PRAE.HU: Ha beléphetnél egy könyvbe, melyiket választanád és miért? Melyik szereplő lennél benne?

Erre a kérdésre a bennem élő gyerek azonnal rávágta a választ: természetesen A Végtelen Történetbe tennék látogatást, hogy közelről láthassam Atráskót, amint megmenti Fantázia birodalmát. A bennem élő gyerek azt is pontosan tudja, amit én már alig merek kimondani: én volnék a Kislány Királynő. (Ezt az utazást gyerekkoromban többször meg is tettem.)

PRAE.HU: Ha a fenti könyves tündér elrepítene oda, ahol a legszívesebben eltöltenél most egy hetet, melyik könyvvel mennél, és hova?

Ahogy nőnek a gyerekeim, egyre jobban vágyom egy saját nyaralóra. Nem a birtoklási vágy hajt, hanem az, hogy szeretnék olyan felhőtlen-időtlen, a vakációba szinte végtelenül belefeledkezős nyarakat biztosítani a lányaimnak, amilyenek az én gyerekkori nyaraim is voltak. Egyre fogy az időnk, maholnap felnőnek. Szóval ha egy jótündér megajándékozna egy takaros parasztházzal, akkor már nem is kérném, hogy adjon hozzá olyan letehetetlen regényfolyamokat, mint mondjuk Oravecz Imre A rög gyermekei trilógiája, mert az már igazán túlzás lenne.

PRAE.HU: Ha ülhetnél estébe nyúlóan egy presszó teraszán egy szerzővel (bármelyik korból), ki lenne az és miről beszélnél vele?

„Én senkivel sem üldögélek”, jut eszembe Kukorelly. Ez nem egy bánatos vers, meg tessék, a képen is látszik, hogy van társaságom. De azért azt hiszem, sokan érezzük így magukat: mintha képletesen szólva nem lennének presszók. Ez a jelen. Amúgy a múltban szívesen üldögélnék Karen Blixen tornácán, úgyis el akartam mondani, hogy vágyom egy sosemvolt Afrikába, Karen Blixen farmjából és Kun Árpád Boldog észak c. regényéből van összegyúrva. Na, hát akkor ezt is elmondtam.