Kiugróan sikeres tévéfilmjeik (A berni követ, Félvilág, Örök tél) után a Szász Attila–Köbli Norbert rendező-forgatókönyvíró páros elkészítette várva várt első mozifilmjét, az Apró mesék pedig egyszerre szerves folytatása és meghaladása az eddigi munkáiknak. Folytatás, hiszen az Apró mesék az eddig jól bevált „történelem alulnézetből”-megközelítésmódot ismétli meg. Ezzel kicselezi a klasszikus történelmi filmek nagy költségvetésből adódó kivitelezhetetlenségét, miközben a lényegre, azaz emberi sorosokra koncentrál kamaradráma-jellegű szituációkban. Most először fordul elő, hogy a két alkotó filmjét nem valós személyek ihlették, ez azonban a lényegen nem változtat – az Apró mesék is egy kevéssé ismert, de annál beszédesebb történelmi időpillanatot ragad meg messzemenőkig átélhető és izgalmas formában.

Ugyanakkor az Apró mesék tovább is lép Szász és Köbli eddigi alkotásain, nem csupán a mozifilm nyújtotta gazdagabb kereteknek köszönhetően. Ezúttal ugyanis amellett, hogy fordulatos, kalandos és elgondolkodtató történetet mesélnek el kifogástalan műfaji megközelítésben, az Apró mesék önmagán túlmutató kérdéseket is felvet.

Az Apró mesék legfeltűnőbb vonása a bivalyerős műfajisága: a film 1945-ben játszódik, egyúttal pedig a megidézett korszak egyik legjellegzetesebb filmes műfaját és stílusát, a film noirt eleveníti fel. Már a főcím fantasztikus hangulatteremtő hatású, a korhű stáblista, zene és fekete-fehér archív felvételek azonnal berántanak a film világába. A történet középpontjában egy ismerős film noir-szituáció, egy szerelmi háromszög áll a femme fatale, az erőszakos férj és az antihős között, amelyben a szerelemesek (mint például A postás mindig kétszer csengetben) összeesküsznek a férj ellen. A megkérdőjelezhető moralitású figurák, a megoldhatatlannak látszó helyzet (amit egy kisfiú is bonyolít) és a baljós körülmények (a második világháborúból éppen kilábaló Magyarország) együtt parádés talajt kínálnak a film noirnak. Azaz az Apró mesék a sótlan Budapest noirral ellentétben látványosan bizonyítja, hogy a filmes műfaj igenis remekül működik magyar közegben.

Az Apró mesék ugyanis hangsúlyosan magyar film, a második világháborút szorosan követő, művészeti szempontból újrafelfedezett időszak (lást: 1945) jellegzetes problémáival. Hőse, Hankó (Szabó Kimmel Tamás) szélhámosként abból él, hogy eltűnt szeretteiket apróhirdetésben kereső embereknek hoz hamis híreket, akik hálájuk jeléül ellátják ezzel-azzal. Vele szemben a férjét hazaváró, önellátásra kényszerülő Judit (Kerekes Vica), majd a felbukkanó Bérces (Molnár Levente) áll, a három ember kapcsolata pedig sok állomást bejár. Mindehhez előbb a romos Budapest, majd egy erdészház közege, a puskák, kések és vadcsapdák állandó jelenléte bizsergető hátteret nyújt.

Az Apró mesék néha még noirabb az igazi noiroknál is, hiszen rendkívül tudatosan épít a noirhoz asszociált jegyekre, de csupán a végére esik túlzásba. Ekkorra kicsit túlbonyolítja, mi a valóság és mi nem az, illetve a tegyük/ne tegyük játék is túl sok fordulót él meg. Korábban azonban Szász Attila szépen egyensúlyban tartja a noir bűnös rétegeit és a thrilleres feszültséget, a szereplőket övező többszörös veszélyeztetettséget. Jól vezeti fel a film azt a lázálomszerű helyzetet is, ami a végére kissé túlcsordul: a szereplők számára ugyanis összemosódik a vágy és valóság, már szinte maguk is elhiszik az álmaikba is beszűrődő hazugságokról, hogy azok valóban megtörténtek. Ezáltal válik az Apró mesék Szász és Köbli eddigi legösszetettebb mondanivalójú filmjévé: a szerepjátszás, a szereppé válás vágya a mesemondással kiegészülve („maga nagyon szépen tud mesélni”, hangzik el) az önreflexió melegágyává, egyúttal különös pszichológiai látleletté teszi az Apró meséket. A sérült főhősök ezúttal nem csupán erkölcsi kihágásokkal vagy bűncselekményekkel, hanem lelki elváltozásokkal reagálnak az őket ért hatásokra, ezekről ráadásul sokszor eldönthetetlen, hogy megjátszottak vagy őszinték. Filmként pedig az Apró mesék is „abból él”, hogy lebilincselő történetével hint port a szemünkbe – amit egyáltalán nem bánunk.

Noir és thriller mellett az Apró mesék történelmi filmként is értelmezhető, hiszen az épphogy véget ért világháború hatása, a Don-kanyar és a munkatáborok emléke ugyanúgy beszűrődik a szereplők életébe, mint a háttérben berendezkedő szovjet megszállás, a lebombázott Budapest törvényenkívülisége vagy az élelmiszerhiány. Az Apró mesék komplex hősei segítségével hozza közel ezt a korszakot a nézőhöz, hiszen a történelmi adottságok megkerülhetetlenek, de csupán kényszerítő körülménynek, távoli veszélyforrásnak tűnnek a szereplők belső démonaihoz képest. Ugyanezt a közelséget fokozza az olyan aktuális témák beemelése a cselekménybe, mint a családon belüli erőszak, a háborús bűncselekmények vagy a természetesnek vett korrupció. Így válik az Apró mesék egy több szinten értelmezhető, profi kivitelezésű, tartalmas szórakoztató darabbá.

Apró mesék, magyar romantikus thriller, történelmi film, 112 perc, 2019. Rendező: Szász Attila. Forgatókönyvíró: Köbli Norbert. Producer: Lajos Tamás, Köves Ábel. Operatőr: Nagy András. Zeneszerzők: Parádi Gergely, Pacsay Attila. Vágó: Hargittai László. Látványtervező: Valcz Gábor. Jelmeztervező: Sinkovics Judit. Hangmérnök: Major Csaba. Főszereplők: Szabó Kimmel Tamás, Kerekes Vica, Molnár Levente. Országos bemutató: 2019. március 14. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott. Forgalmazó: Vertigo Média.