Verses betűk / Kerge ABC: Tóth Krisztina, Szabó T. Anna és Varró Dániel verseskönyvének zenés bemutatója a Könyvfesztiválon / PRAE.HU

Nyilván nem versenyezhet egyenlően a zene és a felolvás, ha nagyrészt hét év alattiaknak szervezünk programot. De a különböző meseműsorok rendszerint jó hangulata is alátámasztja, hogy a gyerekek szívesen hallgatnak bármit, és lelkesen vesznek részt minden feladatban. Persze csak akkor, ha elég hangosan mesélnek, verselnek nekik.

Szabó T. Anna és Varró Dániel felváltva olvasták fel verseiket a közönségnek, elsősorban a gyerekeknek. Azonban vagy nagyon meg voltak szeppenve, vagy nem készültek fel rendesen a programra. Hogy mikor ki szavaljon és mit, azt ugyanis csak a bemutató közben döntötték el, amitől kicsit vontatottá vált az egész. Szabó T. Anna ugyan próbálta bevonni a gyerekeket, de a messziről felmutatott kis kötet illusztrációi nem nagyon nyerték meg a kicsiket. A szerzők igyekeztek megtanítani a gyerekeknek, hogyan lehet elmutogatni az ábécé különböző betűit, ez pedig már inkább felkeltette a gyerekek érdeklődését. A versolvasás viszont egyből le is lohasztotta őket: sem Anna (bár rajta látszott, hogy igyekszik), sem Dani nem adta elő igazán a verseket, csak felolvasták, azt is halkan, alig érthetően. Ez egy szokásos, felnőtteknek szóló irodalmi esten még elmegy, de nyilván egy több tucatnyi zsongó gyerektől hemzsegő sarokban nem igazán szerencsés…

A programot Radványi Balázsék mentették meg. A Kerge ABC néhány darabján kívül Kovács András Ferenc és Tóth Krisztina más verseit énekelték (a legtöbbet a Londoni mackókból). A vidám zene és a humoros előadók tapsikoló és mosolygó közönsége végre kezdett élénkülni. Radványi két dal között kérdezgette a gyerekeket, és érdekes dolgokra is tanította őket, például, hogy a költészet arra jó, hogy amit nem láttunk még, azt elmesélje nekünk (mint ahogy azt a bemutatott versek is teszik), vagy hogy a család legbölcsebb tagja a nagymama, ezért is szokott ő válaszolni a kérdésekre a mesékben (ennél a pontnál a jelen lévő nagypapák is kezdtek felébredni, és lelkesen bólogattak).

A versmondó és a zenés blokkok egymást váltogatták. Ez hasznosnak is bizonyult, mivel a főleg még ovisokból álló hallgatóságot így újra vissza lehetett csalogatni a tulajdonképpen nekik készült műsorhoz. Amikor ugyanis Anna és Dani a ly és az x betű izgalmait magyarázták, meg hogy ezekhez úgy kellett kitalálni az állatokat, mert ilyen betűkkel nem kezdődnek állatnevek, akkor több babzsákfotelről kezdett elszállingózni, vagy félig csukott szemmel ejtőzött a kis közönség. Aztán Radványiék újra felpörgették az eseményeket, szaharai hangulatot varázsoltak, és énekelve tanították a Kerge ABC verseire a gyerekeket - közben mindenki izgatottan tapsolt, és ritmusra rugózott.

Nyilván nem versenyezhet egyenlően a zene és a felolvás, ha nagyrészt hét év alattiaknak szervezünk programot. De a különböző meseműsorok rendszerint jókedvű hangulata is alátámasztja azt, hogy a gyerekek szívesen hallgatnak bármit és lelkesen vesznek részt minden feladatban. Persze csak akkor, ha elég hangosan mesélnek, verselnek nekik, és ha elő is adják, nemcsak elmotyogják nekik ezeket a felnőttek…

gyerek

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról