A nagyközönség számára alighanem ismeretlen a kötet alapját képező Pirkei Avot mibenléte, ezért egy rövid bevezetővel elhelyeznénk a könyvet a judaizmus és a zsidó vallási irodalom igen gazdag tengerében. Az Atyák Tanításai a Talmud több ezer oldalas szöveggyűjteményében alkot egy kis és különálló fejezetet, amely nagyban eltér a kötet egyéb részeitől tartalmában és mondanivalójában egyaránt. Amíg ugyanis a talmudi szövegek nagyjából két csoportra, halachikus, vagyis vallási törvényeket értelmező és azokon vitázó, valamint aggádikus, azaz a törvényekhez többé vagy kevésbé kapcsolódó történeteket, legendákat elmesélő szövegekre oszthatóak, addig az Atyák tanításai ezek egyikébe sem illeszkedik. A Pirkei Avot a talmudi szövegek közül egyedüliként nem foglalkozik vallásjoggal, inkább a vallási gyakorlatok mögött meghúzódó filozofikus elveket igyekszik megfogalmazni, és olyan alapvető kérdésekre keresi a választ, mint például hogy mi a jó és ideális élet és mik az ember kívánatos tulajdonságai. A kötetben elsősorban rövid, tömör bölcsességeket, erkölcsi tanításokat, nagy mondásokat, vagy, ha úgy tetszik, világmegfejtéseket olvashatunk a II-III. század környékén élt rabbiktól, amelyek üzenete a Talmud többi könyvével szemben jóval univerzálisabb és messze túlmutat a zsidó vallási élet kérdésein.

A Pirkei Avot könnyű befogadhatósága és örökké aktuális témái miatt mindig is nagy népszerűségnek örvendett a zsidó közösségek világában az ókortól kezdve, és számtalan különálló kiadást élt meg az évszázadok során. Elsősorban szombaton szokás tanulmányozni a Pészách és a zsidó újév közötti nyári időszakban, de bizonyos részei az általános liturgiába is bekerültek. Az Atyák tanításai a későbbi korok vallásbölcselete számára is alapul szolgált, és számos mondása visszaköszön a zsidó szakrális művészet szimbólumain és tárgykultúráján keresztül is. Néhány idézete pedig még az egyetemes popkultúrába is utat talált, a leghíresebb ezek közül talán az egyik legnagyobb talmudi bölcsnek, Hillelnek tulajdonított mondás, miszerint:

Ha én nem vagyok magamnak, ki lesz nekem? Ha magamnak vagyok, mi vagyok? Ha nem most, mikor?

Nem véletlen tehát, hogy az utóbbi időben a világra egyre jobban nyitó Mazsihisz rabbijai és közösségi vezetői pont ezt a könyvet vették elő újrafordításra és kommentálásra. Egyrészt az Atyák tanításai megközelítését tekintve illeszkedik a jelenkor olyan (egyébként sajnálatos) trendjeihez is, mint a már iparággá fejlődött életvezetési/életmód-irodalom vagy az egymondatos bölcsességekkel operáló szerzők és „influencerek” világa. Ez a kötet ezekkel a művekkel szemben tud hiteles, ősi és tiszta forrásként, tradíciókon alapuló és valódi tartalmakat megjelenítő könyvként megjelenni.

Másrészt, mint említettük, a Pirkei Avot a zsidó vallási irodalomra egyébként nem feltétlenül jellemző módon olyan univerzális üzeneteket közvetít, amelyek relevánsak lehetnek kortól és nem utolsósorban vallási hovatartozástól függetlenül is mindenki számára. Jó példa erre az egyik kedvenc idézetem, amely az emberi tulajdonságok valódi természetét igyekszik megfejteni a következő módon:

Ki a bölcs? Aki mindenkitől tanul. Ahogy a Tanakh (a „Zsidó Biblia”) mondja: Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságai az én elmélkedésem (Zsoltárok 119:99). Ki a hős? Aki legyőzi indulatát, ösztönét. Ahogy írva van: Jobb a hosszantűrő, mint a hős, és az indulatán uralkodó, mint a ki várost vesz be (Példabeszédek 16:32). Ki gazdag? Aki örül osztályrészének, amint a Tanakh tanúskodik: Kezeid szerzeményét midőn eszed, boldog vagy és jó dolgod van (Zsoltárok 128:2). Boldog vagy ezen a világon, és jó neked a túlvilágon.

Az univerzalitásra törekvés és a hagyomány újraértelmezése, modernizálása a szöveg kommentelésével – nem feltétlenül a szigorúan vett vallási értelmezések keretein belül maradva – tudatos módon követi a magyarországi neológ zsidóság hagyományait is. A 19. században a németországi reform mozgalmak hatására elindult és máig a magyar zsidóságot nagyrészt lefedő neológia ugyanis már a kezdetektől alapvető célkitűzésének tekintette a zsidóság közelítését a többségi társadalomhoz, többek között a vallási hagyományok univerzalista és a modernitás keretei közötti újraértelmezésével. A neológiát jelenleg képviselő és hasonló alapokon álló Mazsihisz-Magvető jelen kiadványa éppen ezért kettős irányú: egyrészt a hagyomány értelmezhetőségének sokféleségét és újraértelmezését kínálja a tanulni vágyó zsidó közösségnek, másrészt a zsidóság egyetemes tanításait és diverzitását, sokrétűségét is meg kívánja mutatni a nagyobb közönség számára.

A zsidó vallási textuális hagyomány egyik egyedi metódusa a szövegek egymásra épülése, amely során az alapszövegre reflektáló kommentárok és az azokat értelmező szuperkommentárok (és így tovább...) alkotnak egy egységes, egymással interakcióban álló szövegkorpuszt, amely évszázadokon, sőt évezredeken is átnyúlhat. Az Atyák tanításai kötet ezt a máig élő hagyományt alkalmazza a majd’ kétezer éves aforizmákhoz írt kommentárokkal, amelyek egyrészt segítik megérteni az olvasó számára azt a kontextust, amiben az Pirkei Avot íródott, valamint a modern ember számára is releváns üzenetek kiolvasásában is segítséget nyújtanak.

A kötet a rendkívül gazdag zsidó vallási irodalom megismertetésén túl még remélhetőleg sokakat, zsidókat és nem-zsidókat egyaránt, fog elmélkedésre, vitára, sőt, akár saját kommentárok gyártására is sarkallani, hiszen minden hagyomány az értelmezés által válik csak igazán élővé. De azért vigyázzunk, nehogy túlzásba vigyük az elméleti vitát, hiszen ahogy Rabban Gamliel fia, Simon mondta:

Egész életemben bölcsek között nevelkedtem, de nem találtam a testnek jobbat a hallgatásnál, nem a vizsgálódás a lényeges, hanem a tett, aki sokat beszél, vétket hoz.