A múzeum tárlata főleg a Walter Gropius vezette iskola napjainkra gyakorolt hatásaival foglalkozik, kortárs alkotók Bauhaus hívószóra készült alkotásain keresztül, de a Wunderkammerek mintájára bemutat korabeli relikviákat, dokumentumokat is, mint például Weiner Tibor építész diplomáját, valamint privát fényképeket és leveleket melyek a Bauhaus ikonikus alakjaihoz köthetőek.

A kiállítás először az előtanulmányok témakörét járja körül, ebben a teremben az követhető nyomon, hogyan ismerkednek és kísérleteznek az alkotók az anyag- és formalehetőségekkel. A tárlat legfurcsább műtárgyleírása is itt található, mely szerint Nagy Imre Paranthés című 2018-as szobrának egyik alkotóeleme a sündisznótüske, ám ez a legtüzetesebb vizsgálódás után sem nyer értelmet a látogató szemében, aki gyanakodhat elírásra, ám mivel az angol fordításban is  szerepel, lehet, hogy a múzeum vagy az alkotó akarja a megtréfálni a múzeumi közeget.

A következő termek fókusza a fény, a szín és a forma tanulmányozására irányul spirituális, elméleti vagy gyakorlati szempontból, ezek után pedig különféle, az előzőekben vizsgáltakat ötvöző tematikus egységek következnek. A legizgalmasabb termek egyike Molnár Farkas 1922-ben tervezett, majd 1923-ban az évi Bauhaus-kiállításon bemutatott első épületét, a Vörös kockaházat járja körül különböző aspektusokból: animációk, 3D nyomtatott és megépített makettek, látványtervek és textilkendőn ábrázolt grafikák segítségével. Az épület felfogható a Bauhaus esszenciájának, hiszen formája redukált (10x10x10-es kocka), a kockát, mint tökéletes testet használja fel, a vörös szín pedig szimbolikus jelleggel bír, utal az orosz konstruktivizmus és szupremativizmus Bauhausra gyakorolt hatására. A ház színével megegyező vörösre festett terembe belépve egy animáció hívja fel magára a figyelmet, amely a Kádár-korszak mára klasszikusnak mondható sátortetős kockaházával foglalkozik, és azt az elképzelést figurázza ki, miszerint a sátor tető a honfoglaló magyarok sátrához kapcsolódik, mindezt úgy, hogy egy 1911-es Attila sátra elnevezésű Torinói Világkiállításon bemutatott épülettervről átteszi a tetőt Molnár Farkas házára. Továbbá megtekinthető még Katharina Roters Magyar kockák című fotósorozatának egyik fotója, mely egy Balatonfőkajári kockaházat ábrázol, így is jelezve a stílus hatását mindennapi környezetünkre.

Ezt követően a Bauhaus színházi részlege kerül bemutatásra, jelmeztervekkel és fotókkal a már elkészült jelmezekről, a falra kihelyezett rövid történeti áttekintésből kiderül, hogy 1921 és 1929 között létezett csak színházi részleg az intézményen belül, ez a jelmezeket elnézve nem olyan meglepő, hiszen azok szemmel láthatóan nem sok mozgásteret hagynak a színészeknek s néha még a mimika is nehézkes lehetett bennük. A terem közepén egy makett látható Weininger Andor Gömbszínházának ideálterve alapján, mely egy 50 méter átmerőjű, 5000 néző befogadására alkalmas gömb alakú színházat mutat be.

A Bauhaus nagy esztétikai reformot hajtott végre a hétköznapok világán is ezt már a tárlat  legelején jelzik a kiállított kilincsek és olvasólámpa, de legdirektebben talán Fekete Dénes videóinstallációja szemlélteti, s a vetítés székei, ugyanis mindkettőben a szék evolúciója követhető nyomon a Thonet széktől a Breuer Marcell tervezte csővázas változatig, a látogatók pedig  a vetítés ideje alatt mindegyik variációt ki is próbálhatják. Majd bemutatásra kerülnek kortárs alkotók víziói is a székkel kapcsolatban, itt kap helyet egy betonhintaszék, amely Gyursits Konrád alkotása, s leegyszerűsített formáiból és vonalvezetéséből látszik, mekkora hatást gyakorolt rá a Bauhaus.

A kiállítás utolsó bemutatott alkotása Lakner Antal munkája, mely szintén a reformiskolából eredeztethető, leegyszerűsített formákban megjelenő okostelefonokat, tableteket veszi górcső alá, s szemléletesen hívja fel a látogatók figyelmét az olykor teljesen haszontalan módon különböző online felületeken töltött időre.

A tárlat zárasaképp a múzeum játékra invitálja a gyerekeket és az erre fogékony látogatókat,  a játékszoba falának dekorációja és berendezése tökéletesen illeszkedik az addig körüljárt témához, a Budapesti Metropolitan egyetem hallgatói által tervezett kártyajáték pedig elmélyítheti az arra fogékonyak építészeti tudását a Bauhaus témakörében.

A Ludwig Múzeum kiállítása nagyon szemléletesen mutatja be a Bauhaust mint reformiskolát és műhelyt, valamint korunkra gyakorolt hatását. A kiállítás a néhol helytelen vagy nehezen követhető műtárgyjelölések ellenére nagyon szórakoztató és tanulságos lehet, akár családoknak is.

Bauhaus100. Program a mának/ Kortárs nézőpontok

kurátorok: Ritoók Pál és Sebestyén Ágnes Anna

kiállító művészek: Bárdy Margit, Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói, Bullás József, Cseke Szilárd, Csiky Tibor, Csörgő Attila, Dobokay Máté, Eperjesi Ágnes, Fekete Dénes, Ficzek Ferenc, Fodor János, Fogarasi Demeter, Forgó Árpád, Gál András, Gergely István, Gruppó Tökmag, Gyöngyösi Mária, Gyursits Konrád, Halász Károly, Hegyi Csaba, Jovanovics Tamás, Káldi Kata, Károlyi Zsigmond, Kaszás Tamás, Király Eszter, Kis Varsó, Kismányoki Károly, Kokesch Ádám, Lakner Antal, Lakos Dániel, Losonczy István, Nagy Imre, Nagy Zsófia, Nemcsics Antal, Freya Björg Olafson, Palotai Gábor, Puklus Péter, ROTERS@SZOLNOKI, Sápi Márton, Sikuta Gusztáv, Sógor Ákos, Somody Péter, Szegedy-Maszák Zoltán, Szirmay Zsanett, Szombati Bálint, Temesi Apol, Újpesti Bródy Imre Gimnázium média szakos tanulói, Reinhard Wanzke

A kiállítás megtekinthető: a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban ( 1095,Budapest, Komor Marcell u. 1) 2019. 08. 25-ig

Képek:  Ludwig Múzeum