PRAE.HU: Hogyan indult a MITEM és pontosan kik hozták létre?

A MITEM-et szervező csapat tagjai a debreceni Csokonai Színházból ismerik egymást, ott dolgoztunk együtt. Vidnyánszky Attilán kívül Rideg Zsófia, Kozma András és természetesen még másokkal alkottuk ezt a csapatot. Én 2008-ban csatlakoztam. Abból indultunk ki, hogy Magyarországról hiányzik egy rendszeres, a világ színházait felvonultató nemzetközi fesztivál. Úgy éreztük, mivel a közönség nem ismer bizonyos színházi irányzatokat, az idegen stílusok iránt nem elég befogadó, egy évente megvalósuló nemzetközi színházi fesztivál ezen tudna változtatni. A Nemzeti Színházba érkezve az alapcsapat kiegészült Verebes Ernővel. Itt nyílt lehetőségünk olyan támogatás elnyerésére, amellyel a nemzetközi színházi fesztivál megvalósíthatóvá vált. Király Nina, aki sajnos már nincs köztünk, szintén nélkülözhetetlen szerepet játszott a fesztivál megvalósításában.

MITEM 2019, Berliner Ensemble, Berlin, Németország, T. Williams: A vágy villamosa, rendező: Michael Thalheimer, fotó: Matthias Horn

PRAE.HU: Melyek voltak az első lépések a fesztivál megszervezésében?

A szervezők saját kapcsolati hálója jelentette az alapot. Ugyanis földrajzilag behatárolhatóan vannak olyan kultúrkörök, amelyeket jobban ismernek, ahova személyes kapcsolataik kötik őket. Verebes Ernő a balkáni országokat és a Vajdaságot ismeri jól, Kozma András az orosz és lengyel területeket, Rideg Zsófia a francia, olasz színházat, és a nyugat-európai antropológiai színházi vonalat. Én Romániából jöttem, az ottani színházi élettel van kapcsolatom. Vidnyánszky Attila Kijevben végezte a rendezői szakot, és ezért szoros kapcsolatai vannak Moszkvától Szentpétervárig.  Király Ninának pedig szinte a teljes nemzetközi színházi porondra rálátása volt.

PRAE.HU: Hogyan szövődik ez a kapcsolati háló?

Például úgy, hogy találunk olyan nagy formátumú alkotót, aki felhívja a figyelmünket kisebb, akár egzotikus népek színházára. Eugenio Barba visszatérő vendégünk antropológiai ihletettségű előadásaival. Az ő barátsága által figyeltünk fel kicsi, ám nagyon értékes színházi kultúrákra. Elsők között látogatott el hozzánk az iráni színház, de mondhatnám a tatár, észt, jakut színházakat, vagy a koreai sámánszertartást is. A Kínai Színházi Szövetség talán a harmadik fesztiválon megkeresett minket. Küldöttséggel érkezett, és a következő évben már egy kínai operát is meghívhattunk a fesztiválra. Három éve a Bergman Fesztiválra invitáltak bennünket Stockholmba. Verebes Ernő két-három színházzal azonnal kapcsolatba lépett. Igazi partnerségek alakultak ki, előadáscserék. Sok társulat és alkotó az évek során visszatér hozzánk különböző előadásokkal: a szentpétervári Alekszandrinszkij, a moszkvai Vahtangov Színház, a Piccolo Teatro, a Berliner Ensemble többszöri résztvevőink, az alkotók közül Nekrošius, Thalheimer vagy Silviu Purcărete. Olyan jelentős rendezők előadásait sikerült elhoznunk, mint Thomas Ostermeier, Matthias Langhoff, Luk Perceval, Antonio Latella, Andrej Mogucsij.

MITEM 2015, Piccolo Teatro, Milánó, Olaszország, Eduardo de Filippo: Belső hangok, rendező: Toni Servillo, fotó Fabio Esposito (A képen: Peppe Sevillo és Toni Servillo)

PRAE.HU: Volt-e valamilyen meghatározott iránya a térkép meghódításának?

