítják Vanda kérdései, kettejük vitái, beszélgetések és bakik. 

Severin a történet szerint önként behódol Wandának, és arra kéri, a nő tegye rabszolgájává és gyötörje meg: számára ez a teljes önfeláldozás az igaz szerelem. Tamás Severin szerepébe ki-be lépve elveszteni látszik önmagát, feloldódik az önátadás ismétlődő gesztusában, és Vanda/Wanda uralma alá kerül. Ragaszkodása viszont talán leigázza a nőt. A színházi környezet teljesen ambivalenssé teszi, valósak-e a kettejük közt gerjedő érzelmek, egyáltalán lehetséges-e az ennyire idealizált, szélsőséges szerelem. A casting folyamata is szimbolikussá lesz: általuk elképzelt szerepekbe osztják be egymást, eljátszatják a másikkal a nagybetűs Nőt és Férfit, feltárva, hogy ezek a nemi szerepek fiktívek, ahogy a dominancia és a behódolás is megegyezés kérdése. 

Az erőviszonyok állandó változásának kellékei lesznek a jelmezek: ki viseli vagy veti le a nyakörvet, az előkelő női ruhát, a lakáj zubbonyát vagy az erotika szimbólumává lett bundát. A fények hasonló jelzésként működnek. Vandát követi a villámlás, és az egyik első domináns gesztusa, hogy önkényesen átállítja a színpad fényeit a maga ízlése szerint. Csábítási jeleneteit erős vörös fény kíséri, hangsúlyozva fantázia-mivoltukat. A hódítás nem Vanda/Wanda műve: Tamás/Severin fejében jön létre.

A színmű számos világirodalmi referenciát használ. A Sacher-Masoch regény adott, és a mitológiai Vénusz alakja is (a színlapon Tiziano Vénusz tükörrel festménye reklámozza az előadást). Tamás és Vanda beszélgetésében szóba kerül a bibliai Judit, a bosszúszomjas nő egy archetípusa, akinél erotika és büntetés szimbolikusan összekapcsolódik; Faustus, a tudós férfi akit világi vágyak gyötörnek; a Bakkhánsnők és az orgia gyilkos őrülete; Aspasia, aki államférfi szeretőjeként követel egyenjogúságot. Vanda és Tamás az ő történeteiken keresztül próbálják megérteni a Vénusz nercben lényegét, saját afférjukat, a szerelem természetét. Vanda viszont nem elégszik meg a hagyományos válaszokkal, különösen a női alakok gyakran derogáló ábrázolásával. Nem akar üres felület lenni, amire egy férfi a vágyálmait karcolja. Tamásnak le kell tennie Pügmalión vésőjét.

A darab popkulturális utalásokkal is él. Többször felcsendül a Velvet Underground Venus in Furs (Vénusz nercben) számának egy-egy feldolgozása. A dal felhívja a figyelmet arra, milyen nagy hatással van Sacher-Masoch regénye a köztudatra a mai napig. A szerző nevéhez köthető a szado-mazo szó, Severin és Wanda története pedig kitartóan inspirálja az erotikáról való gondolkodást. 

Az előadás arra buzdít, hogy vizsgáljuk meg alaposan a történeteket, amik ránk öröklődtek, és akár észrevétlenül is befolyásolják, miként tekintünk férfire, nőre, szerelemre és szexre. Érdemes azt is meggondolni, hogy mindaz, amit tényként fogadunk el magunkról és a szexualitásunkról, nem csak fikció-e. Milyen szerepeket játszunk a szerelemben? Kit teszünk meg rendezőnek? 

David Ives: Vénusz nercben
Fordította: Várady Szabolcs
Játsszák: Földesi Ágnes Villő, Czitor Attila
Rendező, Játéktér: Tege Antal
Jelmez, ügyelő, súgó, rendezőasszisztens: Kiss Kata
2019 szeptember 7., Thália Színház, Arizona Stúdió
A Békéscsabai Jókai Színház előadása a Vidéki Színházak Fesztiválján
Fotók: A-Team/Nyári Attila

A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével került színre