A könyv tizennégy irodalmi művet dolgoz fel – tizennégy műértelmező esszét és tizennégy részletes, öt-hat tanórára kiterjedő tanítási segédanyagot tartalmaz –, melyek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy illeszkedjenek a kerettantervbe, könnyen beszerezhetők legyenek, és hogy témájuk érthető legyen a diákok számára. Ez utóbbi nagyobb körültekintést igényelt, mivel a kortárs szövegek túlnyomó többsége melankolikus, ami néha talán túl sötét egy életvidám tizenévesnek – hangzott el a beszélgetésen.

Ruff Orsolya kiemelte, hogy a könyvvel a tanárokat is motiválni szerették volna, hogy az órán együtt gondolkodjanak a gyerekekkel, együtt elemezzék a szövegeket. Tudva lévő, milyen nehéz helyzetben vannak a tanárok az iskolakönyvtárak állapota és a kerettanterv erőltetett menete miatt – a tanév vége és az érettségi Damoklész kardjaként lebeg a fejük felett –, de biztosan találnak néhány lazább órát, amikor foglalkozhatnak a kötettel. Természetesen egyáltalán nem cél, hogy végigvegyék az egészet, elég, ha beleolvasnak, ha együtt felfedezik, beszélgetnek a benne bemutatott könyvekről, vagy asszociációs alapon bármilyen más irodalmi alkotásokról. A Fausttól a Szívlapátig sem a diákkal, sem pedig a tanárral szemben nem támaszt semmilyen elvárást, sőt, az egyetlen szabály, hogy mindenki felfrissüljön általa, ismerje meg az irodalom lényegét – azt, amiért szeretünk olvasni, amiért szeretjük a könyveket.

Az összeállításban nagy teret kap az intertextualitás – mondta el Fenyő D. György. A szerzők próbáltak olyan kortárs szövegeket választani, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak egy, az iskolában tanult klasszikushoz. Ezáltal egyrészt a diákok kapnak egy kapcsolódási pontot, másrészt pedig a tanárnak a kerettantervi tananyaggal haladva talán eszébe jut megemlíteni az adott kortárs könyvet is. Mészáros Márton megjegyezte, hogy bár kortárs alkotásokról van szó, a posztmodern szerzők valahogy kimaradtak. Balajthy Ágnes és Fenyő D. György erre kiemelték, hogy míg a szerzőktől valóban nem válogattak be egy művet sem, a posztmodern témák, mint a szexualitás, az identitásprobléma, illetve a nyelvi játék, a nyelv fontossága igenis jelen van. A posztmodern szövegeket egyébként tudatosan kerülték, mivel túl nehéznek tartották. Értelmező, kritikus olvasóvá gyakorlattal lehet válni, így inkább olyan alkotásokat választottak, amelyek nyelvezetük, színvonaluk és érthetőségük által lépcsőfokot jelentenek a nehezebb darabokhoz. Ezért is került a kötetbe kevesebb líra, mint epika.

Vinczellér Katalin kifejtette, nehezebb verset olvasni, mint novellát vagy regényt, részben azért, mert a diákoknak sokkal nagyobb tapasztalatuk van történetolvasás terén, részben pedig azért, mert sokkal elvontabb gondolkodás szükségeltetik egy lírai mű elolvasásához. Szeretné, ha az általuk kiválasztott kortárs epikus szöveg elemzése segítené a diákokat az értő versolvasásban. Varga Betti viszont azt emelte ki, hogy bár egy fiatal valóban hamarabb fog a kezébe egy regényt, mint egy verseskötetet, igazából sokkal könnyebben találkozhat kortárs versekkel, mint kortárs regényekkel. Nem utolsósorban a kerettanterv is sokkal nagyobb arányban tartalmaz lírát, mint epikát – ezt ellensúlyozva szerettek volna több novellát, regényt és drámai szöveget bemutatni.

A kötet tehát motiváció, támogatás és kapaszkodó, illetve inspiráció ahhoz, hogy hasonló könyvek szülessenek a jövőben.

A főoldalon látható kép forrása: a Margó Fesztivál facebook oldala.