Az Abszolút-könyvek a 9-12 éves korosztályt tartja célközönségének, bár a három szerző könyvei között van olyan, ami inkább a 13+-os korosztálynak szól. Vinczellér Katalin az elején fel is tette a kérdést, ami az egész beszélgetésnek címet adott. „Fennáll a veszélye annak, hogy elveszítjük a kiskamasz olvasókat?”

A második, harmadik, negyedik osztályos gyerekek még élvezik az olvasást, a felső tagozatban azonban megcsappan az érdeklődés, főleg a fiúk részéről. Talán azért, mert kötelező olvasmánynak hívják az iskolában valóban kötelezőnek tartott könyveket, ezért a kiskamaszok nyomás alatt érzik magukat. Az, hogy az olvasmányokat muszáj elolvasni, mert dolgozatot írnak belőle, vagy olvasónaplót kell készíteni belőle, elveszi a kedvüket az olvasástól. Bojti Anna ki is emelte, hogy szokott könyvtárosokkal beszélgetni, akik szerint a 12-13-14 éves kor a „veszélyzóna”. De vajon ha itt elveszítjük őket mint olvasókat, örökre elveszítjük-e?

Talán nem az olvasással van bajuk a gyerekeknek, hanem magával a „kötelező” szóval. Ha inkább „ajánlott olvasmányok” kifejezést használnának a „kötelező olvasmányok” helyett, akkor a fiatalokat jobban rá lehetne venni az olvasásra…Kihívás a különböző korosztályoknak könyvet írni – legalábbis ezt tapasztalják az írónők. Más köti le a kiskamaszokat, és az egészen kicsi gyerekeket. Kertész Erzsi arról mesélt, hogy regényeihez az inspirációt a gyerekei iskolai életéből veszi. És valóban: egy iskola élete te van olyan vicces történésekkel, ami megragadhatja egy író fantáziáját. Az iskolai konfliktusok, osztálykirándulások, vagy csak úgy, a hétköznapi élet mozzanatai mind-mind történetté alakíthatók.

Érdekes volt Kertész Erzsi megjegyzése: szokta figyelni a kislányok beszélgetéseit, és olyan témák vetődnek fel náluk, melyekről ő a saját gyerekkorában sokkal később beszélt. Véleménye szerint erre oda kell figyelni, mert a mai felgyorsult világban más tempóban haladnak a fiatalok, mint korábban. A bántalmazás, a kiközösítés hamarabb megjelenik, mint a korábbi generációknál.

De vajon melyik korosztály az, amelyiknek könnyebb írni? Egyöntetű vélemény alakult ki arról, hogy a 7-9 éveseknek könnyebb írni, mint a kisebbeknek, hiszen a személyiségük már elkezd kiforrni. Tudják miről olvasnak szívesen, hogy mi érdekli őket. A felső tagozatban például a történelmi regények kötelező olvasmányok (pl.: Egri csillagok), egy mai 10 éves fiúban a generációs különbségek ellenére a hősiességvágya ugyanúgy megvan, mint a sok évvel, vagy évtizedekkel ezelőtti kiskamaszokban. Tehát van, ami nem változik. Kertész Erzsi könyve, A sárkány nyomában egy 16.században játszódó történelmi regény, tulajdonképpen pont annak a korosztálynak szól, amelyiknek az iskolában ezek a fajta regények a kötelezők. Ha egy mesés környezetbe emeljük be a történetet, akkor talán az iskolában feladott regényekhez is nyitottabb szívvel állnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A beszélgetés során elhangzott az inspirálódás kérdése is.A földrajzi hely mindhárom írónál nagyon fontos szerepet játszik. Wéber Anikó frissen megjelent Cseresznyeliget titka című könyve saját lakóhelyén játszódik, amit nagyon szeret. A történetben szereplő főhős, Kitti, bár kiskamasz lány, az első karakter, akit saját magáról mintázott. Bojti Anna Éjszaka az állatkertben című regénye különösen érdekes olvasmány nemcsak tartalmában, de felépítésében is. Könyve egy paragrafusos regény, vagyis lehetőségek közül választhat az olvasó, és annak megfelelően kalandozhat a történetben. Az állatkertet sokszor látogatta lányaival, mert a közelében laktak, ezért maga is sokat gondolkodott arról, mi történhet ott éjszaka, zárás után. Mivel a valóságban ezt nem tudhatjuk meg, Bojti Anna megírta egy történet keretein belül. Maga a stílus, hogy a könyv tulajdonképpen nem csak olvasmány, hanem játék is, a rendszerváltás időszakában lett népszerű, és Anna is akkor ismerkedett meg vele. Könyve olyan izgalmakat rejt, hogy nem csak a gyermekek, de a felnőttek is élvezik az állatkerti kalandokat.

A kérdés, hogy Hogyan tartsuk meg a kiskamasz olvasókat, mindig is kérdés marad, de véleményem szerint a fiatal olvasóközönség közt igenis vannak, és mindig is lesznek olyanok, akik megcáfolják ezt a rossz sztereotípiát, hogy a fiatalok nem olvasnak. Ha esetleg nem is olvasnak annyit, mint nagyszüleink idejében, hiszen a technológia, az újmédia betölti mindennapjaikat, pánikra semmi ok, a könyvek szeretetére akár később, felnőttkorukban is rákaphatnak.

Fotó: Oláh Gergely Máté