James 1947-ben született Michiganben, és 1966 óta lép fel Iggy Pop néven. Az „Iggy” Iguanas nevű középiskolás zenekarára utal, „Pop” pedig nem más, mint Jim Popp, Ann Arbor legleszakadtabb narkósa.

Iggyt gyermekkorában asztmarohamok kínozzák: fuldoklás, halálfélelem. Gyógyszere, a Quadronol túladagolva káprázatos látomásokat okoz. Iggy nem családi házban, hanem egy lakókocsiban nő fel – családja 8–12 éves kora között rendszerint úton van. Vidéki lakókocsi-telepekről buszozik be a városi iskolába. A többi srác hazajár ebédelni, ő déltájban egyedül marad. Először fáj, aztán makacs programmá válik, hogy különbözzön.

Kamaszkorában egyetlen szálon fut a története: a zene bűvöletében. Iggy nem válogat: blues, rock ’n’ roll, jazz. Hősei Lou Reed, Keith Richards, Mick Jagger, Jim Morrison, Elvis Presley, Gene Vincent. Zongorázni, dobolni, gitározni tanul. Kezdetben blues-bandákban énekel, de gyorsan rádöbben, hogy ez az ötvenéves négereknek sokkal jobban megy. Olyan banda kell, amelyre a gyerekek táncolni tudnak, de közben a világ képébe vágja, hogy rohad. „Aznap, amikor befejeztem a középiskolát, platinára festettem a hajam és elkezdtem szakadtan élni. Nem mosakodtam, nem hajtogattam össze a ruhámat, vaddisznó akartam lenni, bajba kerülni…”

1967-ben Ann Arbor-i szipus barátaival, Ron és Scott Ashetonnal alapítja meg hírhedt zenekarát, a Psychedelic Stoogest: ők a dilisek, a balfaszok, az idióták. Felkapott dalokat játszanak, Iggy igyekszik úgy csinálni a színpadon, mint Jim Morrison. Letolja a gatyáját, közben vad táncot jár. A Stooges első rangos fellépésén a Blood, Sweat and Tears vendégeként játszhat két dalt, ezek már személyesek, rezignáltak, frivolak. A Stooges önálló, karakteres banda. Exhibicionista és trágár. Trikolor és stigma: Sex and Drugs and Rock ’n’ Roll.

A Stooges korai zenei próbálkozásai azonban sokkal inkább avantgárd kísérletek, mint punkrock zenélés – ilyen volt az is, amikor Iggy háztartási gépeket alkalmazott hangszerként: porszívót vagy turmixgépet, a feedback igencsak erős zenei falába beépítve, ami Iggy saját leírása szerint olyan hangzást adott, „mintha egy repülőgép szállt volna le a szobába”. Házi gyártású hangszereken is játszottak, ezek hangja jellegzetes kivillanásokat adott az átfogó alaphangzásból. A Jim-a-phone (Jim-a-telefon) című számukban például az igen energikus feedbacket tölcséren át megszólaltatott, a legjobb hatás kedvéért hol mélyített, hol magasított hangok adták. Volt egy nagyon olcsó hawaii gitárjuk is, amit Iggy és a gitárosa, Ron felváltva együtt pengettek, a szitár zengéséhez hasonló hangzást idézve elő, mialatt a dobos, Scott egy olajoshordókból összerakott szerkót püfölt fémmegmunkáló kalapáccsal.

Ebben az időben Iggy a New York-i Chelsea Hotelban, Andy Warholék másik törzshelyén tanyázik. Egymásba szeretnek Nicóval, tíz napig élnek együtt. A művésztársaság inspirációja: totális színpadi előadóvá válni, felhasználva a „big H-t”, a heroint. A heroin hatására Iggy egyre öndestruktívabb lesz, a mikrofonba harap, feltépi vele a száját, detroiti koncertjén üvegcserepekkel hasítja fel a mellét. Ő az első rocksztár, aki náci egyenruhában lép fel, bár zsidó.

Szerződés az Elektrával, John Cale a menedzser. 1969-ben megjelenik az első (The Stooges), ’70-ben a második (Fun House) nagylemez. Azt mondhatni, siker. De Dave Alexander basszusgitáros belehal a kábítószerbe, és ez a sors vár utódjára, Zeke Zettnerre is. ’71-re Iggy is annyira legyengül, hogy nincs ereje fellépni, szülei ápolására szorul.

1972-ben New York-ban találkozik Bowie-val. Iggy munka nélkül van, és „Ziggy” segíteni szeretne rajta. Londonba hívja, a harmadik album elkészítésére. Kijön a Raw Power album, amit a kritika a pre-punk kiemelkedő anyagának tart, együtt emlegetik Lou Reed Transformerével és Bowie Ziggy Stardustjával. – „Amikor egyedül vagy / és rángatózni kell / én is ezt érzem / de megvan, amit elvesz / a nyers erő biztos téged is megszáll / a nyers erő megnyugtat és elpusztít / a nyers erő halandó lélek / a nyers erő fia a rock ’n’ roll / érzed?” – Rövid, durva számok, összesen alig 33 perc. Ezt most meghallgatjuk.

1974-ben Los Angeles utcáin téblábol. Ray Manzarek feldobja: alakítsák újra a Doorst. Haha. Iggy mint Morrison szelleme. Aztán mégsem jön össze. Iggy egy bár bejáratánál összeesik, három év után újabb K. O. – megint a heroin. Kórházi kezelés, bizonytalan kimenetelű, lassú felépülés. De a Stooges: végképp menthetetlen. Depresszió, kétségek. Már egészen bizonyos: Iggy nemcsak főpapja, de véráldozata is zenéjének. Megpróbál „rendesen” dolgozni: előbb egy McDonald’s étterembe szegődik, majd egy gyárban, futószalag mellett vállal munkát. „Nem vagyok művész. Leginkább azokat az embereket szeretem, akik teljesen lesújtóak, mint leprás arcán a rohadás.” – nyilatkozza. Ez már szinte balkáni történet, jöhet a Kusturica-filmbe, Bregović zenéjére énekelt, vidám dal: egy „ledöglött kocsiban” nem fenyeget a száguldás.

Megint Bowie menti meg. Az Iggy-sztori két legsikeresebb albumát készítik el, bölcs szelídséggel és Bowie modorával: az Idiot és a Lust for Life feledhetetlen. Iggy Nyugat-Berlinben él, hosszú évek után saját lakásban. Tűzhelye van és klasszikus német mosogatóasztala. Zongoráján Bowie festette arcképe áll. A neve olvasható a párizsi vécékben éppúgy, mint a New York Timesban. „Nem szeretem a hazámat, de a Földet nagyon. Utazó vagyok.” – mondta 1977-ben. És, a többi már érdektelen. Csak az élet után való vágyódás, mindörökkön örökké, meg azután.

KATTINTS A KOPONYÁRA, HA ZENÉT AKARSZ...
IGGY POP A BUDAPEST PARKBAN: 2019. JÚLIUS 24.