A kötetben megjelenő világ összetett, jól felépített struktúrája talán annak is köszönhető, hogy egyszerre két szerző álmodta meg. Folyamatos mozgásban van a cselekmény, a két főhős személyes története, és a 2646-ban létező Föld története. Fejezetről fejezetre újabb és újabb összetevőjét ismerhetjük meg annak a fiktív világnak, amely a harmadik világháború után jött létre, ezen belül is főleg a szuperállamét, Kalaallit Nunaatét. Teljesen új társadalmi berendezkedés rajzolódik ki, új népcsoportok működési mechanizmusaiba nyerhetünk bepillantást, és fokozatosan bontakozik ki az, hogyan pusztította el magát a Föld egykori népessége azzal, hogy nem foglalkozott kellő mértékben a globális felmelegedés, a klímaváltozás problémájával.

Az Emberek Országa, azaz Kalaallit Nunaat annak a Harmadik Háború után, Grönland területén létrejött államnak a neve, amelynek gazdasága zárt, a népsűrűsége magas, az erőforrásai szűkösek, ezért központosított irányítási rendszer szabályoz szinte mindent, ami az élethez szükséges, onnantól kezdve, hogy ki, mivel foglalkozzon, addig, hogy meddig éljen (ez utóbbi a legjobb esetben is csak 67 év lehet). Az új berendezkedés alappillérét a közösségben rejlő erő jelenti, viszont ahhoz, hogy a közösség jól működjön, az egyén szinte megszűnik létezni. Az állam megtervezi – és számon is tartja – a benne élő polgárok minden percét, azt, hogy mit tanulhatnak, mivel foglalkozzanak, kivel alapítsanak családot stb. Cserébe viszont ingyenesen vehetik igénybe az orvosi ellátást, és a lakhatásért sem kell fizetni, és látszólag semmivel sem kell törődni, csak élni azt az életet, amelyet kijelöltek, amelyben a szabad akarat nem opció. Egy Mamarut elnevezésű személyiség- és képességvizsgáló teszt dönt arról, hogy az állam polgárai mivel foglalkozzanak. A vizsgálat során a műszer ingerli az agyhullámokat, és rögzíti az idegrendszer válaszait. A vizsgálat alatt a hipnózisban lévő személy tudatalattijából kiderül a személyisége és a képességei, és ez alapján kerülnek különböző kategóriába az emberek. A teszt egyik fő funkciója, hogy kiderüljön, mely gyerek alkalmas arra, hogy a Heim diákja legyen. A Heim az az oktatási intézmény, ahol az állam jövőbeni vezetőit, kutatóit és harcosait képzik. A teszt hatéves korban állapítja meg valakiről, hogy a Heimben a helye vagy sem. Aki bekerül, annak megszűnik az előző élete, nem emlékszik semmire sem abból, ami a családjához köti, így nincsenek olyan érzelmek, amelyek befolyásolhatnák az állammal kapcsolatos döntések során.

A regény, illetve a műfaj egyik sajátossága, hogy időről időre megmutatkozik a jelenlegi politikai, eszmei, vallási rendszer kritikája, vagyis az, hogy a mostani felállás hibái miként eredményezhetnek egy újabb háborút, és az ökoszisztéma teljes felborulását. Izgalmas megfigyelni, hogy amikor a két főszereplő a Heimen kívülre kerül, találkoznak többek között a korrupcióval, amit korábban csak a tananyagból ismerhettek.  Mindemellett számos új technikai vívmány jelenik meg, amely hozzásegíti a még fennmaradt népességet ahhoz, hogy életben tudjon maradni egy olyan világban, ahol  elviselhetetlen hőség uralkodik. Intelligens védőruházat, közlekedési eszközök, fegyverek, számítástechnikai kütyük - számtalan szerkezetet hozott létre a két szerző, amelyek műszaki leírásával annyira ismerkedhetünk meg, amennyire feltétlenül szükséges, és érdekes lehet az olvasó számára.

A történet két főszereplője Nanouk és Umia meglehetősen eltérő karakterek. Mindketten a Heimbe járnak, de Nanouk szereti megkérdőjelezni a Heim szabályait, olyannyira, hogy meg is szegi őket, igazi lázadó, aki tesz azért, hogy az elképzelései, álmai megvalósulhassanak, és folyamatosan bízik abban, hogy elérheti a vágyott boldogságot. Umia ezzel szemben a Heim elkötelezett híve, sőt az egyik legokosabb, legtehetségesebb diák, de valahogy nem tud azonosulni a Mamarut által ráosztott szereppel. Amikor a két szereplő egyéni története összeér, kirajzolódnak ezek az ellentétek, de a kalandjaik során profitálni tudnak a különbözőségekből. A szerzők korábbi ifjúsági regényéiben tűpontos képet kaphatunk a szereplőkben zajló érzelmi állapotokról, és ez az Emberek Országában sincs másként. Megjelenik a testvérhez, a szülőhöz, az első szerelemhez, a különböző vezetőkhöz fűződő viszony, mindez egy olyan világban, amelyben inkább a cselekedetek, a racionális döntések uralkodnak, mintsem az érzelmek. Azzal, hogy Nanouk és Umia eltávolodhat a Heimtől, fizikailag és lelkileg is nagy utat járnak be.

A kötet két nagy részből áll, és valamennyi fejezet elején egy szócikk található, amely egy inuit szó jelentését írja le. Az inuit a hivatalos nyelve Kallaallit Nunaatnak, a fejezetek előtti szócikkek mindig előrevetítik azt, hogy mely téma köré fog felépülni a történet folytatása. A két szerző összhangjára utal az is, hogy ezek a kifejezések egymásra épülnek, a kiemeléseknek köszönhetően jól visszakereshetők, ha az olvasó még kezdő az inuit nyelv elsajátításában. Nanouk és Umia fejezetei felváltva követik egymást, különböző betűtípussal, így mindkét szereplő perspektívájából láthatjuk az új rendszer felépítését úgy, hogy közben nem áll le a cselekmény. Sokszor szívbe markoló a történet, olvasás közben igazságtalannak érezhetjük a minden pillanatában megtervezett és csak látszólag kifogásolhatatlan rendszert. Szinte állandó a harci készenlét, örökös küzdelem folyik az élelemért, az ásványi kincsekért és a hatalomért, így a szereplők sokszor az életükért küzdenek. Megjelenik a történetben a halál, ugyanakkor az is, milyen tisztelet, kultusz övezi azokat a heimes diákokat, akik harc közben vesztették életüket. A Mészöly Ágnesre és Molnár T. Eszterre jellemző humor azonban a komoly témák ellenére is megjelenik, üdítően hat a fiatal, de elképesztően okos Yuka figurája, aki mindkét szerző tollából ugyanolyan eleven és szórakoztató karakter. Bár a történet vége lekerekített, reméljük, lesz folytatás!

Mészöly Ágnes - Molnár T. Eszter: Az Emberek Országa, Tilos az Á Könyvek, Pozsonyi Pagony, 2019