A profin szervezett estén a szerző egyenként üdvözli a közönség tagjait, mindenkinek örül, láthatóan jól érzi magát az író és vendéglátó szerepében. Görömbölyi Dávid második rövidpróza-kollekciója a thaiföldi diplomataéveket dolgozza fel, fikcióvá formálva az idegenség és az otthonosság, a kalandvágy és az új perspektívák tapasztalatait, egy budapesti házibuli képzelt jelenetével indítva útjára főhőst és elbeszéléseit.

A tetszetős kötet csaknem közvetlen folytatása a négy évvel korábbi Diplomata-útlevéllel a hátizsákban című debütáló anyagnak, amennyiben az útinapló, az útirajz, valamint a széppróza valós és fiktív komponenseket együvé gyúró technikái hívják életre az egyes írásokat, és adnak keretet, vázat, szerkezetet a távoli országok és kultúrák iránt elhivatott és rajongó diplomata munkájának.

A Prae Kiadó részéről Pál Dániel Levente, a könyv szerkesztője kérdezi a szerzőt, az egyes témákat és kérdéscsokrokat jól kiválasztott részletek felolvasása vezeti fel. Egzotikum, idegenség, kulturális affirmáció és assszimiláció, pozitív és negatív tapasztalatok – lényegében ezek köré a kézenfekvő motívumok köré szerveződik mind a könyv, mind a beszélgetés.

Görömbölyi Dávid kiválóan olvas fel, gyakorlatilag rádiószínházat csinál, simán el tudnám képzelni, hogy a gyűjtemény szövegei folytatásokban elhangozzanak a saját előadásában, mert az affekciók, a gesztusok, az intonáció elevenné és dinamikussá teszik az írott anyagot. Szó van, természetesen, Dél-kelet-Ázsia természeti szépségéről és kincseiről, hétköznapi gyötrelmekről – a forróságról és elviselésének trükkjeiről –, a helyiekkel való hétköznapi kommunikáció vicces esetlegességeiről, az esélytelenségről, hogy az egyes régiókban egymás mellett élő nagyszámú népcsoportot és kultúrát egységben és együtt lássuk.

A legnagyobb erénye Görömbölyi szemléletének, hogy tisztában van összetettségükkel, és meg sem kísérli homogenizálni sem az idegent, sem a sajátot, miközben arra törekszik, hogy a különbségekben is föllelhető közöset érzékeltesse, de ne csupán arra futtassa ki, hogy lám, mindannyian emberek vagyunk. Az idegen vagy más helyek és kultúrák asszimilatív átérzése nem számolja fel az eltéréseket, mit ahogyan a különbségek sem vonnak magukkal feldolgozhatatlan és megérthetetlen szituációkat.

A kötet címe – rájátszva az egykori reklámra és táncdalra – azt is sugallja, a keleti kiküldetés egyszerre buli, de a buddhizmushoz való értőbb közelítés ígéretét hordozza. Bárhogy is, a magyar útirajz-irodalom ezzel a rövidpróza-gyűjteménnyel gazdagodott, hiszen szerzőjét diplomataként saját bevallása szerint nem a diplomaták protokollvilága vonzotta, hanem az új helyek felfedezése. A két szerep találkozásának eredménye tehát a könyv, egy olyan pillanatban, amikor az utazó következő kiküldetésére – Perura és Dél-Amerikára – várva épp az otthonlét ugyancsak sajátos és áldásos állapotát élvezheti.

Görömbölyi Dávid Haverok, buli, Buddha című regénye hamarosan kapható a könyvesboltokban.