Havasréti József elmondta, hogy a most másodjára kiadott Szerb Antal monográfiáján több helyen javított. Figyelembe vette a 2013-ban kiadott könyv kritikai visszhangját, és az azóta megjelent újabb szakirodalmak, kutatások eredményeit is. A néhol fölöslegesnek ítélt, túlmagyarázott részeket kihagyta, illetve a Hétköznapok és csodák című fejezetet kissé átírta, ami által kritikai szempontból tartalmasabb szöveget kapunk. Az előző kiadáshoz képest a könyv fényképekkel, illusztrációkkal, és különböző dokumentumokkal lett színesebb, amelyet a PIM bocsátott rendelkezésére.

Az idén újra kiadott Szerb Antal Magyar irodalomtörténet című könyvét Pálfy Eszter javította és látta el jegyzetekkel. A könyv először 1934-ben jelent meg. A következő, 1935-ös kiadáson az író maga több javítást végzett. 1958-tól a Magvető kiadó modernizálva és cenzúrázva a 80-as évek végéig többször kiadta a művet, amin marxista felfogás szerint a szerkesztők több változtatást is alkalmaztak. Az utolsó fejezet aktuálpolitikával, illetve a külhoni magyarság irodalmával foglalkozó részét teljesen levágták, illetve több olyan, félmondatnyi részt is kihagytak a könyvből, amely kissé kritikusabban foglalt állást a kor nézeteivel szemben. Havasréti József hozzátette, hogy 1945, de még inkább 1948 után a 2. világháborút túlélt, és később magas pozícióba került értelmiségiek igyekeztek Szerb Antal életművét életben tartani, illetve elszámolni az emlékével valamilyen módon. A sztálinista rendszerben az életmű tarthatatlannak bizonyult, az 1948 után propagált esztétikai, filozófiai és világnézeti normákkal szemben állt, ezért művei csak cenzúrázva jelenhettek meg.

Pálfy Eszter az 1935-ben megjelent könyv alapján végezte a szöveggondozást (ez volt a Szerb által javított utolsó változat), így az idén megjelent könyv a legteljesebb Szerb Antal féle magyar irodalomtörténet mind közül. Pálfy Eszter ugyan megjegyezte, hogy a rendszerváltás utáni kiadás utószavában azt olvashatjuk, hogy teljes mértékben az 1935-ös kiadást rehabilitálták, de a munkafolyamat során rá kellett jönnie, hogy bár az akkori szerkesztők által szerkesztett könyvbe az utolsó fejezet újra bekerült, a félmondatnyi kihagyások, és egyéb hibák tovább öröklődtek. Ezenkívül voltak még sajtóhibák, amelyeket a második kiadás segítségével helyre tudott állítani.

Pálfy Eszter beavatta a közönséget a mű keletkezési hátterébe. Elmondta, hogy a Magyar irodalomtörténet eredetileg egy pályázatra írt mű. 1930-ban az erdélyi Helikon köré csoportosult írók írtak ki egy pályázatot a magyar irodalomtörténet elkészítésére, aminek tartalmaznia kellett a külföldi magyar irodalmat, és ami nem csak esztétikai, de szociológiai szempontokat is figyelembe vett. Szerb Antal is benyújtotta a művének vázlatát, koncepcióját, ami alapján elbírálták a többi beérkezett pályaművel együtt. A benyújtott pályázatok bírálói közt volt Babits Mihály is, aki végül Szerb Antalt kérte fel a mű megírására. Szerb könyvének már az előszavában kiderül az ő koncepciója arról, hogy hogyan kellene megírni egy irodalomtörténetet.  Stílusát a kortárs kritikák kárhoztatták. A frivolitás, a néhol gúnyos, ironikus hangnem nem tetszett a konzervatív kritikusoknak, és felrótták az író számára, hogy a nemzet nagyjairól efféle stílusban beszéljen. Havasréti József hozzátette, hogy a műben erősen érezhetőek a társadalmi vonatkozások. A Magyar irodalomtörténet írásakor Szerb Antal már kezd eltávolodni a magyar szellemtörténettől, nem volt doktriner szellemtörténész, és ez a változás az írásának hangnemében egy új korszak kezdetét jelzi. Rá kellett jönnie, hogy számára a sors akadémiai karriert nem tartogat. Könyvében tökéletesen érezhető, hogy melyik témák, korok álltak közelebb személyéhez. Nem minden fejezetet írt meg egyforma affinitással, lelkesedéssel, sőt szakmaisággal.

Havasréti József méltatta Pálfy Eszter munkáját. Elmondása szerint nagyon releváns munkát végzett. Ez az új kiadás még az 1935-ben megjelent könyvnél is sokkal kiválóbb. Pálfy nem csak korrigálta a kiadók által elkövetett cenzurális kihagyásokat és különböző hibákat, de a Szerb féle hibákat is kijavította, az idézeteket lefordította, és az író által pontatlanul, tévesen idézett gondolatokat is átdolgozta.

A beszélgetés végeztével megtudhattuk, hogy Pálfy Eszter már belefogott Szerb Antal A világirodalom története című művének feldolgozásába, amely ugyancsak a Magvető kiadó gondozásában fog megjelenni.

Fotó: Bach Máté