Március 21. nem véletlenül lett az Európai Régi Zene Napja (Early Music Day - https://www.earlymusicday.eu/).  Ezen a napon született Johann Sebastian Bach és innentől datáljuk a tavasz kezdetét. Körülbelül ezer év zenéjét (a középkortól a 18. századig terjedő időintervallum) játsszák és elevenítik fel Európa historikus zenét játszó együttesei és zenészei ezen a napon Európa szerte. Magyarországon két koncertet adtak a Régizene Napja alkalmából: az egyik a Németh Zsombor vezette Simplicissimus zenekar Bach koncertje volt Kristóf Réka szopránnal Óbudán, a másik Nagy Csaba és Sárai Gábor lantduettje, ahol 16. századi zeneszerzők intavolációi szólaltak meg. Nem hezitáltam sokáig, melyik koncertre menjek. Mivel rajongok a lantzenéért és nagy kedvencem a franko-flamand zene, ami a reneszánsz polifónia legcsodálatosabb alkotásait hagyományozta ránk, a lantkoncerten vettem részt.

A koncert a Mille Regretz címet viselte. Ha jól tudom, ez egy Josquinnek tulajdonított négyszólamú, énekhangra írt chanson, melynek témáját több korabeli zeneszerző is felhasználta. A dallamok szabad felhasználása teljesen megengedett és bevett szokás volt abban a korban. A koncerten Josquin, Susato Tilman, Luys de Narváez Mille Regretzeit hallhattuk. Magam sem értettem először, hogyan került Nagy Csaba és Sárai Gábor repertoárjába vokális zene, de tiszta helyzetet teremtett Nagy Csaba rövid felkonferálása, amelyben elmondta, hogy egy Enríquez de Valderrábano nevű 16. századi vihuela játékos készített átiratokat (intavolációkat) lantra bizonyos vokális polifonikus darabokból, ezek alkotják a koncert gerincét.

A műsor első felében a moll hangnem uralkodott, a másodikban dúr. A műsorrend kialakításának másik szempontja a világi és profán zenék váltogatása volt. Nagy Csaba 8 kórusos, Sárai Gábor 6 kórusos lanton játszotta ezeket a gyönyörű, meditatív, variációs zenéket. A hangszerek hangja kiválóan érvényesült a Nádor teremben. A zenészek technikai tudása tökéletesen megfelelt a bonyolult darabok kivitelezéséhez. A lant eleve többszólamú zene előadására kitalált hangszer, ahol kivételes ügyesség szükséges, hogy a szólamok szépen kirajzolódjanak és a hangsúlyok a megfelelő helyre essenek. A játékosok művészi kiválóságát dicséri, hogy a duettekben végig meg tudták tartani azt a koncentrációs összhangot, amivel megvalósult az a bonyolult zenei szövedék, ami ezeknek a zenéknek a sajátja. Sárai Gábor kisebb testű hangszere magasabb, csengőbb hangjával, Nagy Csaba hangszere pedig színgazdagságával hívta fel magára a figyelmet. Elárulták, hogy nem bélhúrt használnak, de erre nem jöttem volna rá a hangzás alapján.

A március 21-i koncertről sajnos nem készült felvétel. Már az utolsó darabokhoz közeledve elkapott az érzés, mennyire sajnálom, hogy nem hallhatom tovább ezeket a meditatív, kiegyensúlyozó futamokat és akkordokat, amik az igazi tiszta művészet hangjai. Jól választottam koncertet a Régizene Napjára, úgy tűnik.

A játékosokról:

NAGY CSABA

Zenei tanulmányait a Szentendrei Vujcsics Tihamér Zeneiskolában kezdte, majd a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta. A Pozsonyi Zeneművészeti Egyetem klasszikus gitár szakán diplomázott 1994-ben, Prof. Jozef Zsapkánál. Jelenleg a Veszprémi Zeneművészeti Szakközépiskolában tanít klasszikus gitárt, tagintézményében, a Zeneiskolában pedig klasszikus gitárt és kamarazenét. A régizene iránti intenzív érdeklődéséből fakadóan foglalkozik lantjátékkal, amit mesterkurzusokon (Toyohiko Satoh, Hopkinson Smith, Axel Wolf, Kónya István) sajátított el. Reneszánsz lanton, vihuela de manon és barokk lanton játszik, koncertezik. Régizenei tevékenysége (szóló és kamara koncertek) elsősorban Veszprémhez és a Balatonfelvidék műemléktemplomaihoz kötődik, de koncertezett Horvátországban, Ausztriában, Szlovákiában is. Alapítótagja a veszprémi Recercare Régi Zenei Műhelynek, amely repertoárját a reneszánsz és középkori zene alkotja, a fő érdeklődési területe a szakrális és a világi zene összefonódása.

SÁRAI GÁBOR

A Felvidéki születésű, jelenleg Németországban élő Sárai Gábor zenei tanulmányait klasszikus gitáron kezdte, s a Pozsonyi Zeneművészeti Egyetemen prof. Jozef Zsapka gitárművész vezetésével végezte el. Érdeklődését a 16. század franko-flamand komponistái egyre inkább a polifonikus zene felé vonzották. Ezen zene elméleti és gyakorlati elsajátítása céljából a Brémai Zeneművészeti Főiskola Régi Zene Tanszakára felvételizett, ahol prof. Steven Stubbs vezetése alatt szerezte újabb művészdiplomáját. Tanulmányai alatt részt vett Paul O´Dette és Hopkinson Smith kurzusain is. Jelenlegi mestere Toyohiko Satoh. Szólistaként és kísérőként számos koncerten szerepelt többek között Németországban, Japánban, Szlovákiában és Magyarországon. Continuo játékosként a Musica Laetitia barokk zenei együttes tagja Schleswig-Holsteinban. Együttműködött jelentős kortárs zeneszerzőkkel és együttesekkel. Szerepelt a stuttgarti Ensemble Modern és a Saarbrückeni Rádiózenekarral Svájcban, Német- és Franciaországban.