Feladatnak azt tekintjük, hogy átfogó képet nyújtsunk. Évről évre próbálunk újabb és újabb országokat bekapcsolni. Európában szinte nincs olyan ország, ahonnan nem érkezett előadás, és a világtérkép is egyre bővül e tekintetben. A legnagyobb hiány talán Anglia és Írország. Próbálkozásaink ebben az irányban nem voltak sikeresek, többek között anyagi okok miatt: olyan nagyságrendű volt a bekerülési különbség, hogy nem áldozhattunk fel két-három előadást egyetlen miatt. A határon túli magyar színházak a második MITEM óta vesznek részt. Fejlődési irányuk más annak a többségi nemzetnek a hatására, melynek közvetlen környezetében alkotnak. Olyan értéket hoznak, amelyről nemzetközi szinten is érdemes beszélni.

PRAE.HU: Van-e olyan fesztivál, amelyet mintának tekintettek?

Kerestünk, de nem találtunk egyértelmű mintát. Nemzeti Színházi létünkből indultunk ki, próbáltunk hasonló típusú intézmények megszólításával is elindulni. Ez hiányt pótolt, mivel Magyarországra csak elvétve érkeztek európai nagy színházak előadásai az elmúlt húsz évben. Fontos szempont volt, hogy a régió fesztiválja legyünk, ahol azért tágabb körből is megmutatkozhatnak a színházak. A harmadik-negyedik MITEM után kívülről érkező jelentkezések, értékelések, impulzusok döbbentettek rá bennünket, hogy létrehoztunk egy a saját meggyőződésünkből kiinduló, egyéni arculattal bíró fesztivált. Ami jelenti azt is, az előadások nem versenyeznek egymással.

MITEM 2018, Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy, Románia, Alice, rendező: Bocsárdi László, fotó: Barabás Zsolt

PRAE.HU: Van-e olyan színházi szövetség, amelynek tagjaként ezek a kapcsolatok meghatározóvá váltak?

A szövetségbe tartozás nem oldja meg a fesztiválszervezést. Változóban van a világ, a fesztiváltérkép és a szövetségek is átalakultak. Az Európai Színházi Unió az utóbbi években már nem tud olyan erőteljes tevékenységet felmutatni, noha a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes években erőteljes és aktív volt Európában, mert valóban a legjelentősebb európai színházakat fogta össze, vándorfesztiválokat szervezett. Zsámbéki Gábor hosszú ideig elnöke is volt ennek a szövetségnek. (Ebből a körből a Piccolo Teatrót sikerült megnyerni a MITEM számára.) Azt látom, hogy egy ilyen nagy szövetség nehézkesen mozog. Vannak kisebb regionális szövetségek, amelyek aktívabban szerveznek programokat, és több lehetőségük van.

PRAE.HU: Van valamilyen témafelvetés, amely köré szervezik az egyes MITEM-fesztiválokat?

Nem téma szerint válogatjuk az előadásokat, mégis azt vesszük észre, hogy a világ minden táján azonos kérdések vetődnek fel. Ebben az évben az identitás került előtérbe: az ukrán Coriolanus azt hangsúlyozta, hogy milyen az, ha háborúban élünk. (Pikli Natália kritikája a prae.hu művészeti portálon – a szerk.) A másik ukrán előadás, a Morituri te salutant azt a kérdést feszegette, milyenek az ukránok. A litván előadás, a Kurafiak azt, hogy milyen mítoszok vannak bennünk. Megrendítő volt a francia-vietnámi előadás is, a Saigon. A rendezőnő, Caroline Guiela Nguyen, aki vietnámi gyökerekkel rendelkezik, azt elemezte, milyen az, amikor a történelem elsodor a szülőhazámból, és új életet kell kezdenem. Ilyen előadások során szembesülünk azzal, hogy a világ népeit hányféle módon hányta, vetette a történelem, hogy nem csak nekünk volt Mohácsunk.

