Harmony Korine olyan rendkívül radikális tartalmú alkotásokkal került fel a filmművészet térképére rendezőként és forgatókönyvíróként, mint a Kölykök (Larry Clark emlékezetes karrierindító mozijának a forgatókönyvírója volt Korine), a Tétova lelkek (az eredeti cím, Gummo, ismerősebben csenghet, ez pedig Korine rendezői debütálása volt) vagy a 2012-ben jelentős nemzetközi figyelmet kapó Spring Breakers – Csajok szabadon. A korábbi munkáiból ismert bizarr és abszurd szituációk visszaköszönnek új alkotásában is, de ezúttal valahogy sokkal kevesebb kreatív energia és humor maradt a forgatókönyv megírására, a stílusbeli finomságok kidolgozására és a karakterek felépítésére. Mindaz, amiért a Csajok szabadon kiemelkedő, innovatív és szellemes film, jelen opuszból alapvetően hiányzik. Korine ezúttal semmiféle társadalomkritikát nem gyakorol, cselekménye és viccei kiszámíthatók, illetve hiányoznak az apró képszervezési és narratív ötletek. Legidegesítőbb vonása azonban az, amilyen szájbarágós módon próbálja patetikus üzenetét átadni a közönségnek. Korábbi filmjeiben bizonyos társadalmi jelenségeket, attitűdöket kritizált, ezúttal viszont saját művészetét élteti.

Az igaz, hogy Hollywoodban szeretik, ha a szkript lényege egy mondatban összefoglalható, a Túltolva teljes cselekményét viszont még erőfeszítések árán sem lehetne két-három mondatnál hosszabban elmesélni: Moondog, az ünnepelt költő csak akkor kaphatja meg elhalálozott felesége hatalmas örökségét, ha befejezi régóta érlelt verseskötetét. A kötet kiadása felé vezető úton az ihletettséget biztosító pszichedelikus hatású és alkoholos tartalmú betevők megszerzése jelenti a fő akadályt. A film maga jobban hasonlít egy végtelen hosszú pszichedelikus videoklipre vagy musicalre, ami a főhős permanens hedonizálását és mulatozásait mutatja be, mint egy jelenetekből álló nagyjátékfilmre. Ezzel persze önmagában még egyáltalán nem volna gond, csakhogy ebben a műfajban lényegesen ötletesebb alkotások is születtek már. A zenés montázsok többnyire sablonosak vagy rettenetesen vontatottak, ráadásul a – valóban jó ízléssel megválogatott – dalok rendkívül direkt módon rímelnek a vásznon zajló eseményekre.

Korine látszólag régi, jól ismert provokatív stílusát és sötét-szarkasztikus humorát ásta elő új filmjének készítésekor, pedig a Túltolva kategóriákkal silányabb és közhelyesebb mű korábbi munkáinál. A főhős folyamatos részegségéből és hedonizálásából fakadó poénok roppant erőltetettek, úgy negyedóránként képesek csak valódi nevetésre sarkallni az embert, ami egy vígjátéknak címkézett produkció esetében elég gyengécske teljesítménynek mondható. Az elhangzó versek többsége rémesen gyenge, persze itt a magyar fordítás is ronthat (vagy akár emelhet) ez eredeti művek minőségén. A performanszok formájában előadott sorok tematikailag általában az ürítés, a szexualitás és a teljesen értelmetlen, lazáskodó bölcselkedések körül összpontosulnak. Siralmas azt látni, hogy nemi szerveink nevének és a velük végezhető tevékenységeknek a cenzúrázatlan kimondása alapvető humorforrásként szolgál az alkotóknak.

Egy ilyen radikális alkotás nem feltétlenül igényel mély, alaposan kidolgozott karaktereket, hőseink bugyutasága viszont kifejezetten zavaró. Az alkotók koncepciója ellenére sem a hedonista Snoop Dogg, sem a spanglizó jamaicaiak, sem a cápákat delfinnek képzelő hajóskapitány, sem a rehabot megjáró főhős viselkedése nem vicces. Mi több, ócska másolatai ikonikus popkulturális archetípusoknak, teljesen élettelen és sematikus figurák. Korine-ék úgy viselkednek, mint az a kisiskolás, aki sosem látott még részeg embert, de a fejében már él a kép egy egész nap vedelő, medencés partikon füvező arcról. Kezüket dörzsölve ujjonganak, hogy karaktereik már annyira felnőttek, hogy bármikor szabadon káromkodhatnak. Hab a tortán, hogy a főhős lánya személyében külön bevezettek egy teljesen jelentéktelen és üres karaktert, akinek egyetlen funkciója van: mintegy a nézőknek kiszólva summázza apja bohókás természetét és másokéval összemérhetetlen zsenialitását.

A gyenge poénoknál és a rossz karakterépítésnél van azonban egy sokkal méretesebb probléma is, nevezetesen, hogy a Túltolva rettenetesen patetikus és önfényező alkotás lett. Az egész film egy nagy főhajtás a művészek csodálatos lelke és szabad szellemű életfelfogása előtt. Korine korábbi műveinek határszegő, szatirikus, társadalomkritikus éle teljesen eltűnt, helyette öncélúság és izzadtságszagú tanulságkeresés dominálják a két órás opuszt. Minden jelenetet és minden elhangzó mondatot a „nagy tanulság” közvetítésének szolgálatába állítottak: a művész elrugaszkodott gondolkodásmódját és kivételes tehetségét nem érti, nem értheti a középszerű tömeg, azaz földhöz ragadt világunk. A materiális javak semmit sem érnek az alkotók szerint, és ezen véleményüket nem győzik eléggé hangsúlyozni a zárójelenetben (bár meg kell hagyni, hogy legalább az utolsó svenk szemet gyönyörködtetően csodálatos képsorral zárja le a filmet).

A Túltolvában felfestett konfliktus lényegesen mélyebb körítésben, sokkal fantáziadúsabb módon, százszor igényesebb és nívósabb formában látható az Amadeusban (Milos Forman klasszikusában) vagy a tavalyi Sundance Filmfesztivál legjobb rendezéséért járó díját bezsebelő A tanítónőben (The Kindergarten Teacher). Kár volt egy ilyen, önkritikát teljesen nélkülöző „filmet írni” csak azért, hogy Korine-ék mindenki előtt megünnepelhessék kicsit sem átlagos személyiségüket és kivételes tehetségüket. Matthew McConaughey és Isla Fisher jól játszanak, és valószínűleg rettenetesen élvezték a forgatást, ugyanakkor a Túltolva nagyon gyenge másolata csupán a Spring Breakersnek. A filmben találkozik a fantáziátlanság, a nárcizmus és az öntudatosság. Nekünk, nézőknek – és Moondog filmbéli rajongóinak – egyetlen dolgunk marad, hogy ujjongva éltessük és istenként ünnepeljük a Művészt.

Túltolva (The Beach Bum), színes, szinkronizált, svájci-angol-francia-amerikai vígjáték, 95 perc, 2019. Írta és rendezte: Harmony Korine. Operatőr: Benoît Debie. Vágó: Douglas Crise. Zene: John Debney. Producer: Charles-Marie Anthonioz, Mourad Belkeddar, Steve Golin, John Lesher, Nicolas Lhermitte. Szereplők: Matthew McConaughey, Snoop Dogg, Isla Fisher, Stefania Owen, Martin Lawrence, Zac Efron, Jonah Hill. Bemutató: 2019. március 28. Forgalmazó: Big Bang Media. Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!