Az Ördög köztünk jár. Abból is látszik, hogy a nézőtérről vonul be a kezdésre fekete báránybőr gúnyájában, helyet foglal a szalon kandallójával szemben elhelyezett öblös fotelban, háttal mindenkinek, mintha ott se lenne. Az akadémiai húszperc késését betartva, Verdi A végzet hatalma című operájának nyitánya után megelevenedik a színpad: János, a festőművész izgatottan várja legjobb barátja feleségét, Jolánt, hogy megfesse portréját. A találkozás feszült, próbálnak felülkerekedni egymás iránt érzett, elfojtott szerelmükön. Jolán készül modellt ülni, félig levetkőzik, amikor váratlanul felugrik az Ördög, a báránybőrt levetve, egy előkelő idegen képében. Rajtakapja az amúgy is zavarban lévő hölgyet.  

Kedélyes gesztikulációval közel férkőzik, cinikus mondatai mosolyra késztetnek. Hiába tudjuk, hogy a címszereplőt látjuk, azonnal megkedveljük. A többi szereplő viszont mit sem sejt, ki-ki vérmérsékletének megfelelően asszisztál az ördögi tervhez. Lucifer itt nem ijesztő; nem varázsol, még csak körbe sem lengi a misztika. Az érzelmeket manipulálja. Nehéz eldönteni, antihős-e valójában. A báránybőrt utánzó szőrös nagykabátja is utal e megtévesztésre. Szerelmet szít, sző. Ámortól vett láthatatlan nyilával a vágyakat veszi célba. Nagyra nőtt pókra hasonlít, aki türelmesen várja a fondorlatai miatt bizton bekövetkező fordulatokat. Mondják, hogy a szerelem sötét verem, és hogy a gyönyör negatív előjelű, mert vele jár a kísértés. Ördögünkhöz passzol a játék. Kellemes a szerelmes happy end – mint egy vízparti, holdfényes augusztusi este. De míg eljutunk odáig, az Ördög „zsebre vág” mindenkit. Jolán például szerelmeslevelet ír Jánosnak, amit magától, férjes asszonyként a világért sem tenne. Mindnyájan az Ördög markában vagyunk, csak jóindulatán múlik, jóra vagy rosszra fordul-e sorsunk.

A második felvonás nagyja az estélyt mutatja be, amit Jolán férje ad, és amelyre az Ördög meghívatja magát, hogy tovább fonhassa terve fonalát. Feltűnik a színen János jegyese, Elza, akit Eke Angéla alakít. Meggyőzően játszik el egy tipikus korabeli polgári hölgyet. Ő is szerelmes Jánosba, csípősséggel palástolja, de hiába. Az új szereplő megjelenése alkalmat ad, hogy sorra vegyük a többiek játékát. Élettel teli, üdítő a színpadon a Selyem Cinkát megformáló Házi Anita. Szerepe szerint a festő állandó modellje, ezt állát felszegve többször elmondja, de enélkül is tudjuk, hogy odavan a mesterért. Tűzről pattant, heves, bájos naiva, erotikus kisugárzása jót tesz a helyenként zavaróan statikus előadásnak. A hősnő Bozó Andrea, jól áll neki a vívódás, férje, László (Máté Krisztián) elegánsan mutat a pódiumon. Fenyő Iván bizonytalanságában is szívtipró, és míg neki a második rész az erősebb – menet közben egyre jobban belejön a játékba –, addigra a produkció mintha kifáradna.

Nemrég láttam Mészáros Mátét Muromszkijként Az ügyben, a Katonában. A komikusan festő, pillanatok alatt agyvérzésig hergelhető orosz földbirtokos szerepét ráöntötték, ám ironikusan vicces, diabolikusan szemtelen főhősként sikerül teljesen feledtetnie akkori énjét. Kiemelkedő alakítást nyújt, a Dunakanyar Színház művészeti vezetőjeként is ismert Bakos-Kiss Gábor rendező jó érzékkel rá épített.

Bakos-Kiss nem törekedett korszerűsítésre, leszámítva, hogy az eredetileg három felvonást a manapság szokásos kettőre redukálta. Nem aktualizált, ezért bepillantást nyerhetünk, milyen lehetett a 19. század eleji színjátszás, amikor többek közt olyan színésznagyságok, mint Hegedűs Gyula, Hegedűs Gyuláné, Fenyvesi Emil vagy Varsányi Irén diadalra vitték ezt a darabot a Vígszínházban. Ondraschek Péter a minőség mellett szintén a korhűséget tekintette vezérelvnek a jelmezek és a díszlet tervezésénél. A koncepció következetessége azonban nem kárpótol a hiányérzetért, hogy a berendezést nem hozták játékba (kivétel az említett fotel, és a hangulatot önmagában is fokozó kandalló rövid bevonása az utolsó jelenetben), ahogy a forgószínpad adottságait sem használták ki.

Ami korábban siker volt, mára avítt és poros, ha nem reflektál a jelenre. Pedig Molnár Ferenc műve lenyűgöző. Az érzelmek befolyásolhatóságára van kihegyezve, és mivel az emóciók évezredek óta változatlanok, a darab igen alkalmas arra, hogy megújítsák. Az időutazás azért mindig érdekes, és a vígjáték műfajának, Molnár mesteri szófordulatainak, a szerethető Ördögnek, és persze a szabadtéri közegnek köszönhetően könnyed kikapcsolódásban lehetett részünk.

Molnár Ferenc: Az Ördög

Szereplők:

Az Ördög: Mészáros Máté

Jolán: Bozó Andrea

János: Fenyő Iván

László: Máté Krisztián

Elza: Eke Angéla

Selyem Cinka: Házi Anita

András: Erdélyi Gábor

Vendégek: Falati Hedvig, Kántor Zoltán

Dramaturg: Deés Enikő

Díszlet- és jelmeztervező: Kántor Zoltán

Rendező: Bakos-Kiss Gábor

A Váci Dunakanyar Színház és a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház vendégszereplése a Városmajori Szabadtéri Színpadon, a Budapesti Nyári Fesztiválon.

2019. augusztus 16.

Fotók forrása: Budapesti Nyári Fesztivál