Amikor megérkeztünk, konstatáltuk, hogy az Óvóhely tömve, nincs szabad szék, így sört vettünk és a fal mellé álltunk. A négy felolvasó már a színpadon ült (éljen a Google Maps meg a rossz tájékozódási készség), először Bartos Felicián olvasta fel Átmenet című novelláját, míg Molnár T. Eszter, Mucha Dorka és kiskutyája Firka, az első sorban szorítottak az írókért.

A felolvasások betűrend szerint követték egymást. Csizmás Kinga terhességet és gyermekvállalást előtérbe helyező regényrészlete bár az előző novella motívumának egy kis szeletét megőrizte, nagy tematikai ugrásnak számított a kezdőszöveg után. Mikor Kinga beszélni kezdett, az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem, hogy láttam-e már valaha valakit ennyire flegmán felolvasni. Később rájöttem, hogy igen, mindenesetre a lány stílusa nagyon jót tett a szövegnek, melyben csúnya kisfiúk és csúnya szüleik, valamint a női test változása egyfajta iróniába és dühbe burkolózva reprezentálódott.

Bár az estének nem volt tematikája, mégis egy kicsit úgy éreztem, hogy az anyaság kérdése került középpontba, mivel több szöveg direkt módon a szülői szereppel való azonosulás nehézségeire vagy az anyaság témakörére fókuszált. A kérdést több perspektívából körüljártuk az este során. Kinga említett szövege mellett többek között Rojik Tamás, Suhajda Annamária és Vidéki Bianka írásai is a szülői funkciók kérdéseit és nehézségeit helyezték középpontba. Az ő szövegeikben azonban nagyon erős volt a társadalomnak, vagy valamifajta szociális mikrokörnyezetnek a bevonódása is. „Anyám mártír, én meg gyilkos vagyok” ‒ mondja Vidéki Blanka Papucs, hálóing, törülköző c. szövegének elbeszélője, aki az abortusz, valamint az arra való reflexió, társadalmi és családi bírálat kérdéseit érintve birkózik meg az őt ért traumával.

A női test változása és a nő-férfi viszony másképp is megjelent az este folyamán. Gregus Judit a férfiak nőkkel szembeni elvárásairól és kételyeiről, valamint a társadalom és a saját maga állította követelményekről, szorongásról és lelki-fizikai önpusztításról olvasott. A több területhez kapcsolódó megfelelési kényszer eredménye P. Szabó Dénes prózájában az egyén „szétszakadásához”, sokszorosodásához vezetett, ezzel komikus szituációk sorába sodorva az elbeszélőt.

Mészáros Dorka ifjúsági prózájában a férfi-női kapcsolatokat egy gyermekelbeszélő mutatta be, de terítékre került benne a kábítószer-függőség, a bullying és a családon belüli erőszak kérdése is. „A királyfiknak az a dolguk, hogy megmentsék a királylányokat" –  hallhattuk a szöveg elbeszélőjétől, amely mondat pillanatnyi komikum vagy épp tragikomikum faktorának percepcióját nagyban erősítették az előtte hallható novellák is.

A testiséggel együtt a lélek változásai is megjelentek Gubis Éva Nirvana című novellájában, amely már-már metafizikai dimenziókba vezette be a hallgatókat, majd később ettől kicsit eltérő utazásra hívott minket a Váltó, amit Molnár Rita olvasott fel. A koldus és a fiú találkozásának e története LSD-tripszerűnek tűnt az adott szituációban, vagy legalábbis nagyon nehezen volt interpretálható.

Mindák Dániel az Úr és a Sátán fociról való vitájáról szóló, autentikus humorú szövegét olvasta fel. Talán ő és P. Szabó Dénes voltak azok, akik ki tudtak rángatni az estét uraló „letargikus” hangulatból. Ezzel tulajdonképpen nem is lenne baj, de néha úgy éreztem, hogy egy-egy novella már-már annyira az egyéni traumák feldolgozása köré összpontosult, hogy az a szerkesztettség vagy épp az értelmezhetőség rovására ment. A felolvasók közötti tapasztalati különbségek többször feltűntek abból, ha valaki túl szájbarágósan, vagy épp túl absztraktan ragadta meg az adott kérdésköröket. Viszont nagyon kínos megoldás egyik írásban sem hangzott el, és strukturálisan is rendben voltak a szövegek.

Engem személy szerint a szülő-anya tematika centralizálása meglepett kicsit, mert bár már a kortárs lírában korábban felfedeztem ezt a vonalat, mégsem gondoltam volna, hogy a prózában – főleg kezdőknél – is ennyire erősen fókuszban van. Ettől függetlenül az este folyamán többször zavart az, hogy újszerű megoldásokkal csak néhány embernél találkoztam. Mégis azt tudom mondani, hogy a fent leírtak miatt tanulságos volt számomra az este. És azt is fontos figyelembe venni, hogy a felolvasók nagy része kezdő prózista volt, akiknek ez az esemény az első szárnypróbálgatásai közé tartozott. Ebből az aspektusból nézve mindegyik szöveg megállta a helyét, szóval én kíváncsian várom a következő felolvasást, hogy lássam, hogyan fejlődnek és fejlődnek egyre többet a műhely tagjai.

A videót Major Szabolcs készítette és vágta.

A kép forrása: a JAK Facebook oldala

2019. február 28., Budapest, Óvóhely