film
2008. 05. 08.
Magyar horror
Tűzvonalban, M1, Vasárnap 21:05
Ez a Tűzvonalban dolog nagyon tetszik nekem: végre egy kitűnő magyar akció-krimi, aminek az esetlenségén nem röhögöm halálra magam - bár szó mi szó, a Lindát kifejezetten imádtam anno. Na kérem szépen, ez teljesen más: profi történet, profi szereplők, fel van itt kenve minden rendesen.
Rosszmájú elemzők szerint sorozatunk a már nálunk is elhíresült 24 mintájára készült: annak magyar koppintása. A képkivágásos megjelenítés miatt mindjárt beugrik bárkinek, de hát kell valami "vezető" a magyarnak, hogy leüljön valami elé, ami saját háza tájékáról gyün. Lehet benne valami, de azért mégsem merném ezt egyértelműen és határozottan állítani. És nem mernék egyenlőségjelet tenni, mondjuk Jack Bauer és Bordás Attila közé sem.
A Stohl András által - egyébként kiválóan - alakított Bordás Attila igazi ízig-vérig kelet-európai módon frusztrált rendőrember, akinek a magánélete ugyanúgy válságban van, mint menő hollywood-i, vagy hollywood környéki kollégáinak, csak jobban elhisszük neki, meg azt is, hogy ez néha bizony eléggé fájni tud.
Van, ugye, a Mosoly utca, Budapest mit tudom én melyik kerületében (de nem is ez a lényeg), és ebben a kicsi kerületben mindig történik valami nagy és fontos dolog, mondjuk egy kocsmai verekedés és egy szelíden a villamoson ellopott pénztárca között, vagy beékelve közé. Terroristák és bűnöző mogulok jönnek-mennek, hullanak a fejek - persze szó szerint. Körmök is tépődnek, kokainszállítmányok is tűnnek el, az igazság meg mindig odaát van.
Az őrsön nagyjából jellemző magyar figurák csetlenek-botlanak, és hihetően szerencsétlenek is, különösen szimpatikus a roma rendőr fiú- bizonyos - Otyó (Varjú Kálmán) - szerepeltetése, bár a közhelyes paneleket itt nem sikerült elkerülnie a forgatókönyvírónak, aki azért meg kell hagyni, zseniálisan végzi a munkáját: látszik a filmen, hogy imádja azt, amit csinál, és ez jó nagyon.
Mert kinek kéne egy amolyan Életképek-szerű, tömény banalitás? A film gyenge pontjai nálam színészekhez, színészi alakításokhoz köthetőek, például, Jordán Tamásnak egyszerűen nem hiszem el, hogy ő egy rendőr atyaúristen, leszögezem, imádom Jordán Tamást, de ezt a szerepet nem sikerült megformálnia. Sajnos kicsit a Kisváros című csődsorozat felé húzza le filmünket, akárcsak Hollósi Frigyes által alakított Kálmán bá, az alkoholizmus határvidékén tántorgó rendőr.
A komolyzenét hallgató, mindig faarcú és kíméletlenül okos maffiavezér Petár (László Zsolt) alakja, annyira ismerős és rutinból megírt, hogy ettől lesz eredeti és hiteles valamiért.
Azért a filmzenét én lecserélném egy kevésbé komikusra.
A Stohl András által - egyébként kiválóan - alakított Bordás Attila igazi ízig-vérig kelet-európai módon frusztrált rendőrember, akinek a magánélete ugyanúgy válságban van, mint menő hollywood-i, vagy hollywood környéki kollégáinak, csak jobban elhisszük neki, meg azt is, hogy ez néha bizony eléggé fájni tud.
Van, ugye, a Mosoly utca, Budapest mit tudom én melyik kerületében (de nem is ez a lényeg), és ebben a kicsi kerületben mindig történik valami nagy és fontos dolog, mondjuk egy kocsmai verekedés és egy szelíden a villamoson ellopott pénztárca között, vagy beékelve közé. Terroristák és bűnöző mogulok jönnek-mennek, hullanak a fejek - persze szó szerint. Körmök is tépődnek, kokainszállítmányok is tűnnek el, az igazság meg mindig odaát van.
Az őrsön nagyjából jellemző magyar figurák csetlenek-botlanak, és hihetően szerencsétlenek is, különösen szimpatikus a roma rendőr fiú- bizonyos - Otyó (Varjú Kálmán) - szerepeltetése, bár a közhelyes paneleket itt nem sikerült elkerülnie a forgatókönyvírónak, aki azért meg kell hagyni, zseniálisan végzi a munkáját: látszik a filmen, hogy imádja azt, amit csinál, és ez jó nagyon.
Mert kinek kéne egy amolyan Életképek-szerű, tömény banalitás? A film gyenge pontjai nálam színészekhez, színészi alakításokhoz köthetőek, például, Jordán Tamásnak egyszerűen nem hiszem el, hogy ő egy rendőr atyaúristen, leszögezem, imádom Jordán Tamást, de ezt a szerepet nem sikerült megformálnia. Sajnos kicsit a Kisváros című csődsorozat felé húzza le filmünket, akárcsak Hollósi Frigyes által alakított Kálmán bá, az alkoholizmus határvidékén tántorgó rendőr.
A komolyzenét hallgató, mindig faarcú és kíméletlenül okos maffiavezér Petár (László Zsolt) alakja, annyira ismerős és rutinból megírt, hogy ettől lesz eredeti és hiteles valamiért.
Azért a filmzenét én lecserélném egy kevésbé komikusra.
További írások a rovatból
Katarina Stanković Neptun vihara és Ida Marie Gedbjerg Az elveszett Mozi könyv című alkotása a 21. Verzió Filmfesztiválon
Más művészeti ágakról
Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Gerőcs Péter Szembenézni a tehetségtelenségünkkel kötetének bemutatója az Őszi Margón