Elsőként a Petőfi Irodalomi Múzeum dísztermében 15 órától P. Horváth Tamás A Zsolnay. Egy dinasztia eredete című regényéről beszélget Szederkényi Olga az alkotógárdával: a szerzővel, P. Horváth Tamással, a kötet szerkesztőjével, Péczely Dórával és L. Varga Péter irodalomtudóssal. 

Arról kezdenek el beszélgetni, hogy ki hogyan találkozott először a Zsolnay névvel. Személyes síkon indítani a beszélgetést ügyes dramaturgiának tartom: így az egyből oldottá válik. Gyerekkori emlékek, pécsi egyetemi évek kerülnek szóba, mindenki számára materiális síkot, tárgyi megtestesülést idéz a név az első emlékben. Péczely Dórának egy rokoni szivarszoba-atmoszféra jut eszébe a gyerekkorából:  „akkor még nem a füsttől óvtak minket, hanem attól a bizonyos kávéskészlettől”. Ez a mondat megtetszik, feljegyezem. Sok mindent összefoglal a Zsolnay-identitásról. Eztán indíttatásokról esik szó. P. Horváth Tamás szerint sok könyv van a Zsolnayról, de mindenki a porcelánról ír, magáról a dinasztiáról, és hogy hogyan alapozták meg a város gazdasági-kulturális fellendülését, nem esik szó szépirodalmi kontextusban. Foglalkoztatta még a Zsolnay névhez kötődő szabadkőművességgel kapcsolatos pletyka. P. Horváth Tamás a levéltárban megtalálta Zsolnay Miklós beavatási iratait, ami által a pletykából történelmi tény lett, s mint ilyet, szeretette volna közölni a pécsiekkel, szinte szó szerint bele is írta a Tündérváros című regényébe. Péczely Dóra szerint azonban nemcsak a pécsiek számára lehet érdekes a kötet, hanem mindenki számára, aki szereti azokat a regényeket, amelyek megmozgatják a történelmet, de kiemelik belőle az embert. A szöveg a 19. század közepi-végi Pécsről a szó minden értelmében ízes korképet fest: Szederkényi Olga a lokálpatrióta vonalra hívja fel a figyelmet, a korabeli pécsi ételek, borok részletes ismertetőivel. Ezek által a részletek által sokkal plasztikusabb képet fest a korról, mint a törtélemkönyvek száraz sorai.

A videót a két könyvbemutatóról György Alida készítette

Kis szünet után ugyanezen a helyszínen Cserháti Éva A sellő titka – A K.É.Z első esete című krimijét mutatja be. A beszélgetés az előzőhöz hasonló mind résztvevőit, mind struktúráját tekintve. Szederkényi Olga moderál, részt vesz a szerző, Péczely Dóra szerkesztő és Pető Andrea történész. Személyes kedvencekről esik szó, elhangoznak többek között Gilly Macmillan,  Agatha Christie és J. K. Rowling nevei. Cserháti Éva azt mondja, nem ő választotta a krimit, hanem a krimi választotta őt. Érdekli a mérnöki munka, a precizitás, ami mögötte van, az alapos kutatói munka. „Én egy elfuserált mérnök vagyok” – definiálja magát szellemesen a mérnökcsaládból származó író. Cserháti regényében jelentős a történelmi, társadalmilag érzékeny vonal.

Két idősíkon játszódik a kötet, a görög polgárháborúból Magyarországra érkezők korában, a negyvenes évek végéről, és 2015 Magyarországán. Szederkényi Olga azt emeli ki, hogy a kötet főnyomozója egy normális, átlagos nő, családanya. Frappáns visszacsatolás érkezik: ,,igen, mert úgy gondolom többnyire normális emberek vagyunk”. A regény egyben a Prae Kiadónál most hivatalosan is útjára indult Krimi ma sorozatának harmadik darabja, Molnár T. Eszter és Mészöly Ágnes kötetei után. Cserháti Éva a regényt Pető Andreának ajánlja, akihez érzelmi és szakmai kapocs fűzi. Egy kedves történetet el is mesél vele kapcsolatban. Miután Évát felvették a CEU doktori képzésére, úgy döntött, mégsem vág bele. Azt érezte, sosem lenne belőle író, ha megkezdi a képzést. Andrea volt az egyetlen, aki lelkesedett az ötletért, és aki úgy gondolta, hogy van annyira jó írónak lenni, mint a  CEU-n doktorizni – meséli elérzékenyülten. Felmerül a külföldi kiadás lehetősége, ami kapcsolódási pontok mentén akár érdekes lehet másutt is: például a görög szál miatt.

19 órakor Lesi Zoltán Magasugrás című kötetét mutatják be a pesti kortárs színtér bátor helyszínén, a FERi feminista galeriben. Ugyanezen a napon nyílt meg a szövegek ihlette Egy ugrás és a homár című kiállítás, ennek terében kap otthont a bemutató. Performatív módon nyújtottak betekintést a kötetbe: Lesi Zoltán versei, Csehy Zoltán asszociatív interpretációi a kötetről, illetve hanginstallációk idegen hangjai szólalnak meg.

Az 1930-as évek olimpiái mozgatták a szerzőt a könyv, majd később az összművészeti produkció esetén is. Az 1936-os német olimpiai csapatokban az átlagnál több nő szerepelt, ez a sikereik arányában is megmutatkozott. Néhány atlétáról később kiderült, hogy nem nők, hanem interszexuálisak voltak. Ezt a jelenséget Dora Rajten és Gretel Bergmann közös történetén szűrik át a szövegek. Dora Rajten csak azután szerepelhetett az 1936-os berlini olimpián, miután Greten Bergmannt zsidó származása miatt kizárták. Dorát később rendőrök fogják el. „A hosszú út előtt nem volt ideje borotválkozni. Most ideges, mert púdere sincs.” Levetkőztetik, megalázzák. A náci rendőrség férfinak nyilvánítja, és megfosztja olimpiai érmeitől. A FERi szűk tere akár metaforikus is lehet: kis mozgástér mint a szabadság korlátozása. A térben elhelyezkedő multimediális-képzőművészeti alkotások speciális atmoszférája, amelyek a szerző, Lesi Zoltán és Ricardo Portilho grafikus-dizájner közös munkái, jól visszaadják a versek alaphangulatát. Oda-vissza hatnak egymásra, egymást erősítik: a versek is erősen vizuális töltetűek. A kiállított asszamblázsok rendőrségi riportokból, álhírekből, interszexuális sportolók képeiből tevődnek össze. Az egyik munkán a központi motívum a homár. Először nem értem, de még ezzel együtt is zaklatottá tesz az erős kép. Az első asszociáció a dehonesztáló szleng, aztán többletjelentést nyer egy vers kapcsán. ,,A külső jegyek alapján a hímnek tűnő egyedekről a szövettani vizsgálatok után kiderült, hogy női ivarmirigyekkel is rendelkeznek. A vízi élőlények között gyakoribb az interszexualitás, mint az embereknél.”

Megrendítő az a metódus, amivel a versek a nyerseséggel élnek: emberek, akik egy-egy mondattal determinálják az emberi lényt, emberek, akik eldöntik, ki férfi, ki nő. ,,Mit kezdjen a nyelv az interszexualitással? Várja meg, amíg a környezet megnevezi a konkrétumot? A környezet mindent meg tud nevezni. (…) Kinőhetetlen betegsége és naivitása ez a nyelvnek" – hangzik el Csehy Zoltán  szövegében.

Mindenképpen erős koncepció. Már hazaúton a kezembe veszem a dedikált kötetemet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotó: Bach Máté