Az eseményt Iñaki Abad Leguina, a Cervantes Intézet igazgatója konferálja fel. ,,Az irodalom szerelmesei olyanok, mint a törpék. Messziről felismerik egymást.” – idézi fel azt a prágai könyvvásárt, ahol először találkozott Patak Mártával. Mártának azóta saját egyszemélyes kiadója van, a Patak Könyvek, ahol magyarra fordított spanyol szépirodalom kerül kiadásra. A Tristana immár a tizenkettedik lefordított mű a repertoárban.

A regényben az árván maradt Tristana a lázadó nő archetípusaként jelenik meg. A lány megismeri a szerelmet, de független, szabad életre vágyik, amiben a házasság intézménye már nem fér bele.

Izsó Zita in medias res módon a Benito-regény irodalomtörténetben való elhelyezését kísérli meg: mint mondja, a szerzőt a legnagyobb spanyol íróként emlegetik Cervantes óta, és erről a merész kijelentésről kér ítéletet a fordítótól. „Mindjárt úgy érzem magam, mint egy vizsgán” – hangzik a jókedvű válasz. Óvakodik a hangzatos kijelentésektől, de úgy gondolja, életművet tekintve joggal hangoztatható kijelentés ez, mind mennyiséget, mind minőséget illetően. Társadalmi, történelmi, spirituális regények gyűjteményeként definiálja a terjedelmes életművet, a bemutatandó regényt pedig az utóbbi kategóriában helyezi el.

A világirodalomban való elhelyezés kapcsán felmerül Dickens, Tolsztoj, Flaubert és Balzac neve is. Balzac drámaiságával, Zola szociális érzékenységével, Cervantes szatirikus humorával hozza párhuzamba a szöveget a kritika, Izsó Zita kiegészíti saját meglátásával: szerinte Ibsen Nórájára is erősen rezonál a mű.

A választás miértjére Patak az aktualitást emeli ki kulcsszóként. 2017-ben egy madridi társulat színpadra vitte a Tristanat, az ibseni párhuzamot dramaturgiai alapfonalként tételezi a darab is. A nők társadalmi helyzete, megítélése szempontjából aktualitását vitathatatlannak tartja a fordító. Megemlíti, a regény címe ismerősen csenghet a magyar közönség számára Buñuel azonos című filmjének nyomán, szerinte ugyanis fontos, hogy tudjuk hová helyezni, legyen egyfajta referenciája. Végül egy prózai okot említ: „azt adom ki, amit le tudok fordítani. ”

Világirodalomról lefordított művek kapcsán van értelme beszélni. Ezt az állítást Patak maga is egy könyvbemutatón hallotta Bényei Tamástól, azóta cipeli magával: most tovább adja nekünk is. Mire ez a gondolat elhangzik, már sokadik világirodalmi párhuzamot ismertük meg – arra gondolok, igaza lehet, és milyen jó, hogy a műfordítás segítségével közös alap lehetnek számunkra ezek a szövegek.

Szó esik mindenféle spanyolságokról, fordítói ízekről. Hogy a szegény nők, az árva Tristana és a szolgálólány Saturna még arra sem voltak méltóak, hogy autentikus női nevet kapjanak: ezek a nevek ugyanis nem léteznek a spanyol kultúrában, csak férfi változatban. Galdós játszik, így játszhat a fordító is. A bíbelődés kulisszái mögé láthatunk, hogy hogyan lesz például Miquis doktorból Mitugrász doktor. „Ennyi szabadságot megengedek magamnak” – magyarázza a fordító.

Kiderült, a beékelt világirodalmi idézetekkel is van mit bíbelődni. Galdós számos frázist adoptál Dante Pokoljából, illetve Leopardi olasz költőt is több ponton evokálja. Dante kapcsán Pataki Nádasdy Ádámmal is konzultált, végül a Babits-féle fordításból emelt át, mondván, az archaikusabb fordítás jobban illeszkedett a szöveghez. Leopardi mondatait illetően azonban már nem a bőség zavara fogadta, ellenkezőleg: nem talált magyar fordítást az idézetekhez. „Még szerencse, hogy tudok olaszul, lefordítottam hát önkényesen.” Bárcsak én is ilyen mondatokat vethetnék oda félvállról...

Ismét artikulálódik a regény aktualitása. Kérdések és feltételezések. Ma mitől lehet érdekes a könyv? Vajon máshogy alakult volna a fogadtatása, ha közvetlen megjelenése után fordítják le magyarra? Patak Márta szerint nem veszítettek aktualitásukból a regény központi témái, szerinte elég csak bekapcsolni a rádiót, hogy találkozzunk a fájó jelenidejűségükkel; családra, nőre, anyára helyezett társadalmi nyomásokkal. „Hát hogyne lenne aktuális már?” Ugyanakkor azt is tisztázza: nem a feminizmus élharcosa Tristana – nem is akar az lenni –, egyszerűen élni akar nőként a szabadságával. Belső lelki szabadságának megtalálásával Galdós életfilozófiát közöl: csak egyéni életünkben, a kiskertünkben találjuk meg a boldogságunkat. Mosolygok: candide-i filozófia, világirodalom, hát megint.

A kötetbemutató után – a Cervantes Intézet igazgatójának megnyitóbeli szavaival élve – megtörtént a könyvkeresztelés. Jóleső, könnyed spanyolos ünneplés: az udvaron bor és tortilla de patatas várja a közönséget. Ugyanitt egy kiállítás az elmúlt évtizedek spanyolról magyarra fordított köteteinek repertoárjából, gondos fülszövegekkel ellátva, köztük a büszke Tristana, az új tag. Vajon mi lesz a következő?