PRAE.HU: Az előadások kiválasztásának mi a konkrét folyamata?

Színházi előadásokra koncentrálunk. A 2019-es Snowshow, Slava Polunin előadása az első jel, hogy átlépünk műfaji határokat. A szervezők közül valaki kiutazik, és eredeti helyszínén megnézi az előadást, majd ajánlja Vidnyánszky Attilának. Amire ő nem tud elmenni (Berlinbe, Moszkvába, Szentpétervárra általában eljut), azt teljes felvételen nézi meg. A végső döntés az övé.

PRAE.HU: Mennyi ideig tart felkészülni a fesztiválra? Önnek mi benne a feladata?

Bizonyos előadásokért több évre előre kell dolgozni, például ha Franciaországból vagy Japánból akarunk vendégeket hívni (több éve egyeztetünk Tadashi Suzuki mesterrel Japánból). A szakmai programok megszervezése, melyek a meghívott előadásokhoz kötődnek, szintén időigényes feladat. A válogatásban és a meghívásokban egy kisebb csapat jár elől, de a szervezés a színház minden részlegére kiterjed. Koordinátori minőségben az a feladatom, hogy nagyszerű kollégáim munkáját tartalmilag és operatívan összefogjam. Mára a csapat összeforrt, a közös munka olajozottan működik.

PRAE.HU: A fesztivál két-három hétig tart. A legrövidebb 12 nap, leghosszabb 21 nap volt eddig. Mitől függ a hossza?

Az áprilist jelöltük meg a MITEM hónapjának a Budapesti Tavaszi Fesztivál miatt, ami „ernyőként” áll felettünk. Két-három hét között mozog az időtartam, aminek szervezési, technikai okai vannak: például, a sok nagyszínpadi előadásnak többnapos színpadi előkészítésre van szüksége.

MITEM 2015, Compagnie La Piccola Familia, Franciaország, Marivaux: Arlequin, a szerelem által pallérozva, rendező: Thomas Jolly, fotó Nicolas Joubard

PRAE.HU: Mennyire fontos, a nemzetiszínházi-jelleg a bemutatott előadásokban?

Az első években fontosnak tartottuk, hogy a sajátos történelem, a nemzeti karakter alakította egyedi koncepciókat körbejárjuk. Ugyanakkor egy nemzeti színháznak is az a feladata, hogy a jó, az aktuális, a kortárs színházat keresse. Ezt sokszor stúdió-előadások, kisebb műhelyek produktumai valósítják meg. Például a lett Alvis Hermanis vagy a francia Thomas Jolly. Velük színesebb a színházi világ. A 2018-as MITEM során arab (tunéziai, libanoni), és emigráns arab színházi rendezők köré csoportosultak előadások. Ha csak a nemzeti színházi státuszt vennénk számításba, ezek mind kimaradnának.

PRAE.HU: Milyen összegből, milyen keretből gazdálkodik a fesztivál?

Fix, 200 millió forintos keret jut erre a fesztiválra, amit évente megkapunk. Az első évben is ennyit kaptunk, ahogy ma is. Volt, hogy túlléptük ezt a keretet, és a Nemzeti Színház a saját forrásából tett hozzá. Ám változnak a költségek, ha messziről hozunk, akár Japánból vagy Nyugat-Európából előadásokat, nagy társulatokat, egy-egy előadás nagyon sokba kerül. Érdeklődtünk, de igazán nagy szponzorig nem jutottunk el. Nem tudunk nagy számokkal dolgozni, 600 ember van egy előadáson. Üzletileg nem éri meg.

PRAE.HU: A MITEM credójában jelöli meg, hogy „más kultúrák, nemzetek vérfrissítő hatással legyenek a hazai színházi szakmára”. Ez mennyiben teljesül?

