Barabási Albert-László előadása a teljesítmény és siker viszonyáról szólt. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy hogyan függ össze a kettő. Szerinte a teljesítmény az, amit az egyén csinál, a siker pedig azt jelenti, hogy ebből mit vesz észre, mit értékel, és előbb-utóbb mit jutalmaz a közösség. A siker sok dolgot takarhat, a közös minden megközelítésben, hogy a sikert a közösség adományozza az egyénnek. 

Kitért arra is, hogy a teljesítmény mérése sok problémát felvet, például a sportban elég jól mérhető, de még ott sem olyan nagyok a különbségek, szűk, korlátolt a skála. A teljesítmény korlátos, a siker korlátlan. Innen jutunk el a fő kérdéshez: mi a hálózat szerepe a sikerben? A hálózat főleg akkor számít, amikor nem mérhető a teljesítmény. Ilyen a művészet, ahol annak van jelentősége, hogy ki gondolja az adott dolgot művészetnek, ki rakja a múzeumba. Vagyis kontextuálisan lesz értéke.

Előadása zárásként röviden bemutatott eredményeket egy korábbi kutatásából. Barabási Albert-Lászlónak létezik egy hatalmas adatbázisa azokról a galériákról, intézményekről, ahol képzőművészek kiállítottak. Láthatóvá válik a háló a galériák között, hogyan adják egymásnak a művészeket. Ebből kiindulva elkészült egy működőképes képlet, amely alapján megjósolható egy adott művész karrierje. Azért jósolható meg, mert a háló számít. 

Hálózat és siker kapcsolatát egy másik aspektusból mutatta be Vedres Balázs, előadása a csapaton belüli kapcsolatok működését elemezte: Milyen módon kell kapcsolódnia a csapattagoknak, hogy az eredmény sikeres legyen? 

Kutatásainak eredményei alapján az derült ki, hogy az ösztönös választások nem működnek jól. Ezek alapvetően háromfajta választási stratégiát jelentenek. Az első, hogy az ember népszerű társakhoz akar kapcsolódni, de ebben az esetben függni fog tőlük. A második, hogy hozzá hasonlókhoz akar kapcsolódni, de így nem lesz újfajta ötlet a csoportban. És végül, ismerőseinek ismerőseihez akar kapcsolódni, ilyenkor hamar bezáródik a hálózat.

Vagyis a sikeres csapathoz sokféle ember kell, nyílt hálózat, és sokat számít, ha az ember több csapat tagja egyszerre. Vedres Balázs azt is kiemelte, hogy az ember működése nem írható le teljesen képletekkel, a hálózat és az egyéni jellemzők a siker okának húsz százalékát teszik ki, a maradék nyolcvan szerencséből, véletlenből és még rengeteg dologból áll.

Palya Bea személyes élményeit osztotta meg, nála az ambíció, a munka és az adottság hármasa vezetett a sikerhez. Tisztáznia kellett, hogy művészként mi kell a közösségnek tőle és neki a közösségtől. Hozzájárult karrierjének alakulásához a szerencse is, a zene és az önismeret kapcsolatából adódó projektjei már egy olyan közegbe érkeztek, ahol a pszichológia valamilyen formában a szélesebb közönséghez is eljutott, és érdeklődés van iránta.

Az este második felében a házigazda, László Flóra tett fel kérdéseket a vendégeknek. Elsőként arra volt kíváncsi, hogy mivel mindig hálózatok sokasága vesz minket körül, ezek bizonyára hatnak egymásra, de vajon hogyan? 

Vedres Balázs szerint a sokféle hálózatok átfedései hordozzák magukban a változás lehetőségét. Barabási Albert-László hozzátette, ezért jöhetnek akkor a legjobb ötletek, amikor nem mélyülünk el éppen valamiben.

A beszélgetés során érintették a hatalom és siker, hatalom és hálózat viszonyát is. Vedres Balázs úgy gondolja, ha valaki ledominálja a többieket, a csapat nem lesz sikeres. Barabási Albert-László ehhez képest árnyalta a hatalom kérdését, példaként említve, hogy a legsikeresebb programozó csapatokban mindig van egy vezető. A hatalom takarhat jó vezetőt is, ebben az esetben jól működik ez a felállás. 

S bár ezen az estén a siker volt a központi kérdés, fontos kiemelni, hogy a hálózatkutatás sok területen, például a sejtkutatásban is meghatározó előrelépést jelenthet. A vizsgálatok következő fázisai a hálózatok időbeli síkjára fókuszálnak majd.

Helyszín: 2019. március 22. Central European University (Budapest)