Azt vettük észre az első néhány MITEM után, hogy a színházra kíváncsi magyar közönség kíváncsibb lett a mi esetleg stilárisan különlegesebb előadásainkra is. Az elmúlt években a MITEM-bérletet a műsor pontos ismerete nélkül, látatlanban elkapkodják. A közönség részéről érezzük a kíváncsiságot, a nyitottságot és a bizalmat. A közönségtalálkozók is egyre népszerűbbek. Ezek fontos visszajelzések.

PRAE.HU: Az Ön pályáján mit jelent ez a pozíció?

Gyerekkorom óta a színház az a hely, ahonnan nem szeretek hazamenni, amely természetes közeg a számomra, ahol mindig jól érzem magam. Egy kísérleti színházból, a Figura Stúdióból indultam, alapítója voltam Bocsárdi László vezetésével a nyolcvanas években. Aztán tizenhat éven át saját szülővárosomban, Szatmárnémetiben dolgoztam a Harag György Társulat irodalmi titkáraként. Gyermekkori álmom válik valóra, hogy megismerhetem a nemzetközi színházi élet szereplőit.

PRAE.HU: Van olyan előadás, amelyre személy szerint nagyon büszke a MITEM-ről?

Silviu Purcărete előadásaira, a FAUST-ra és a Gulliver utazásaira. A FAUST a Szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon debütált. Constantin Chiriac, a fesztivál menedzserigazgatója tette lehetővé, hogy egy elhagyott ipari csarnokban mutassák be. Mi az akkor még romos Eiffel Csarnokban találtuk meg a megfelelő közeget az előadásnak. A MITEM-résztvevők közül egészen kivételesnek tartom még az orosz színházi kultúra jeles képviselőjeként a Vahtangov Színház előadásait, Tuminas rendezői életművét.

MITEM 2017, Szebeni Radu Stanca Színház, Románia, Goethe: Faust, rendező: Silviu Purcărete, fotó: Eöri Szabó Zsolt (A Faust ünneplése az Eiffel Csarnokban)

PRAE.HU: Össze tudja foglalni röviden a MITEM célját?

A fő motívum a „találkozás”. Hiába láttam egy előadást a megszületésének helyén, igazán én az előadással itt, a magyar közönség előtt találkozom. Fontos, hogy megértsük más nemzetek kultúráját, és nyitottak legyünk rájuk, ihletet merítsünk belőlük. Találkozás maga a fogadtatás is, ahogy a vendégek lejátsszák az előadást, ahogy érzik a közönség reakcióit.

PRAE.HU: Hogy látja a MITEM jövőjét?

Eddig a meseterekre koncentráltunk, talán most jött el az ideje, hogy a tanítványokat, a mai harmincasokat-negyveneseket helyezzük előtérbe. Ezen túl szeretnénk akár a Nemzeti Színház falai közül is kilépni. 2019 szeptemberében a Nemzeti Színház Szentpéterváron szerepel a Színházi Olimpián, amit egy görög színházi rendező, Theodoros Terzopoulos kezdeményezésére alapítottak 1993-ban. A világ különböző tájain tartják, célja, hogy a világ élvonalának színházi alkotásait bemutassák. Most Oroszország és Japán (Tadasi Suzuki színháza) Szentpétervár központtal közösen szervezi meg. Szeretnénk Magyarországra elhozni a Színházi Olimpiát. Amennyiben sikerül, akkor az csak több budapesti színház együttműködésével valósulhat meg. Három év múlva lenne esedékes, most ősszel dőlhet el, hogy megrendezhetjük-e. A MITEM első hat évének feladata a hiánypótlás volt. Most kezd igazán a vállunkra nehezedni a válogatás felelősségének a súlya. Keressük az új irányokat.

Fotó: Kulcsár Edit fotóját Eöri Szabó Zsolt készítette, a többit mindenütt jelüljük, és köszönjük a MITEM szervezőinek

A prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek kutatási projektje szempontjából különösen fontos Kulcsár Edit tapasztalata, miszerint nemzetközi fesztiválként is folyamatosan változni kell.